Baba

A hónap témája

Nekünk õ a legnagyobb ajándék. És neki? Maga az ünneplés: béke, nyugalom,az egymásnak szentelt idõ.




Mindannyiunk életében voltak kiemelkedően szép és kevésbé jól sikerült ünnepek, meghittek és pompázatosak, fényesek és szerényebbek. Egyenként nem is emlékszünk mindre, az összemosódó mozaikokból valamilyen különleges esemény tesz nevezetessé egyet-egyet: amikor ledőlt a fa, amikor a kis Dani született, amikor olyan nagy hó volt…
Első kisbabás karácsonyunk biztosan ilyen emlékezetes lesz, még akkor is, ha (talán szerencsére) nem történik semmi rendkívüli. Azt mondják, a házaspárból akkor lesz család, amikor megszületik első gyerekük. A karácsonynak hasonlóan családteremtő ereje van. Ilyenkor mindenki valóban otthon van, hazamegy… Kihez is? Hol van az otthon? Kinél ünnepelünk?
Ezek a kérdések évről évre felmerülhetnek, de lehet, hogy már régóta kialakult szokások szerint járjuk végig a rokonságot. Az ifjú család megy a szülőkhöz, ámde melyikhez mikor, vagy ők jönnek el a fiatalokhoz szenteste? Na és a testvérek és sógorok? Az ünnepi előkészületek között az egyik legkellemesebb gond ennek a megbeszélése: vendéget fogadni és vendégségbe menni egyaránt öröm, van, ahol egyes családtagok csak ilyenkor találkoznak.

Régi és új szokásaink
Ha visszaemlékszünk gyerekkori karácsonyainkra, biztosan felötlik bennünk néhány nagyon megragadó kép. Mi volt a legszebb, legizgalmasabb az ünneplésben? A készülődés, a sütés-főzés vagy éppen a meglepetés-ajándékok a karácsonyfa alatt? Ezt az örömöt természetesen tovább szeretnénk adni gyerekeinknek, és persze van olyan is, amit mi találunk ki, más családban láttunk, vagy egyszerűen nálunk alakult ki, akár véletlenszerűen. A gyerekek szeretik az ismétlődéseket, legyen az mondóka, játék vagy ünnep. Boldogan köszöntik az évről évre felbukkanó díszeket, megkeresik a fán a lekonyult szárnyú angyalkát, agancsát vesztett rénszarvast. Számukra éppen a minden évben ugyanúgy jelen lévő apróságoktól válik ünneppé az ünnep: a mézeskalács, a gyertya, a csillagszóró, a karácsonyfa elmaradhatatlan kellékek, nem vetélkedhet velük sem nyári vakáció, sem síelés a gleccsereken. Gondoljunk erre már az első karácsonyon. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, az maga az ünneplés. Hogy neki is legyen mire visszaemlékeznie felnőttkorában. Igyekezzünk, hogy ne a kapkodás, vásárlás, megfeszített házimunka jusson majd eszébe – az évente „új dizájnba” öltöztetett karácsonyfára sem fog emlékezni. Őrizzük meg legszebb ünnepünket olyannak, amilyennek lennie kellene: nyugodtnak, békésnek, amikor valóban egymással törődünk.

Mi való neki, minek örülne?
Három-négy hónapos kor előtt a kisbaba szinte tudomást sem vesz a karácsonyról. Ilyenkor elsősorban a szülei, nagyszülei ünnepelnek, ünneplik őt is, hogy már köztük van. Ajándéknak számára semmi jelentősége nincs, persze a magunk örömére azért biztosan veszünk neki valamit. Talán egy zenélő figurát a kiságyára, ebben ő is gyönyörködhet. Szép takarót, ünnepi rugit, ebben pedig a felnőttek lelik kedvüket. Ne zsúfoljuk tele a kiságyát túl sok játékkal, inkább tegyünk félre néhány darabot. Olyasmit kérjünk a rokonoktól, amit az elkövetkező évben használhat majd. Ha pénzt kapunk erre a célra, ráérünk akkor megvenni az ajándékot, amikor valóban szükség lesz rá. Fényképezzük le vele a babát, és néhány kedves sorral küldjük el a fotót, ezzel a figyelmességgel az ajándékozónak is örömet szerzünk.
Hat hónapos korában már biztosan élénken érdeklődik a karácsonyfa iránt, nem könnyű távol tartani tőle, különösen a már kúszó-mászó, totyogó babát. Mindent szeretne megfogni, elérni, akár ajándék, akár nem. Akasszunk a fára néhány könnyű, kézbe adható plüssfigurát is, és hordozzuk körbe karunkon a babát,



