Baba

Ilyenek a négyévesek

Higgadtabb korszak veszi kezdetét. A dacnak nagyjából vége, egyre többször uralkodik az értelem az érzelmek fölött.





Névjegy
Huszár Viktor
Súlya: 20 kg
Magassága: 110 cm
Testvére, Felícia 4 hónapos
Kedvenc játéka: autópálya és festés vízfestékkel
Kedvenc zenéje: mindent szeret, ami gyors ritmusú

Mozgás
Csak pontosan, szépen
Négyévesünk az utóbbi évben sokat ügyesedett, de ez a rohamos fejlődés most mintha lassulna. Emiatt ne aggódjunk! Óvodáskorban már csak ritkán tapasztalunk gyors, feltűnő változásokat gyerekünknél. Ekkor akár egy évet is várni kell arra, hogy a mozgás, a gondolkodás vagy az érzelmek fejlődése terén ugrásszerű változás következzék be. Gyerekünk már magabiztosan mozog, beszél, kapcsolatokat alakít ki – vagyis most már szabadon alkalmazza az eddig tanultakat, ezeket fokozatosan bővíti, épít ismereteire, de ritkán újít. A négyéves gond nélkül szalad, ugrál, váltott lábbal jár a lépcsőn. A háromkerekű biciklivel már „trükköket” is csinál, olyan biztosan megy neki a kerekezés. Viktor a játszótéren mászókázni, csúszdázni szeret, de nem riad vissza a nagyobbaknak való játékoktól sem. Gyorsan fut és ügyesen ugrik. Jó labdaérzéke van, erősen és pontosan dob és rúg, itt a focizás ideje! Imádja a vizet, magától próbálta ki a víz alá merülést is, egyáltalán nem félt.
A legtöbb négyéves kézügyessége már lehetővé teszi, hogy ollóval egyenes mentén pontosan vágjon, és le tudjon másolni bizonyos egyszerű ábrákat, alakzatokat. Viktor élvezi ezeket az új képességeket, szeret festeni, gyurmázni, papírt vágni, ragasztani. A számítógépet is kezeli, ügyesen rajzol vele, és a neki való szoftverekkel játszik.

Gondolkodás
A kis filozófus
A beszéd az egészségesen fejlődő négyéves számára már nem jelent problémát. Szókincse igen bő, sokszor a felnőtteket is meglepi választékosságával. Viktor egyszer az autóban ülve így szólt beszélgetésbe merült szüleihez: „Nem akarlak, apuci, félbeszakítani, de…” Nyelvtani hibát is alig ejt, csak a nehezebb szabályok vagy kivételek hozzák néha zavarba.
Új képességeit használja is: be nem áll a szája, mindenhez hozzászól, mindenről elmondja a véleményét, legalábbis családi körben vagy azoknak, akiket rokonszenvesnek talál. Szeret mesélni a kalandjairól, és fantáziadúsan színezi ki a történetet. A valóság és a mese sokszor keveredik elbeszéléseiben.
Minden érdekli, a „miérteket” a „hogyan” váltotta fel.
Szereti a gyerekek társaságát, de beszélgetőpartnernek szívesebben választ felnőttet.
A négyévesek időnként képesek sarokba szorítani kérdéseikkel a szüleiket. A „miért nem esik le a repülő”, vagy „honnan fúj a szél”, „hogy jön ide a nagyi hangja a telefonon át” kérdésekre is választ várnak, ám ezekkel gyakran magunk sem boldogulunk. Jól jön ilyenkor egy-egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyv vagy egy „tudós” és türelmes apuka, nagypapa, de semmiképpen ne tartsunk iskolai természetismeret-órát a kicsinek, próbáljunk egyszerű választ adni. Attól se rettenjünk meg, ha a világ dolgaira olyan „buta” magyarázatot ad, mint „a nap azért süt, hogy strandra mehessünk”. Ez az énközpontú világkép korszaka, amit lassan felváltanak a valódi tudományos tények, érvek.





