Egyensúly kint és bent

Vízmérték a fejben
Kifinomult érzékelősejteknek köszönhetjük, hogy felegyenesedve, két lábon tudunk járni. Egyensúlyszervünkről csak akkor veszünk tudomást, ha elszédülünk a körhintán vagy rosszul leszünk az autóban a kanyargós hegyi úton. A belső fülben rejtőző helyzetérzékelő folyamatosan tájékoztatja az agyat testünk mozgásáról és mindenkori helyzetéről. Tőle tudjuk, hogy ferdén állunk vagy egyenesen, fejjel lefelé lógunk, körben forgunk vagy egyenesen előre haladunk.
Mozgásunkat azonban csak a bőrből, izmokból, ízületekből együttesen beérkező információkkal, valamint a látottakkal egybevetve tudja úgy irányítani agyunk, hogy megőrizzük egyensúlyunkat. Ha az egyes érzékszervektől kapott információk nem állnak össze egységes képpé, elveszítjük egyensúlyunkat. Ez történik akkor is, amikor autóban utazva olvasunk, mert ilyenkor nem követi szemünk azt a mozgást, amelyet testünk érzékel. Ez okozza a rosszullétet.

A test egyensúlya
A szülők önkéntelenül is a legjobbat teszik, amikor hordozzák, ringatják, térdükön lovagoltatják kisbabájukat. Ezzel biztosítják az egyensúlyszerv fejlődéséhez elengedhetetlen ingereket. A babáknak tetszik a mozgás, széles mosollyal ösztönzik a felnőtteket: hintáztass, még, még, még! Ilyen egyszerűen működik a bonyolult felépítésű szerv fejlesztése.
Az ívjáratokból és kamrákból álló labirintus már a terhesség ötödik hónapjára működőképes. A belső fülbe épített vízmérték a születés pillanatától „dolgozik”: a magzati lét lebegése után érzékeli a nehézségi erőt, a fejecske mozgását.
Az első egy-két évben látszólag egyetlen cél hajtja a kis embert: fel akar egyenesedni, és mindent el akar érni. Ez csak akkor sikerülhet, ha egyensúlyérzékelő-szerve folyamatosan működik. Egyúttal minden helyzetváltozás edzést is jelent a további fejlődéshez. Minél gyakrabban emeli fel a baba a fejét, annál biztosabb jelentést küld az egyensúlyszerv az agynak. A csecsemő érzékeli a nehézségi erőt, amikor fejét ismét leejti, és amikor már hempereg, valamint azt is, hogy miként helyezkedik el teste a térben.
Folyamatosan erősödnek az izmok, a baba egyre jobban uralja testét. Mindez szükséges ahhoz, hogy meg tudjon fordulni, fel tudjon ülni, majd állni. Az egyensúlyszerv nélkül nem járnánk két lábon.

Egyensúly a fejben
Valahányszor működésbe lép egyensúlyszervünk – akár a fej legapróbb helyzetváltoztatásánál is – , az agy szintén dolgozni kezd: fogadja az új ingerületet, értelmezi, választ ad. Születésünkkor százmilliárdnál is több idegsejtünk van, ezek azonban csak akkor kezdik meg működésüket, ha összekapcsolódtak egymással. Az ingerek elősegítik, hogy egyre több kapcsolat alakuljon ki az idegsejtek között, így azok gyorsabban és jobban tudják továbbadni az információkat. Azoknak a gyerekeknek, akiknek az egyensúlyszervét gyakran éri inger, jobban vág az agyuk.
A labirintusszerv segítségével határozhatjuk meg térbeli helyzetünket. Ha a gyerek magasabbra akarja magát hajtani a hintán, éreznie kell, merre van előre, hátra, fent és lent. Ugyanez a készség, összpontosítás és irányérzék szükséges számos szellemi tevékenységhez. Amikor a pontos időt olvassuk le az óráról, éppen azt állapítjuk meg, hol vannak a mutatók: fent, jobbra vagy balra, lent? Akárcsak a „d”, „p” és „b” betűk megkülönböztetésekor. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy elsős csemeténk nehézségekbe ütközik ezen a téren, azzal is támogathatjuk fejlődését, ha egyensúlyérzékének több élményt nyújtunk sok-sok összebújással, simogatással, hintázással, ringatással és ugrabugrálási lehetőséggel.

