Itt a baba!

Novemberi számunkban a vajúdás eseményeiről olvashattak. Hosszú órákig eltart, nincsenek látványos változások, mégis a szülés legmegerőltetőbb szakaszként tartják számon. Amikor a baba végül megindul kifelé, felgyorsulnak az események. A kitolás általában húsz-hatvan percig tart. Még a filmekben is többnyire ezt, a végkifejletet szokták előszeretettel mutatni, mégpedig a szokásos, ismert közhelyekkel: a szülő nő teli torokból jajveszékel, az orvos vagy bába ordít, hogy nyomjon, nyomjon, na még egy kicsit, és így tovább – mintha a hangerő fokozása érzékeltetné a legjobban, miről is van szó: egy izgalmas dráma utolsó felvonásáról. Hogy ez közben az élet egyik legtermészetesebb dolga is? Olyan nehéz elhinni!

Vajon ki fog férni?

Igen vékony, kis termetű nők is képesek átlagon felüli, négykilós vagy annál is nehezebb kisbabák világrahozatalára. Tényleg meglepő, hogy azon a kicsi nyíláson milyen hatalmas méretű testrészek képesek áthaladni! Elöl rendszerint, vagyis az esetek 97 százalékában a legszélesebb, legnagyobb rész, a fej csinálja az utat. A magzatok többsége ösztönösen a legjobb pózt veszi fel a kitolás kezdetére. Egészen összegömbölyödik a kicsi, mint egy gombóc, a fejét mélyen lehajtja, álla a mellkasához ér. Ezt nevezik „rendes koponyatartásnak”. Ha továbbra is jól halad a szülés, szépen benyomul a csontos medence ovális bemenetén. Ha ez bekövetkezik, vagyis ha belátnánk oda, akkor a baba orra az anya jobb oldala felé mutatna. Igen, csakhogy ezután a vállnak is át kell férnie ugyanott, és ehhez lassú forgást kell végeznie a magzatnak, lassan a farokcsont, keresztcsont irányába. Ekkor már a medencekimeneten halad át a baba fejecskéje. Amikor kigördül a hüvelynyíláson, még hátra van a negyedik forgás. Ezután a fej az anya jobb combja felé néz, s lassan megszületnek a vállak is, egyik a másik után. A magzat tökéletes, „terepviszonyokhoz” alkalmazkodó helykihasználása és ügyes forgásai, a hüvely hihetetlen rugalmassága és a magzati koponyacsontok képlékenysége, egymásra csúszási képessége: ez a három tényező teszi lehetővé, hogy a baba valóban kiférjen azon a kicsi nyíláson. Igazi csoda!

Mit érez a kismama a kitolás során?

A vajúdás fáradságos órái után a méhösszehúzódások jellege megváltozik. Eltűnik a fájdalmas, derékszaggató hullám, lassan az alhasi égető feszülés is megszűnik. Kissé hosszabbak lesznek a szünetek a fájások között. A kisbaba feje lejjebb csúszott, fejecskéje nemsokára a gátat nyomja. És nemcsak a gátat, hanem minden belső alhasi szervet. Ekkor jön a gyakran emlegetett székelési inger, ami azt jelenti, hogy a baba feje egészen lent van. Megkezdődnek a tolófájások. Ezek a mindent elsöprő, elementáris hullámok fentről lefelé, a méhből kifelé tolják a babát. Nagy megkönnyebbülés ez, hiszen a mama és talán a baba is tudja, hogy közel már a találkozás. A gát feszülése égő, csípő érzéssel jár együtt.

Nyomatás vagy ösztönös nyomás?

A tolófájások idején a legtöbb kismama teljesen befelé fordul, csak a baba és az út létezik benne, megszűnik körülötte minden. Nem kell akarnia tolni. A születés ereje magával ragadja, nem tud nem tolni. A fájásokat visszatartani sem lehet. A méhösszehúzódások rendületlenül tolják, préselik kifelé a kisbabát.
Minden születés egyéni, minden szülő nő és születő baba más. Van, akinek ilyenkor is jólesik a hangos biztatás, a külső segítség. A szülésznő és az orvos segít megtalálni a születés ritmusát. Lehet, hogy a vajúdó már nagyon elfáradt, és kitartásra kell biztatni. Lehet, hogy a fájdalomcsillapítók hatására a kismama nehezebben érzékeli a hullámzás közeledtét, csúcspontját és enyhülését. Ilyenkor is az orvos segíti a leendő anyát, a külső jelek alapján biztatja, hogy mikor nyomjon.