hogy kedvére gyönyörködhessen a sok látnivalóban. Ne okozzon csalódást, ha éppen nem a fa alá rendezett csomagok kötik le a figyelmét, hanem az égősor dugaszolóaljzata. Nehéz eltalálni, milyen ajándéknak örülne a legjobban, hiszen a kis felfedezőt leginkább az izgatja, ami nem játék, és nem az ő kezébe való. A szétszedhető, kibontható, sok különböző részecskét tartalmazó játékszerek azért biztosan lekötik egy időre, különösen, ha hangot is adnak ki. Zörgő zsebecske, ki-be húzható lábacska, csörgőkarika – mind arra vár, hogy az örökké matató kis kezek felfedezzék őket. Az óvatosabb babáknak csendesebb, lágyabb hangot adó játékot válasszunk, míg a kis vadóc nem ijed meg a hangosabbtól, sőt, nagyokat nevet a meglepetéstől. A kúszó babát megörvendeztethetjük egy olyan labdával, amely kissé elgurul ugyan, ám jól megmarkolható. A textiljátékok biztos sikert aratnak: még a nagyobb darabok is könnyűek, nem fáj a babának, ha magára ejti, nem történik baj, ha messzire elhajítja.

A kis egyéves egész nap járkál, élvezi új tudományát, és mindig magával hurcol valamit. Hol a macit vagy a babát cipeli, hol a dömpit tologatja. Akár kisautó, akár maci, fontos, hogy bírja az igénybevételt. A nagyobb, masszívabb darabok jobban állják a próbát. A kisgyerek kötődni kezd a kedvencéhez, a plüssállat, a puha baba vagy a marokba illő kisautó hosszú ideig elkíséri őt mindenhová. Az első szerepjátékok ideje ez: utánozza a felnőtteket, leülteti a macit, megeteti, dédelgeti, lefekteti. Játékában magunkra ismerhetünk, és meglephetjük kedvenc szerepjátékához szükséges kellékekkel. Mit lát tőlünk, mit szoktunk együtt csinálni? Főzőcskézünk, barkácsolunk vagy kertészkedünk – a kisgyerek játéka kézbe illő, masszív darab legyen, mert a könnyen elhajló, eltörő, vékony eszközök csak keserűséget okoznak.

Ünnep előtti örömök
A legtöbb családban izgatottan leskelődnek a gyerekek, míg végre feltárul az ajtó, és ott áll teljes pompájában a karácsonyfa, csillagszórók, gyertyafény, zene… Mi gyerekkoromban együtt díszítettük a fát apukámmal, amíg anyukám az ünnepi vacsorát készítette, sőt, a nagymamáméknál is én segédkeztem már 24-én délelőtt a karácsonyfa felállításánál, az égősor felrakásánál. Természetes volt hát, hogy a saját családommal is közösen készítjük elő az ünnepet, egészen addig, míg egy ismerős anyuka megrökönyödve rám nem szólt: – Elveszed a gyerektől a karácsony varázsát! Na, hát ezt nem tehetjük! A következő évben mindent gondosan eltitkoltunk, kitértünk a gyerek aggódó kérdései elől (mikor vesszük meg már a fát, nem lesz idén, milyen szaloncukrot teszünk rá?) Azt hiszem, nagy csalódás volt neki. Kimaradt a legizgalmasabból: a közös készülődés öröméből. Soha többé nem tettük. Továbbra is minden évben együtt készítjük elő a szentestét. Mindenki örömmel ügyködik, és hozzáteszi az ünnephez a magáét. A kicsik előhozzák a maguk készítette díszeket, a fiúk kitalálják, hogy más színűre cserélik az égőket, nagylányom hidegtálat készít, a papa újabb fenyőfatalppal kísérletezik. Minden évben kipróbálunk valami újdonságot, amit persze hosszas tárgyalások előznek meg. A fenyő és a szaloncukor kiválasztásához is mindenkinek van hozzáfűznivalója, így aztán mire elkészülünk, az összes családtag a magáénak érezheti az ünnep részletét. A meglepetés csak ezután jön, de már eddig is élveztük az ünnepi hangulatot.
–bk–

Színes és zörög
A csomagolópapír aratja talán a legnagyobb sikert szenteste: színes, zörög, és



szét lehet tépni. Egyéves kor alatt a baba még nem értékeli az ajándékot, elegendő egy-két darab. A túlzottan sok újdonság megzavarja, ezért ne borítsuk fel napirendjét az ünnepek alatt se

