A SIDS (Sudden Infant Death Syndrome a hirtelen bölcsőhalál angol elnevezése) olyan eseteket jelöl, amikor addig egészségesen fejlődő csecsemőket holtan találnak, s a boncolás során sem sikerül olyan súlyos eltéréseket találni, amelyek magyaráznák a történteket. A szakértők egyetértenek abban, hogy valószínűleg több ok együttes hatása vezet a kisbaba váratlan halálához, de az eredmények olykor ellentmondásosak. Jelenleg azt feltételezik, hogy a halálozási ok alapvetően szív- és érrendszeri eredetű folyamatban keresendő, a légzésleállás csak másodlagos.
Gyakorisága a Föld különböző pontjain változó. Úgy tűnik, civilizációs jelenség, hiszen a fejlett ipari országokban a leggyakoribb ám ennek részben ellentmond, hogy Japánban igen alacsony a SIDS előfordulási aránya. Genetikai tényezők is szerepet játszanak, emellett szól a családi halmozódás: a SIDS-ben meghalt testvér fokozott kockázatot jelent az utána születő testvérek számára. Az elhunyt gyerekek adatainak összehasonlítását nehezíti, hogy csak kevés országban értékelik egységes jellemzők alapján a boncolás során feltárt eltéréseket. Az egyéni esetekről sokszor nehéz bármi biztosat mondani. Konrad vajon életben maradt volna, ha légzésfigyelő monitorra fektetik? Halálesetek sajnos olyanok közt is előfordultak, akiknél használták ezt az eszközt. Talán segített volna, ha Konradot idejében kivizsgálják egy alváslaboratóriumban? Lehetséges, hiszen a kisfiúnál korábban is megfigyeltek a szülők légzéskimaradást és erős verejtékezést alvás közben. Viszont az is kétségtelen, hogy számos csecsemőnél észlelhetők ilyen tünetek, mégis egészségesen felnőnek. Egyes vélemények szerint a kettő és négy hónapos kor közötti SIDS-csúcs oltási szövődményekkel hozható összefüggésbe.
Húsz évvel ezelőtt talán azt mondták volna, nem tudjuk, miért halt meg a kisbaba, ma esetleg a fejlettebb diagnosztikus módszereknek köszönhetően az derülne ki, veleszületett anyagcserezavar okozta a tragédiát. Azaz: húsz évvel ezelőtt ugyanaz az eset rontotta volna, ma javítaná a SIDS statisztikát. Ez a tény megnehezíti a halálozási adatok több évre és több térségre vonatkozó összevetését.
Sötétben tapogatózva
Mivel a tragédia rendszerint alvás közben, az éjszakai órákban következik be, kézenfekvő, hogy a megelőzés lehetőségeit alapvetően az alvási körülmények környékén kell keresni. Azokban az országokban, ahol intenzív felvilágosító kampányba fogtak, jelentősen csökkent a SIDS-es halálesetek száma. Nagyjából hat tényező szerepére hívták fel a szülők figyelmét:
1. Mellőzzék a dohányzást a várandósság alatt és a szülés után. E tekintetben egységes a szakemberek álláspontja.
2. Az első évben csak háton aludjék a gyerek. Az európai szakemberek meglehetősen egyöntetűen azt ajánlják, hogy egyéves korig semmiképp se altassuk hason fekvő testhelyzetben a csecsemőt. Helyette a hanyatt fektetést és korábban az oldalt fektetést ajánlották. A baj csak az, hogy a kisbabák általában szeretnek hason fekve aludni, ezért, amint képessé válnak erre, maguktól is hasra fordulnak álmukban jóval egyéves koruk előtt. Újabb tanulmányok szerint az oldalt fektetés is növeli a hirtelen halál kockázatát, és nemrégiben olyan kanadai felmérés eredménye is napvilágot látott, amely az adatok elemzése alapján éppen a hanyatt fektetést találta kockázatosnak a SIDS szempontjából.