Egyensúlyban a lélek
Agykutatók megállapítása szerint hatodik érzékünk és érzelmi életünk összeköttetésben áll egymással. Olyan idegpályákat fedeztek fel, amelyek a kisagyat és az érzőközpontot kötik össze. Ha sikeresen oldottunk meg egy feladatot – például ügyesen végigegyensúlyoztunk egy kidőlt fatörzsön – , az agyban egy dopamin nevű anyag szabadul fel, s ettől jó érzés áraszt el bennünket. Persze nem csak egyensúlygyakorlatok kapcsán történik ez így, mégis szoros összefüggés van a testi egyensúlyozás és vállalkozó kedvünk, merészségünk, esetleg vakmerőségünk között. A kisgyerek számára izgalmas dolog kipróbálni, meddig tud segítség nélkül eljutni, felborul-e a szék, ha rámászik. Akik pozitív tapasztalatokkal gazdagodnak, mert egyensúlyérzékük segítette őket, bátrabbak lesznek, nő az önbizalmuk, és ritkábban fordul elő náluk viselkedészavar. A mozgásfejlődés, az észlelés és az érzelmek összefüggenek tehát.

Mozgással az egyensúlyért
Az egyensúlyszerv fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás. Az egészséges gyerekek többnyire maguktól is eleget mozognak: ugrálnak, forognak, hintáznak egész nap. Ülő társadalmunk azonban jobban szereti a „nyugis” gyerekeket. A kisbabákat hordozóba, etetőszékbe tesszük, később a tévé és a számítógépes játékok gondoskodnak arról, hogy ne rohangáljanak, trappoljanak, hancúrozzanak egész nap. Így vesszük el tőlük a testi-lelki-szellemi fejlődés egyik nagy lehetőségét.
Éppen ezért félre a kényelemmel: biztosítsunk mozgásszabadságot csemeténknek! Tegyük ki a hempergőjére vagy a járókába, ahelyett hogy órákat ülne hordozójába övezve. Ringassuk, lovagoltassuk térdünkön, dobáljuk föl, föl! Hagyjuk, hadd ugrálja át a pocsolyákat, hadd másszon fel egy-egy kidőlt fatörzsre!

Minden rendben?
Ha az alábbi jellegzetességek közül több is illik a gyerekre, valami nincs rendben egyensúlyérzékével, orvoshoz kell fordulni.
· Mozgásfejlődése lassú, későn kezdett ülni, mászni, menni.
· Izomzata petyhüdt.
· Mintha félne a mozgástól.
· Gyakran és ok nélkül elesik.
· Gyakran elejt dolgokat, vagy nekimegy valaminek.
· Egyáltalán nem, vagy épp ellenkezőleg, nagyon fél a magasságtól.
· Nehezen tanul meg biciklizni.
· Nem tud egy mozgásfolyamatot eltervezni, nem tudja, hogyan kezdjen el valamit, és mit tegyen utána.
· Nem érzékeli helyesen testét a térben (például túl közel áll másokhoz).

Tanuljunk meg egyensúlyozni!
A következő játékok kellemes kihívást jelentenek az egyensúlyszerv számára. Jó szórakozást, jó edzést!