Sejtelmes gyertyavilág
Színes gömbök himbálóznak, fények csillognak itt-ott, sejtelmes gyertyavilág! Míg a baba tágra nyílt szemekkel, ámulva szemléli a karácsonyi csodát, a szülők az ő arcában gyönyörködnek. Felejthetetlen az első közös karácsony

Csendes éj




Ahol ünnepelnek, ott általában zene is szól. Remek, ha valamilyen hangszeren játszunk, de ne elégedjünk meg a technika adta muzsikával akkor se, ha nem értünk a hangszerek nyelvén. Énekeljünk együtt, tanuljunk meg minél több karácsonyi dalt! Jó hangulatunk lesz, és összetartozásunkat is jobban átérezzük a közös énekléssel

A mi karácsonyunk
Nálunk az a szokás, hogy szenteste ide-oda, meg még amoda is megyünk,
és mindenhol jön a Jézuska. Elég nagy csatazajjal, mert óriási a család.
Féléves korában Artúr fiunkat mindez cseppet sem zavarta. Éjfélkor az ünneplőkörútról hazatérve a fa alá tettük, és míg békésen aludt, végre megajándékozhattuk egymást a párommal. Aztán egy év múlva már élénken érdeklődött, mit is hoz a Jézuska. Rengeteg mindent, túl sokat is. Ráadásul már kora reggel elkezdődött az ajándékozás, mert úgy gondoltam, a mi ajándékunkat kapja meg először, így talán emlékezni is fog rá.
A fa reggelre állt, Jézuska csilingelt, és mi pizsamában örültünk neki. A következő stáció: ebéd anyósoméknál. Itt azonban csak ebéd után jöhet a Jézuska, de hogy addig se unatkozzunk, felmegyünk a manzárdba a sógoromék karácsonyfájához. Éneklés, bontogatás. Artúr örül, mindenkinek mutatja, mit kapott. Lemegyünk, az ebéd tálalva, persze a gyereket nagyon nem érdekli. És ahogy ott tesz-vesz, kezében a legújabb játékával, a nagymami odahajol hozzá, és kedvesen közli vele: – Mindjárt jöna Jézuska! Hoz neked ajándékot!
Valahogy túljutunk még egy adag ajándékon, de aztán szedelőzködünk, mert négyre templomba megyünk. Remélhetőleg Artúr alszik egy kicsit a kocsiban, hiszen már jelentkeznek rajta a fáradtság jelei, de nem így történik. A templomban végre egy kis nyugalom. Égnek a gyertyák. Ómama orgonál, a gyerekek betlehemeshez készülődnek. Beülünk a padba, Artúr mellettünk, a babakocsiban csillogó szemmel nézi, mi készül itt. A gyerekek elkezdik.
Énekelnek és mesélnek Jézus születéséről. Egyszer csak Artúr megunja a csendes hallgatást, és babanyelven hangot ad óhajának, miszerint ő aludni szeretne inkább. Igen ám, de Artúrka csak az édes anyamellen tud elaludni. Most mi legyen? Az angyalok énekelnek, anya, apa cinkosan egymásra pillant, apa kiemeli a kocsiból a gyermeket. Anya „ajtót nyit”: kabát, pulcsi, ing, melltartó – a gyermek mellre helyeztetik. Csend. Nyugalom. Béke.
Apa, anya egymásra mosolyog. Az oltár előtt Mária és József zörgetnek, és ajtót nyitnak nekik. Az emberek körülöttünk csak azt veszik ebből észre – vagy még azt se –, hogy nyűgös egy gyerek, és anyukája felveszi, hogy megnyugtassa. Semmi több. Pedig több. Sokkalta több. Mert eddig is tudtam, de a karácsonyi áhítatban még inkább megerősítést nyertem.
Az anyaság szent dolog. Amikor pedig a kisfiam, arcán angyali mosollyal, szája sarkában egy csepp tejjel elszenderedett, tudtam, hogy Istenke odaföntről jól elrendezett mindent.
Ui.: Azóta kis családunk szenteste csendben ünnepel. Jelképes ajándékokkal. A rokonság 25-én és 26-án jöhet.
Friedrichné Stinner Katalin, Harka

A Kagazin Körkép rovatában figyelmükbe ajánlunk néhány olyan, kicsiknek való játékot, amelyekkel az üzletek karácsonyi kínálatában találkozhatnak.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése