A kisgyerekkor legviccesebb pillanatai

Bizarr

Ki gondolná, hogy egyszer az lesz számára a legnagyobb boldogság, hogy hajnali négykor hatalmas pukit tud kivarázsolni egy alig pár hónapos csecsemő pocakjából? Tornával, masszírozással, a fáradtságtól szédelegve, csíkszemmel. Pedig egy hasfájós babánál ez amellett, hogy művészet, valahol létszükséglet is, hiszen a szülő számára ilyenkor a segítésen kívül egyetlen motiváció létezik: CSAK MÉG EGY FÉLÓRÁCSKÁT HADD ALUDJAK! Így aztán nem válogatunk az eszközökben, ha meg nemcsak puki jön, hát így jártunk, hajnal négykor még nem olyan jók a reflexek, de ez is fejleszthető.

Sajátos ringató

Szintén a hasfájáshoz kapcsolódó helyzet, amikor már mindent, de mindent kipróbáltál, de a kis csomag még mindig üvölt. Na, nekünk ekkor vált be egy népszerű ringató, kicsit bölcsőszerű hinta. Ezzel hajnalban tudtunk még nyerni egy óra alvásidőt öttől hatig nagyjából. De a kisded csak folyamatos ringatás mellett tudott nyugodtan visszaaludni, ezért kötöttünk egy madzagot a hintára, ami elért a szülői ágyig, és így az ágyban fekve is ringathattuk. A férjem egészen bámulatos dolgokra képes, többek között képes volt úgy ringatni, hogy közben ő is teljesen visszaaludt.

Sosem vagy egyedül

A kisgyerekes évek „hot topic”-jainak jelentős része úgyis a végtermék körül szerveződik, érdemes ehhez viszonylag hamar hozzászokni. A fogzó vagy beteg és ettől nyűgös, illetve szeparációs szorongással küzdő gyermek néha nem kívánkozik ki az anyai ölből. Ha egyedül vagy otthon, ez néha nehezen menedzselhető. Abban is van igazság, aki azt mondja, ennyit azért kibír egyedül, igaz, de nekem volt olyan, amikor a negyvenfokos lázas, üvöltő gyereket nem akartam lerakni, de hát nekem is vannak szükségleteim ugye. Ennél a pontnál olvadtak össze a szükségleteink (és a határaink természetesen), mert egy karonülővel az öledben kicsit azért más perspektívát kap a reggeli megkönnyebbülés. A másik vicces helyzet itt, amikor ugyan nem beteg, de mondjuk épp olyan passzában van, hogy mindenhova követ. Tehát ahogy kiérsz a vécéből, rögtön óriásit taknyolsz, átesve egy másfél évesen. Az egész cikkötlet amúgy akkor jutott az eszembe, amikor családi vendégségben egy szobában aludtunk egy hétig, és épp egy lélekmarcangoló novelláskötetet olvastam stockholmi szállásunkon. A vécén ülve. Hol máshol. Olvasólámpa nem volt, ha nem akartam felkelteni az alvó gyereket, nem volt más választásom. Dolgozni is remekül lehet ebben a helyzetben, annyit mondanék, általában hűvös van, derekat érdemes betakarni.

Umpa-lumpa tánc hajnali négykor

Uhh, na ez is kemény, szédelegtem már így nemegyszer a gyerekszobában, kezemben katicás pici dobbal…
Gyakran tanácsolják a szakkönyvek, hogy amikor a kisgyerek fél éjszaka, akkor célravezető lehet, ha valami vidám, vicces szertartással elűzzük az elképzelt, félelmet keltő mumusokat. Leírva ez klasszul hangzik, de amikor hajnali fél négykor kell nekiállni umpa-lumpa táncot ropni a gyerekszobában, az a vicces és groteszk határán mozog.

Extrém hajmosás

Ez nem saját élmény, de szerintem három éve hangosan felkacagok, ha az eszembe jut. Egyik ismerősünk kislányának csak úgy lehetett megmosni a haját, ha apuka Goofy kutyának öltözik. Ennél a történetnél már egyszer megkaptam, hogy na, azért ez túlzás, így lesznek elkényeztetve a gyerekek. Nem tudom, van, amikor nem marad más, mint az úgynevezett „tépőzáras megoldás” (gyorsan, kis fájdalommal megoldani valamit), ebben az esetben mondjuk üvöltés mellett gyorsan megmosni a gyerek haját, de szerintem ha vannak dolgok, amiket ennél viccesebben is meg lehet oldani, akkor nem feltétlenül ezt kell követni. Persze van, amikor nincs idő a kreatívkodásra, szerintem ettől még nem lesz elkényeztetett egy gyerek, ha amúgy jól körülhatárolható határokat kap az életben. Meg ha Goofy-jelmez is van, apukának kedve is van, akkor miért ne?

A beszéd

Ez kiapadhatatlan. Ha egyszer beindul a gyerekszáj, akkor aztán évekig nincs megállás. Talán az volt a kedvencem, amikor kifejtette, hogy azért várja már nagyon a nyarat, hogy meztelenül virágot szedhessünk a réten mindannyian. Ekkor derült ki, hogy egy megkésett hippit szültem.

A kérdések korszaka

Hogy csak eggyel ragadjam meg a helyzet komikumát: Apa, neked mi az értelmed?

Tükör

Kétségtelenül az is vicces, amikor magadat látod a gyerekedben. Egy hatalmas felnőttes sóhajtás, egy ismerős gesztikuláció vagy grimasz nagyon vicces tud lenni.
Nekem a kedvencem: babatányérból, játékbaba-etetés után a hároméves: „na megyek, lefagyasztom a maradékot”. Mondjuk az is igaz, hogy ez a tükör-helyzet néha szinte ijesztő is tud lenni. Viszont remek lehetőség a szülői önismeret fejlesztésére.

Sírjak vagy nevessek?

Na, az ilyen helyzetekből van a legtöbb, azt hiszem. Az tényleg alapigazság, hogy ha túl nagy a csend, az biztosan nem jelent semmi jót. Legutóbb két nappal karácsony előtt a nagy készülődésben volt egy idő után gyanús a nagy nyugalom. Mire észbe kaptam, a kislányom keresztbe felskiccelt egy karácsonyfát a szőnyegre egy olyan zsírkrétával, ami az életben nem jön ki, de persze ezt előre nem lehetett tudni. Örök klasszikus még a teljes lakáson végigszórt porcukor, míg apuka vigyázott rá és épp nem nézett oda egy pillanatra, valamint a komótosan letekert vécépapír, amely elegánsan beborította a lakás felét. Illetve a világ bármely pontján vagy a piac kellős közepén hangosan kikiabált, „anyaaaa, kakiiiiii!” is fel tudja dobni a kisgyerekes mindennapokat.