Segíts a gyereknek, hogy elmondja, mi a gondja!

Nincs varázsszer

A gyerekek nem fognak egy nap előállni azzal, hogy megosztják velünk a félelmeiket és szorongásaikat. Először ki kell érdemelnünk a bizalmukat.

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy több időt töltünk a kérdezésükkel, mint azzal, hogy mi magunk beszéljünk. És miközben a válaszaikra figyelünk, igyekszünk elkerülni a támadást, vagy az ítélkezést. Közben azt éreztetjük velük, hogy feltétel nélkül szeretjük őket, függetlenül attól, hogy mit éreznek, mondanak, vagy tesznek.

Azok a “kis dolgok”

Érdemes a “kis” dolgokra figyelnünk, ha egy nap azt szeretnénk, hogy a “nagy” dolgokat is megosszák velünk

Ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, amikor megosztják a félelmeiket és aggodalmaikat, az szükséges, hogy már előtte kialakuljon a szülő és a gyerek között egy bizalmi viszony. Ha a gyereket elutasítjuk, amikor éppen a “kis” dolgairól beszél (egy tévéfilmről, a videojátékairól, a barátairól), vagy kinevetjük, amikor megpróbálja megosztani velünk az érzéseit, akkor nagy valószínűséggel nehezebben vagy egyáltalán nem fogja tudni megosztani velünk a gondolatait.

Ha már a születésétől kezdve nyitott, erős kapcsolatot alakítunk a gyermekünkkel, könnyebben fogja elmondani azokat a dolgokat is, amik a szívét nyomják.

Többször figyeljünk, mint amennyiszer beszélünk

A legfontosabb, amit tehetünk, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk megnyíljon, ha többet figyelünk rájuk, mint amennyit beszélünk. Gyakran próbálkozunk “lebeszélni” a gyerekeket a félelmeikről. Vagy az irracionális gondolataikat racionális magyarázatokkal szeretnénk helyettesíteni. De ez ritkán működik.Különösen azoknál a gyerekeknél, akik hajlamosabbak a szorongásra.

De ha érdeklődéssel figyelünk rájuk, akkor segíthetünk legalább attól az aggodalmuktól megszabadulni, amit a meg nem értettségük miatt éreznek.

További hasznos tanácsok az Anyamentő blogon!