Ahogy a külföldi oldalakon a kommenteket olvasgatjuk, rá is ébredünk, hogy miért olyan erős ez a kép: a legtöbb ember előtt nincs pozitív apakép, nincs gondoskodó, törődő, szerető apa az életükben, aki esernyőt tartott volna föléjük gyerekkorukban. Ez az apa azt mutatja meg a világnak, hogy nemcsak az anyák kiváltsága az önzetlen, önfeláldozó szeretet, hanem igenis lehet egy férfi is annyira gondoskodó, hogy önmagát alárendelje a gyerekei igényeinek. Ez az apa arra tanítja a gyerekeit, hogy milyen igazából jó szülőnek lenni, olyannak, akinek a csemetéi tényleg mindennél fontosabbak.
Szerencsére rengeteg ilyen apa és anya él és nevelgeti csendben a gyerekeit, akik, ha kell, megvonják a saját szájuktól a falatot, hogy jusson nekik elég. Akik lemondanak az ő javukra a saját érdekeikről. Akiknek az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek jó gyerekkoruk legyen még akkor is, ha ennek az az ára, hogy a szülők olykor kényelmetlenül, kialvatlanul, fáradtan léteznek. Nem azért teszik, mert mártírok, és azt várnák el, hogy majd a gyerekeik könnyekig hatódva hálát rebegjenek nagyobb korukban. Csak szeretik őket, ilyen egyszerű. Ezt hívják önzetlen, feltétel nélküli szeretetnek.
