Vicces anya, vicces gyerek?

Rekordlátogatottságú babavideók gurgulázó pelenkásokról a megosztóoldalakon, magazinok hasábjain gyerekek humoros elszólásai – mindenki találkozott már hasonlóval. Vajon a humorra való érzékenység veleszületett képességünk, vagy elsajátítjuk? 

– A humor kialakulása komplex folyamat, melynek több egymásra épülő szakasza van – mondja Schnell Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Intézetének oktatója, akinek a gyermeki társalgásról és nyelvelsajátításról szól hamarosan megjelenő könyve. – Egy kisbaba nem érti a már bölcsiseknek való játékosságot, egy bölcsis korú pedig nem érti az óvodásnak szóló poént. A „mindent a maga idejében” elv alapján működik. Egy „kukucskajáték” nekünk vagy egy nagyobb testvérnek nem a komédia csúcspontja, de a tíz hónapos baba minden bizonnyal gurgulázva nevet rajta.

Gina Mireault kutató és kollégái hat hónap és egy év közötti korú babákat figyeltek meg saját otthonukban. Az eredmények arra utalnak, hogy a kisbabák hat hónaposan már figyelik szüleik reakcióját, ami befolyásolhatja humorérzékük fejlődését. „Az egyéves kicsik már úgy tűnik, hogy elég élettapasztalattal rendelkeznek, hogy maguk is el tuják dönteni, mi vicces, és mi nem – magyarázta a szakember. – A humorérzék egyfajta játékosságot takar, és tágabb értelemben véve a kisgyermekekre is jellemző lehet – folytatja Schnell Zsuzsanna. – Már 8-10 hónapos babák is nagy kedvvel kapcsolódnak be a grimaszolásba, s nevetnek például azon, ha az anya a cumit beveszi, grimaszol vagy csálén áll rajta a sapka. A humor érzékeléséhez a gyereknek el kell jutnia arra a szintre, hogy az elhangzottakat képes legyen a beszélő szemszögéből értelmezni. E képesség kialakulása bonyolult folyamat, 4-5 éves korra, az óvodáskor végére bontakozik ki, és az iskoláskorba nyúlóan fejlődik. Ezért nagyon kell vigyázni a viccelődéssel, mert a gyerekek óvodáskorban nem mindig értik a humor csattanóját, ami így sokszor okozhat félreértéseket.

Rosszkor, rossz poén?

Vigyázni kell, mert komoly sebeket ejthet a szülő, ha meggondolatlanul humorizál, ugyanis még egy nagycsoportos lurkó is hajlamos mindent szó szerint érteni. (Például a „persze, otthagylak az oviban, s csak másnap este jövök érted” típusú viccelődés a gyerekekben szorongást kelthet.) Számára a minőségi kötődés, a türelem, a szeretetteljes légkör és a játék, elfogadás adja a kapcsolatok minőségét, s a humor a játékról leváló felnőtt, bonyolult és bizonytalan világot teremt, amiben nehéz tájékozódni. Fontos, hogy ki tudjunk lépni felnőtt világunkból, és a gyermekek szintjén foglalkozni velük, ahogy számukra befogadható.

Feszültségoldás nevetéssel

– A humor nagyon fontos a társas kapcsolatainkban, fontos feszültségoldó. Gondoljunk csak bele, mennyire megtöri a feszült csendet, amikor valaki humorral próbálja könnyedebbé tenni a hangulatot. A gyermeki fejlődésben a humor elsősorban a játékosságot, együtt játszást, kapcsolatteremtést és minőségi együttlétet jelenti, aztán ahogy fejlődik ez a képesség, egyre inkább leválik a játékfunkcióról, és lesz társas stratégia: mások megnyerése, helyzetek elsimítása, önbátorítás,  udvarlás… A kisbabák humorérzékének fejlődése nem csupán annyiból áll, hogy nézik és hallgatják, amint szüleik viccelődnek a fejük fölött – folytatja Schnell Zsuzsanna.
– Persze vannak szülők, akiknek inkább lételemük a humorizálás, és könnyebben is tudnak a gyermekek világába bekapcsolódni. Az otthoni, családi körben kialakult esetleg vissza-visszatérő poénok, viccek erősítik az érzelmi kötődést, és jó hatást gyakorolnak a gyermek-szülő kapcsolatra. S bár a humor nem öröklődő, sokszor találkozunk hasonló stílusú családtagokkal, akik ugyanolyan kritikai érzékkel vagy bolondozós génekkel vannak megáldva. Ha egy kisbaba a környezetében sok nevető, mosolygó embert lát, később nagyobb valószínűséggel válik ő is humorra, játékosságra kapható egyénné, mint azok a babák, akik körül nem oldott a légkör. A humor egyfajta látásmódot igényel, fejleszti a gondolkodást, az énképet és a racionális gondolkodásmódot. Összekötő kapocs lehet szülő és gyermek között konfliktusok idején, de a gyerekek egymás közötti kapcsolatkialakítását is gyorsíthatja, segíti.