A kapcsolat alapja

Az egyik gyakran hozzám intézett kérdés az, hogy hogyan is tudna segíteni a szülőnőnek valaki, aki számára idegen? De vajon tényleg idegenként van-e jelen a szülőszobában a dúla?

Békés Emőke

A kapcsolatfelvétel mindig úgy kezdődik, hogy a várandós nő keresi meg a dúlát. Ez abban az esetben történik, ha valamilyen oknál fogva ő úgy érzi, hogy szüksége van a várandósság idején – és igénye lehet majd a szüléskor vagy az azt követő időszakban is – egy olyan társra, aki érzelmileg, fizikailag és információkat adva támogatja ezekben a hónapokban. Ebben sem – mint ahogy annyi minden másban sem – vagyunk egyformák. Van, aki kizárólag a párja támogatását tudja elképzelni, van, aki a barátnőjét vagy a testvérét hívja a szüléséhez, és az is gyakori, hogy a testi-lelki támogatást az anya a szülésznőtől várja.

Amikor valaki dúlát keres, jó, ha többükkel is találkozik, hiszen nagyon fontos, hogy az, akit végül választ, számára a legszimpatikusabb legyen. Csak akkor működik ugyanis jól a segítő kapcsolat, ha egymásra tudnak hangolódni, és az anya meg tud nyílni a dúlája felé.

A köztük kialakult viszony sajátossága azonban az, hogy ez a folyamat kétirányú. A dúla (legtöbbször) maga is anya, így azon túl, hogy a képzettségének, tudásának megfelelően a lehető legpontosabban informálja a leendő szülő(ke)t, a saját anyai, női tapasztalatait is megosztja az anyával.

A velem szült anyák például azáltal is közelebb kerülhetnek hozzám, hogy kérdezhetnek a családomról, a gyermekeimről, a hobbimról vagy akár nevelési kérdésekről is.

A kapcsolat alapja a bizalom. Ennek elmélyülése ad lehetőséget arra, hogy a dúla megismerje az anya érzéseit, esetleges aggodalmait, félelmeit, és válaszoljon a felmerülő kérdésekre.

A dúla a várandós nővel, illetve a párjával a várandósság időszakában többször találkozik. A találkozások gyakorisága az anya igényei szerint alakul. Van, aki sűrűbben, van, aki ritkábban igényli ezeket a beszélgetéseket, de a szülés időpontjára kapcsolatuk általában nagyon elmélyültté és bizalmassá válik.

A dúla tehát nem idegenként kíséri az anyát a szülőszobára. A köztük lévő kapcsolat gyakran a szülés lezajlása után sem szűnik meg, hanem nemegyszer barátsággá alakul.

A dúla ideális esetben a szülésnél jelen lévő szakszemélyzet számára sem idegen. Ezt a saját gyakorlatomban nagyon fontosnak tartom, hiszen számomra is lényeges, hogy megismerjem azokat a segítőket, akikkel együtt kísérem majd az anyát. Ezért a várandósság idején egy alkalommal elkísérem az anyát az orvosához, illetve a szülésznőjéhez, akiknek bemutatkozom, és válaszolok mindazon kérdéseikre, amelyek a tevékenységemmel kapcsolatban esetleg felmerülnek.

Amennyiben esetleg akár a kórház, akár az orvos elzárkózna az együttműködéstől, a várandós nő kénytelen döntést hozni arról, hogy lemond-e a dúlájáról, vagy esetleg intézményt, illetve orvost vált.

Ez alapján talán érthető, hogy a dúla nem tagja az egészségügyi személyzetnek, és nem kötődik egy kórházhoz sem. Ott kíséri az anyát, ahol majd ő szülni kíván, így ez minden esetben más és más intézményt, illetve más és más orvossal, illetve szülésznővel való együttműködést jelent. Természetesen minden dúla arra törekszik, hogy ez az együttműködés a kölcsönös tiszteleten alapuljon és minél jobb legyen.

Néhány évvel ezelőtt olyan szülésznővel és orvossal készítettem interjút, akik egy olyan kórházban dolgoznak, ahol már megismerték és elfogadták a dúlák jelenlétét.

Így nyilatkoztak erről:

„Tudatosan figyelem a dúlákat, hogy mit is csinálnak, és mi az, amit én, a szülésznő, eddig nem csináltam, amíg nem volt dúla a szülőszobán. Nyilvánvalóan a dúla az, aki tizenkét órát ott van a szülőnő mellett, ő az, aki tényleg a kezét fogja, vagy elkészíti a borogatást, ha erre van szüksége. Ő az, aki gyertyát gyújt, ha ezt szeretné a szülőnő. Azt gondolom, hogy remekül együtt lehet dolgozni, ha egy szülőnőnek erre igénye van, hogy legyen egy választott orvosa, egy választott szülésznője, és dúlát is akar.”

„A dúla pontosan azt pótolja, amit az orvos és a szülésznő nem tud nyújtani egy szülés közben a szülőnőnek, hogy teljes legyen körülötte a segítő kör.

Én (az orvos) nem vagyok ott teljesen végig ott a szülésnél. Időről időre bemegyek megnézni az anyát a vajúdás időszaka alatt, megnézem, hogy minden rendben van-e, és bízom abban, hogy a dúla fogja a szülőnő kezét, tájékoztatja, informálja, és amiről ő nem tud informálni – mert nem szól bele a szülésznő munkájába –, azt pedig a szülésznő teszi meg.

Nekem a munkám ötven százalékkal könnyebb egy dúlával és egy jó szülésznővel, mint ha egyedül lennék.

Én sem voltam addig dúlapárti, míg meg nem éltem azt, hogy milyen dúlával szülni.”

Meggyőződésem, hogy egy szép, háborítatlan szülés egyik alapja, ha a szülésnél részt vevő valamennyi személy között kialakul a kölcsönös tisztelet és elfogadás.

Kapcsolódó oldalak:
• Dúla.lap »
• Baba.lap »
• Magzat.lap »
• Terhesség.lap »
• Szülés.lap »