3. A szülők szobájában, de külön ágyban fektessék le aludni. Ez a pont az osztrák ajánlásból hiányzik (Ausztriában különösen sikeres a SIDS-megelőzés, szemben a németországi helyzettel, ahol az ígéretes csökkenés ellenére még mindig magas a SIDS-esetek száma), helyette így fogalmaznak: a csecsemőnek emberi közelségre van szüksége.
4. Ügyeljenek arra, hogy a kisbaba feje ne kerülhessen takaró alá. A hollandoknál például, ahol a piciket mellkasig érő hálózsákban szokták altatni, igen alacsony a SIDS előfordulási aránya.
5. Kerülni kell a túlmelegedést és a túlzott lehűlést is. A túlöltöztetés veszélyes! Nem javasolják a kissapka otthoni viselését. A skandináv országokban pedig éppen a túlzott lehűlést találták kockázatosnak.
6. A szoptatás fontos a SIDS-megelőzés szempontjából. Létezik olyan felmérés, mely szerint a bölcsőhalál vizsgált áldozatainak 96 százalékát tápszerrel táplálták. Egyes szerzők ezt a tehéntej alapú tápszerek allergizáló hatásával hozzák összefüggésbe. Mivel gyakori megfigyelés, hogy a holtan talált csecsemőknél enyhe légúti vírusfertőzés jeleit fedezték fel, a szoptatásnak a betegségmegelőző hatása miatt is döntő szerepet tulajdonítanak. Sajnos a szoptatás sem csodaszer a SIDS szempontjából. Az áldozatok között, ha elenyésző arányban is, kizárólag szoptatott babák is akadnak.
Kockázatfelmérés és monitorozás
Mivel az adatok elemzése alapján többféle kockázati tényező is felsorolható, összeállítottak olyan kérdőíveket, amelyek célja a rizikócsoportba tartozó csecsemők kiszűrése. A veszélyeztetett babák szüleit felvilágosítják, megtanítják az újraélesztés első lépéseire, amelyekkel a szaksegítség érkezéséig fenntarthatók a baba életműködései persze csak akkor, ha idejében észlelték a légzésleállást. Szükség esetén vagy a szülő kérésére otthoni légzésfigyelő monitorral is ellátják a családokat. A kérdőíves szűrés bevezetése óta ötven százalékkal csökkent a SIDS-halálozás Ausztriában. A módszer akár a probléma megoldását is jelenthetné, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az áldozatoknak legfeljebb húsz százaléka kerül ki az úgynevezett rizikócsoportból, a többiek addig látszólag tökéletesen egészséges babák. Ezek szerint mindenkit a légzésfigyelő készülék érzékelővel ellátott matracán kellene altatni egyéves korig? A szakemberek zöme nem ebben látja a megoldást, mivel a készülék használata önmagában nem javította számottevően a halálozási arányt. A megelőzés nem szorítkozhat a monitorok egyszerű forgalmazására írja Dr. Szántó Imre, aki tíz éve foglalkozik a Madarász utcai gyerekkórházban a SIDS-szel.
Hazai tapasztalatok
Magyarországon a rendelkezésünkre álló adatok szerint feltűnően ritka a bölcsőhalál, csupán 0,29 ezrelék, azaz százezerből 29 (1987-es adat) olvashatjuk a Hirtelen halál csecsemőkorban című könyvben. Összehasonlításként: Ausztriában 1 ezrelék alatti, amerikai indiánok körében 5 ezrelék körüli ez az arány. A www.bolcsohalal.hu honlapon Dr. Szántó Imre évi száz esetről ír, ami százezres évi születésszámot alapul véve 1 ezrelékes
A könyvben a SIDS összes vonatkozásáról részletesen olvashatunk s noha szakembereknek szól az összefoglaló, az érdeklődő szülők is sokoldalú információt meríthetnek belőle. (Springer Orvosi Kiadó, 1998.)