Lovaglás
Hóc, hóc, katona, / ketten ülünk a lóra, / hárman meg a csikóra, / úgy megyünk a vásárba.
A mondókához térdünkre ültetjük a babát, és lábfejünket emelgetve ritmusra zötyögtetjük. Lassan és vadul vágtatva is mehet a paripa, ha a kis katona élvezi. (nyolc hónapos kortól)

Pingvinjárás
Kisgyerekünk szemben áll velünk, lábfejét a miénkre teszi, kezünkkel összekapaszkodunk. Lépegessünk ide-oda úgy, hogy lábunk együttműködik, nem válunk el egymástól. Csemeténknek éreznie és követnie kell mozgásunk ritmusát. (kétéves kortól)





Kötéltáncos
Fektessünk a földre egy ugrókötelet, adjunk csemeténk kezébe egy seprűnyelet vagy egy esernyőt. Végig tud menni a kötélen úgy, hogy nem lép mellé? Nehezíthetjük a gyakorlatot, ha kanyargósra állítjuk be a kötelet, vagy bekötjük a gyerek szemét. Cirkuszlátogatás után különösen szívesen próbálkozik majd vele! Mezítláb vagy zokniban érdemes nekifogni. (hároméves kortól)

Szobrocskáim, szobrocskáim…
…holnap lesz a vásár, azt viszem magammal, aki a legszebb lesz! Változzatok krokodillá!
A mondókával egymás után mackóvá, cicává, fél lábon álló gólyává varázsoljuk a gyerkőcöket. Először felveszik az adott állatra jellemző testhelyzetet, szobormereven állnak, majd bekapcsolásra (kicsit megbökjük mutatóujjunkkal) az állatot utánozva mozognak. A játék során fejlődik a testkontroll. (hároméves kortól)

Vakvezetés
Minden gyerek magától is kipróbálja előbb-utóbb, milyen becsukott szemmel járni az utcán. Vezessük lassan, közben kanyarodjunk egy kicsit ide-oda. Lelépünk, fellépünk – követi a vezényszavakat? Nem szabad lesni! Egyre lassuló járásáról érezzük elbizonytalanodását. Nemcsak az egyensúlyérzéket fejleszti, hanem az apába-anyába vetett bizalmat is. (négyéves kortól)

Gyufaakrobata
Tegyünk a gyerek kinyújtott mutatóujjára egy gyufaszálat, próbáljon meg a gyufaszálat egyensúlyozva járkálni. Ha sikerül, jöhet a következő ujjra vagy a másik kéz mutatóujjára is egy gyufaszál, majd ismét egy következő… (négyéves kortól)

Lábbal festő
Fogjon meg csemeténk egy vastag filctollat a nagylábujjával, másik lábával álljon a papír szélére, és próbáljon egy lábon egyensúlyozva a másik lábával egyszerű ábrát rajzolni. A3-as rajzlap vagy csomagolópapír szükséges hozzá. A két agyfélteke más-más feladatot végez: össze kell hangolnia a testi és a kreatív munkát. (ötéves kortól)





Koronaherceg
Tegyünk műanyag poharat a gyerek fejére. Ezzel kell közlekednie a lakásban, játszania, vacsoráznia. Ugye nincs könnyű dolga a kis királyfinak, hiszen a korona minduntalan le akar csúszni a fejéről! (négyéves kortól)

Ügyes pincér
Adjunk a gyerkőcnek egy tálcát, ezen visz át a szoba egyik sarkából a másikba egy teniszlabdát. Nem szabad kézzel megfognia, mert ez egy roppant forró gombóc! Papírtálcával és puhábbra fújt kislabdával könnyíthetjük a játékot. Gyorsan vagy óvatosan érdemes próbálkozni? Majd rájön a kis pincér, hogyan sikerül összhangba hozni a kettőt. (ötéves kortól)

Csilingelő zokni
Kössünk a baba bokájára egy könnyű kis csengőt, vagy varrjuk rá a zoknijára. Ha a hátán fekszik, és emelgeti a lábát, előbb-utóbb észreveszi, hogy a hangot saját mozgása idézi elő. Mozgását megtanulja tudatosan irányítani, fejlődik testérzékelése. (hat hónapos kortól)