Folytatódik a Szent Imre-ügy: dúlák nyílt levele a főorvosnak

A Szent Imre Egyetemi Oktatókórházról nyár óta már nem csak a Bálint Sándor doktor nevéhez fűződő alternatív szülés és az IKEA szoba juthat az eszünkbe. És nem is csak az, hogy az országos átlagot nézve itt a legalacsonyabb a császármetszések száma. Júniusban az osztály vezetője, Sziller István főorvos nem hosszabbította meg az egyik szülésznő, Vass Gabriella szerződését. A szülésznőnek azért kellett mennie, mert a természetes szülést képviseli – ez volt az általános vélekedés. Aláírásgyűjtés, petíció, tüntetés, majd egy sajtótájékoztató a vezetés részéről, tele ellentmondásos állításokkal. “Vass Gabit szeretnénk!” – követelte közel ezer ember az aláírásával, ők ma már egy mozgalom tagjainak vallják magukat. A vita mára viszonylag közismert: természetes vagy klinikai szemléletű szülés jár-e a nőknek? Netán a választás szabadsága? Egy dologban mindenki egyetértett nyár közepére: ez már nem “Vass Gabiról” szól. Történetéből az alternatív szülés ügye lett.

Az osztály és a dúlák

Nemcsak Vass Gabriella és a természetes szülés szimpatizánsai álltak szembe a kórház vezetésével, hanem Sziller főorvos kinevezése után (2012) a dúlák is. A főorvos a nyári sajtótájékoztatón cáfolta, hogy az osztály vezetése nem engedélyezi az ő jelenlétüket a szülések alatt. “Én nem értek egyet azzal, hogy egy dúla részt vegyen egy szülésen, de ettől még bárki szülhet nálunk az ő segítségükkel. Tőlünk eddig még egy dúlát sem távolítottak el.”

Máshogy emlékszik erre Békés Emőke, a Békés Dúlakör vezetője.  “Az előző vezetéssel volt egy korrekt szakmai együttműködési megállapodásunk, ami kiválóan működött. Ezért volt megdöbbentő, amikor – minden előzetes tájékoztatás nélkül – az új vezetés alatt már nem engedtek be egy dúlát a szülőszobába egy aktívan vajúdó kismamával – mondja. Felkerestem Sziller főorvost a kérdéseimmel. A beszélgetés után azt az ígéretet kaptam tőle, hogy három héten belül írásban felel mindenre. Ennek több mint másfél éve, azóta várom  a válaszait, nemcsak én, hanem a dúlatársaim és nem utolsósorban a szülészet jelenlegi protokollját ismerni kívánó leendő szülők is.”

Fotó: Daybreak Photo/jacksonvilledoulas.com

A levél

A dúlák nemrég nyílt levélben fordultak az osztály vezetéséhez. Ehhez az apropót a  Heti Válasz egyik nyári számában megjelent Az elbocsátott szülésznő című cikk adta. “Sziller István főorvos úr két költői kérdést tett fel a dúlákkal kapcsolatban – olvasható a nyílt levélben. Mondja meg, mi a szerepe a dúlának? – kérdezi például a főorvos. Olyan szülés körüli segítők vagyunk, akik személyes gondoskodással, folyamatos jelenléttel támogatjuk a családokat, igényük szerint, a várandósság–szülés–gyermekágy teljes időszakában. Ezen felül a saját szülésélményeinkből és a kísérésekből származó tapasztalatok, olvasmányok és képzések révén megszerzett információkkal szolgáljuk a kismamákat.”

“A választott orvos és a szülésznő az én munkatársam, rájuk tudok hatni, de mit tehetek az egészségügyi képzettséggel nem is rendelkező dúlával? – teszi fel a második kérdést a főorvos a cikkben. A dúla is az anya meghívására van jelen a szülőszobán, az ő igényeinek nem medikális szemléletű támogatójaként tagozódik be az egészségügy alá-fölérendeltséghez szokott rendszerébe. A dúlai gondoskodás iránti anyai igény teljesülésére, a kísérők megválasztására törvényileg is biztosított a jog, így a szülőszobákon jelen voltunk, vagyunk és leszünk.  A kórház ugyan nem tilthatja meg az anyának, hogy kísérőt vigyen magával, de gyakran korlátozza a kísérők számát, jellegét vagy a jelenlétük folyamatosságát. A gyakorlat, mely választás elé állítja a kismamát, hogy férje vagy dúlája kísérje-e be a szülőszobába, nem felel meg az AnyaBaba-barát Szülészeti Ellátás kritériumrendszerének; ellentétes a WHO 1996-os, normál szülésre vonatkozó ajánlásával.”

Levelük végén a dúlák szakmai nyitottságot és párbeszédet kérnek a kórháztól. Békési Emőke elmondta, hogy Sziller főorvostól egyelőre nem érkezett semmilyen reakció. “Az ügyben annyi történt, hogy a kórház igazgatója közzétett egy nyilatkozatot, miszerint mehet dúla a szülőszobára. Ebben is van némi kétértelműség, mert az egészségügyi törvényben foglaltak alapján az anya azt a kísérőt viszi, akit ő akar, tehát akár dúlát is vihet. A kórházigazgató viszont nem mondja ki most sem egyértelműen, hogy a dúla az apa mellett is lehet kísérő.”

A nyílt levél teljes szövege itt olvasható.

Mi történt még?

Meglátogatta a kórház szülészetét az EMMI részéről többek között Rétvári Bence, a minisztérium parlamenti államtitkára, aki a támogatásáról biztosította a kórházat a természetes szülés fenntartásával kapcsolatban. Hangsúlyozta azt is, hogy ha szükséges, akár jogszabályban is meghatározásra kerülhet ennek feltételrendszere.

Elvileg elindultak (vagyis inkább folytatódnak) a tárgyalások a referencia-központ létrehozásáról is, amit a kormány 2010 óta ígér. Ez a hely elsősorban a WHO irányelvei szerint működne, teljes egészében anya- és bababarát módon. “Azok az alacsony rizikófaktorú várandós asszonyok (mert ma már elfogadott tény, hogy vannak ilyenek), akik természetes módon szeretnének szülni, választhatnák ennek a referencia-központon belüli módját, netán a születésházat, mások pedig egy klinikai szemléletű osztályt. Egy biztos, a törvényeken is változtatni kell, mert elfogadhatatlan a jelenlegi jogi helyzet. Hogyan lehetséges az, hogy ma két szülésznő legálisan kísérhet szüléseket egy kismama otthonában, de ugyanezt egy kórházban már nem teheti meg? A változás hosszú és időigényes folyamat eredménye lesz, és kölcsönös tisztelet, rendszeres kommunikáció, nyitottság és kompromisszumkészség nélkül nem megy” – állítja a referencia-központ létrehozásának egyik támogatója, dr. Bálint Sándor.

A központ további sorsáról egyelőre nem sokat lehet tudni…