Érzelmek

Önérzetes nagyfiú
A négyéves gyerekek többsége már nem merül el teljesen saját érzelmeiben, ritkán kerül megközelíthetetlenül „hisztis” állapotba. Érzelmi reakciói javarészt vérmérsékletétől függenek. Viktor nem egyszerű eset. A kudarcot nehezen viseli el. Ha valamit nem engednek meg neki, hisztizik, de ha megmagyarázzák, hogy miért nem lehet, egy idő múlva megérti.
Dacos viselkedése estére elcsitul, és anyukájához bújva alszik el. Lefekvés előtt várja a mesét, elmélyülten figyeli, belekérdez.
Kishúga, Felícia születése után még bújósabb lett, igényli, hogy anyukája többet szeretgesse, ölelgesse. Testvérét örömmel fogadta, bár némi csalódás érte, hogy nem tud vele játszani. Nagyon büszke arra, hogy ő a nagy tesó, húgát mindenkitől félti és óvja, a szomszéd néninek meg sem akarta mutatni. Testvérével szemben nagyon türelmes és megértő. Felelősségtudata is kialakult, előfordult már, hogy szemrehányást tett a szüleinek: „Szégyelljétek magatokat! Felícia sír.”
Féltékenysége gyakori szófogadatlanságban nyilvánul meg, ezzel próbálja magára vonni figyelmet, de néha kerek perec megmondja: „Most velem foglalkozz!”. Kerülő úton is érezteti féltékenységét: „Miért vettél kettő pólót Felíciának? El fog fogyni a pénzed!”

Mindennapok
Alakulnak a barátságok
A négyévesek már egyértelműen igénylik kortársaik társaságát. A szülőnek akár rosszul is eshet, hogy időnként jobban hallgat gyereke az ovis Petire, mint rá, hogy jobban vonzza a „barátokkal” való együtt játszás, mint a családi körben szokásos időtöltések. Viktor egyre kevésbé anyás. Legjobban két-három gyerek társaságában érzi jól magát, így tud feloldódni, ennél nagyobb létszám már félénkké teszi. A nála nagyobb gyerekekkel szívesen játszik. Próbálja őket utánozni, de amikor valami nem sikerül, dühös lesz. Felícia születése óta Viktor többet van apukájával, ezt nagyon élvezi. Apával sokkal izgalmasabb a játszótéren a játék, nem aggódik annyira, mint anya, és focizni is jobban tud nála.
Most már egyedül, segítség nélkül használja a vécét. Ügyesen megfürdik, a hajmosáshoz és a törölközéshez kell még egy kis segítség. Fogat mosni tud, de sokszor még emlékeztetni kell rá, talán azért, mert nem nagyon szereti.
Kanállal, villával tökéletesen eszik egyedül. A kés használatát szívesen gyakorolja, a kolbász (egyik kedvenc étele) szeletelése már egész jól megy neki, még ha dundik is a szeletei.
Játék végén nem szeret elpakolni maga után. Rendrakásnál feltételként szabja, hogy valaki segítsen neki.

Mit várhatunk el tőle?
Fontos, hogy elvárásaink a gyerek körülményeihez, saját viselkedésünkhöz, példamutatásunkhoz idomuljanak. Ha anya szaladgálás közben kap be néhány falatot, gyereke nehezen fogja elfogadni, hogy végig kell ülnie az étkezést. Ha folyamatosan szól a tévé, és a szülők onnan ki-kipillantva fordítanak figyelmet a gyerekükre, nem várhatják el, hogy ő teljes figyelemmel forduljon akár feléjük, akár valamilyen tárgy vagy tevékenység felé. Ha bevett nevelési eszköz a popsira csapás, akkor a kicsi is vissza fog ütni – ha nem szüleire, akkor kortársaira. Büntetés (verés, eltiltás, megszégyenítés) helyett inkább arra törekedjünk, hogy a gyerek szembesüljön tetteinek következményeivel. Ha kiborította, törölje fel, ha szétszórta, szedje össze. Ez persze nem minden „rosszalkodás” esetén lehetséges. Ebben a korban általában a legtöbb, amit tehetünk, hogy leállítjuk a kisgyereket, majd eltávolítjuk a helyszínről.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top