5 dolog, amit inkább ne mondj egy kisgyerekesnek

Ó, de szép kislány …khmm, izé, vagy ő kisfiú?

Sikamlós terep; minél kisebb egy gyermek, néha annál nehezebb megmondani. Kis kopi fej kandikál kék rugdalózóban, de lehet, hogy csak a bátyjától örökölte a cuccot.
Köztes megoldásként kérdezzük meg a kicsi nevét, abból – elméletileg – sok minden kiderülhet.

Ha legközelebb jössz hozzánk, Petike, akkor elmegyünk az Állatkertbe

Plíz ne! Ne ígérjünk a gyereknek, mert lehet, hogy addigra kitör az oviban a bárányhimlőjárvány, vagy csak egy szimpla takonykór, esetleg aznap karbantartás miatt nem lesz nyitva a hőn vágyott úticél, vagy zuhogni fog az eső – számtalan buktató. A gyerek meg búbánatos arccal elképesztően csalódott lesz, hónapokig fogja emlegetni a kimaradt kirándulást. Amit nyilván be lehet pótolni, de kihagyhatunk egy kört és egy adag fülrágást. Anyukák között nálunk egyezményes megállapodás: az ilyen programokat csak akkor jelentjük be a csapatnak, amikor már kevés az esélye, hogy elmaradjon. Lehet, hogy a nagyobbak már belátóbbak, de a kis ovisoknál így egyszerűbb. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy anya azért van, hogy kreatív legyen (alapbeállítás), tehát persze lehet egész nap állatkerteset is játszani, végül is  lehet gyakorolni álltó nap, ki tud hitelesebb oroszlánüvöltést kiereszteni magából…

Én aztán nem fogom vissza magam, mert itt van egy gyerek

Oké, ez is egy álláspont, de ha egy anyuka a gyerekével jelenik meg egy olyan helyen, ahova elméletileg nem való gyerek (munkahely, komolyabb megbeszélést igénylő ügyintézés, egyéb szolgáltatás), egészen biztos, hogy nem örömében, jókedvében teszi, hanem mert nem látott más megoldást, hiszen neki is könnyebb lenne gyerek nélkül tárgyalni. Ha viszont ilyen esetben a másik oldalon elszenvedők nem tudnak visszatartani mondjuk egy szaftos káromkodást, azt az anyuka vélhetően hetekig fogja visszahallani, mert a picik pont azt az egy mondatot tudják jól a fejükbe vésni, amit nem kellene.

Menj biztosra!

A piciknek – ahogy ez eddig is kiderült – radarfülük van. Ha elhangzik, hogy van-e itthon csirke, és ő kitalálja, hogy pont csirkét vacsizna, viszont a mélyhűtőben mégsincs – a gyerek viszont nyűgös, fáradt, éhes, tehát észérvekkel nem meggyőzhető – megszívtad. Nézd meg a mélyhűtőt, ha van benne, onnan tiszta sor. Ja, és mielőtt felsóhajtanál, hogy de ennél egy fagyit, számolj tízig! Nekik még a vágy és megvalósítás pillanata megegyezik.

De cukiiii, mennyi idős most, hét hónapos nagyjából? Az enyém is pont ekkora volt héthónaposan…

Nem, ő már egyéves múlt, csak hát picike, koraszülött volt, és küzdünk a fejlesztéssel.
Oupsz, őő, bocsánat.
Egyszerűbb nem tippelni a kicsik korára, vagy már rögtön a kérdésben összehasonlítani, amit mondjuk a fent idézett anyuka nyilván napjában ezerszer megtesz, tudattalanul akár.
Nyilván egyik sem tragédia, és azt sem mondom, hogy nem kell kommunikálni egymással, dehogyis. Csak néha, ha egy picit előre gondolkodunk, sok felesleges körtől, bocsánatkéréstől, kínos helyzettől kímélünk meg minden szereplőt. Persze mindenből ki lehet jönni ügyesen, frappánsan, csak nem mindenkinek van mindig frappáns napja…