Gátvédelem, gátmetszés

A gátvédelemben gyakorlott bába a kezével finoman tartja a gátat, ezzel próbálja kivédeni a repedést. Sokat segít, ha az anya választhatja meg testhelyzetét, hiszen ő érzi, mikor fáj a legkevésbé. Ha az orvos és a szülésznő úgy látja, hogy a gát nem bírja sérülés nélkül a baba fejének áthaladását, akkor kis bemetszést ejtenek rajta, hogy könnyebben és hamarabb átbújjon a kisbaba. Előtte érzéstelenítő injekciót kap a kismama. A fejecske után előbújnak a vállak, és mint egy kis halacska, kicsusszan a kisbaba. Lehetséges, hogy mindez egyetlen tolófájás alatt megtörténik, de sokkal gyakoribb, hogy még a fej megszületéséhez is több összehúzódásra van szükség, ezután megpihen a baba és a mama, és a következő toláskor bújnak elő a vállak és a test többi része.

Testhelyzetek a kitolás közben

A leggyakoribb: „Kőmetsző” helyzet, vagyis a kismama hanyatt fekszik, lábai kétoldalt kengyelben vagy térdben és csípőben behajlítva maga (esetleg segítője) tartja.
Előnyei: Az orvos és a szülésznő jól hozzáfér a gáthoz, az anya éppen megfelelő magasságban helyezkedik el.
Hátrányai: Kényelmetlen, kiszolgáltatott helyzetben érzi magát a kismama, jóformán mozdulni sem tud. Szinte lehetetlen, hogy tevékenyen részt vegyen a folyamatban. A magzat oxigénellátása nem olyan jó, mint függőleges helyzetben.

„Alternatív” függőleges helyzetek: állva, kapaszkodva, ülő-guggoló pozícióban, térdelve négykézláb, térd-könyök helyzetben ágyra, székre támaszkodva, vagy legalább az állítható szülőágyon a fejrész többé-kevésbé megemelve, a lábak felhúzva.
Előnyei: a koponya jobban illeszkedik a medencebemenethez, tágabbá válik a medencekimenet, szabályosabb a méhtevékenység, jó a magzat oxigénellátása, gyorsabban tágul a méhszáj.
Hátrányai: nehezebben kivitelezhető a CTG-vizsgálat, a segítők nehezebben férnek hozzá a hüvelybementhez. A szülészeti tankönyvekben a magzat születését az anya hanyatt fekvő helyzetében ábrázolják, s a kórházi gyakorlatban is legtöbbször ezzel a látvánnyal szembesül a szülésznő és az orvos. Ebből következik, hogy az, aki nem ehhez szokott, nehezebben ítélheti meg a szülés megfelelő haladását egy számára új pozícióban.

Farfekvéses kisbaba

Nem minden kisbaba fordul fejjel lefelé a szülés idejére. Azok, akik keresztben fekszenek a méhben, császármetszéssel fognak megszületni. Akik „ülnek” a méhben, vagyis farfekvésesek, megszülethetnek ebből a pózból is, de a nagyobb biztonság érdekében az orvos többnyire a császármetszés mellett dönt.

Apák biztatása

Sok leendő édesapát a szülésre gondolva riaszt a vér látványa. A születés azonban a baba kibújásáig általában nem jár sok vérzéssel. Aki végigkíséri a születést, már mindent elfogad és természetesnek tart, nem kívülről nézi a folyamatot, hanem részt vesz benne. Ha a kismama a szülőágyon ülve a lábába kapaszkodik, jólesik, ha hátulról a fájás alatt a társa tartja a hátát, nyakát, átöleli a vállát. Ilyenkor az apa nem látja a baba megszületését, de támaszt nyújt.

Köldökzsinór a nyakon

Nagyon sok babánál előfordul, hogy a köldökzsinór a terhesség alatt a baba nyakára tekeredik. Ezeknek a babáknak lassulhat a szívfrekvenciájuk a tolófájások alatt, de a méhösszehúzódások közti szünetben helyreáll az egyensúly. Tehát köldökzsinórral a nyakukon is megszülethetnek sérülés és oxigénhiány nélkül a kisbabák, a maguk tempójában.