Emberi közelség
Vitatott, hogy a szülők ágyában alvó csecsemő vajon fokozott kockázatnak van-e kitéve. Ugyanakkor ma már senki sem vitatja, hogy a SIDS szempontjából (sem) helyes külön szobában altatni a csecsemőt (egy angliai vizsgálat szerint a külön szoba tízszeres SIDS-kockázatot jelent). Tény, hogy egy nagy esetszámú új-zélandi vizsgálat a maorik adatainak elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy az együtt alvás kockázati tényező. Ám az is tény, hogy a szóban forgó családok rossz szociális körülmények közt éltek (ez is kockázati tényező), és szinte kivétel nélkül dohányoztak a terhesség idején és a baba közelében is. A rossz szociális körülmények között élő, nagy százalékban dohányzó, alkoholt fogyasztó népcsoportoknál egyébként is magas a SIDS-arány, valószínűleg függetlenül attól, hogy egyébként hagyományosan együtt alusznak gyerekeikkel. Dr. Kemény János, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a téma egyik hazai szakértője írja a SIDS-ről szóló tanulmányában: Talán a humán újszülött szorul a leginkább gondozásra, mégis ő van kitéve az anyától való fizikai elszakításnak: minden főemlős kicsinye az anyával való szoros testi kontaktusban tölti élete első szakaszát. E közelség pedig megelőzheti a bölcsőhalált! ( ) Japán, török anyák több hónapig, esetleg egy-két évig is egész nap magukra kötve hordják babáikat, így dolgoznak, minden tevékenységet a gyerekkel közvetlen testi kapcsolatban végeznek. Éjjel együtt alusznak. Az anyával való együtt alvás védő hatású, mert a csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztő hatással van rá. Az anya is érzékeli, ha a babával baj van, és ébreszteni tudja.
Monitoroztunk!
Bogi 500 grammal született a terhesség 28. hetében. Egyértelműen rizikócsoportba tartozott, ezért szülei az újraélesztési tanfolyam elvégzése után a monitor használata mellett döntöttek. Kilenc hónapig feküdt a kislány a légzésérzékelős matracon, ezalatt egyszer sem volt sem valódi, sem téves riasztás. Mivel nagyon megnyugtatónak találták a monitor használatát, második gyereküknél, aki időre, de kis súllyal született, ismét a készülék mellett döntöttek.
Együttalvás és éberség
Szoptatási tanácsadóként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az újszülött, illetve néhány hetes csecsemő nagyon aluszékony, ezért nem lehet elegendő alkalommal és kellő hatékonysággal szoptatni. Kulcskérdés, hogyan lehetne hatékonyan felébreszteni! Sokszor kiderül, hogy a baba külön szobában, külön ágyban alszik, olykor légzésfigyelő készülékkel felszerelve. Nem csoda, ha így túlságosan mélyen alszik, bár a szülők számára ez pihentetőbbnek tűnik, mint az élénk, folyton kézbe kívánkozó baba! Az ember gyermeke számára kezdetben a szinte állandó testközelség, a hordozással járó mozgás a természetes állapot, részben a magzati élet folytatásaként. A sokat kézben tartott, kendőben cipelt, gyakran szoptatott baba nem tud túlságosan mélyen elaludni. Légzésére, szívműködésére, vérének oxigéntelítettségére pozitív hatással van a bőr-bőr kontaktus, s ez nem csak a szoptatás, hanem a bölcsőhalál megelőzése szempontjából is döntő jelentőségű. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a nagy tekintélyű brit orvosi lap, a Lancet legutóbbi SIDS összefoglaló tanulmányában, mely Európa húsz régiójára terjedt ki, vizsgálati szempont volt, hogy az elhunyt gyerek apja munkanélküli volt-e vagy sem, a szülők élettársi kapcsolatban élnek-e vagy házasságban, ám az, hogy a gyereket szoptatják-e, a tanulmány összeállítói számára említésre sem érdemes szempont volt.