2016. Július 17.

“Nyílt levél a gyerekeimhez: Íme, amit nem fogok megtenni értetek”

Egy anyuka nyílt levele a két pici fiához arról, hogy nem hajlandó többé az elvárásaiknak maradéktalanul megfelelni, mert már rabszolgának érzi magát. A megfelelési kényszer helyett egy egészen más úton folytatja az anyaságot.

K.G.

“Kedves gyermekeim!

Szeretlek titeket, ám mivel rengeteg elvárást támasztotok felém anyaként, ezért úgy gondoltam, elmagyarázom, mi mindent nem fogok megtenni ezek közül értetek. Valahol meg kell húznom a határt. Eddig is próbálkoztam, de valahogy mindig visszaestem a megfelelési kényszerbe. Most viszont eljött az ideje, hogy szakítsak pár elvárással. Megértitek, ugye?

Íme, amit anyaként nem fogok megtenni értetek:

Nem készítek reggelit. Sajnálom, hogy mostantól olyan sok gabonapelyhet kell reggelire ennetek, de akkor sem akarom azzal kezdeni minden napomat, hogy a ház legkevésbé kedvelt helyén, a konyhában teszek-veszek. És nem akarok sokkal korábban felkelni csak azért, hogy utána elmondjátok, mennyire utáljátok a reggelit, amit készítettem.

“Nyílt levél a gyerekeimhez: Íme, amit nem fogok megtenni értetek

Nem fogok mindenféle kézműveskedést kipróbálni a Pinterestről. Persze továbbra is színezünk majd, matricákat ragasztunk és gyurmázunk, de olyanokat, mint hogy a kézlenyomatból varázsoljunk állatokat csillámporral, tartogassuk ünnepi alkalmakra.

Nem leszek a szórakoztatócentrumotok. Szeretlek titeket, de nem azért születtem erre a földre, hogy egyfolytában titeket szórakoztassalak. Ha unatkoztok, találjatok ki magatoknak valamit. Például játszhattok azzal a csilliárd játékkal, ami a szobátokban hever, és amit lassan ellep a por, míg arra vártok, hogy anyátok találjon ki nektek valamilyen fantasztikus szórakozást.

Nem fogom megoldani minden problémátokat. Borzasztó, ha azt látom, bánt titeket valami, de ha mindig kihúzlak a bajból, akkor csak arra tanítalak, hogyan csináljátok a semmit. Meg tudom mutatni viszont, hogyan tudtok egyedül kijönni a gödörből. Most talán haragszotok rám ezért, de felnőttként még hálásak lesztek érte.

Remélem, még nem gondoljátok ettől azt rólam, hogy borzalmas anya lennék, mert azért van pár dolog, amit viszont megteszek értetek.

Mindig megtartom a családi estéinket. Még amikor idősebbek lesztek, és már nem akartok családi estén részt venni, akkor is megtartjuk, mert ezek a legfontosabbak a mi kis életünkben. Egy jó film, pizza, popcorn és egy nagy takaró. Erre nem lehet nemet mondani.

Mindig leszek a táncpartneretek. Akármikor eszetekbe jut táncolni, én mindig kéznél leszek, hogy bolondozzunk egy jót.

Mindig meg foglak hallgatni titeket. Minden gondolatotok és érzésetek érdekel, mindet meghallgatom figyelemmel. Persze most még a legnagyobb problémátok az, hogy el kell raknotok a játékokat, és azért bőgtök, mert “undorító” zöldségeket kaptok vacsorára, de nem lesz ez mindig így. Szeretném, ha tudnátok, hogy rám számíthattok egész életetekben.

Mindig szeretni foglak titeket. Ebben a házban tudni fogjátok, milyen értékesek és szeretni valóak vagytok. Nem tudtok olyat csinálni, amitől ne szeretnélek titeket. A szívem egy darabját nektek adtam abban a pillanatban, amikor megszülettetek.”