Baba

És ha dr. Vekerdy Tamásnak nincs igaza?

Amikor a Vekerdy Tamással készült interjúkat olvasgattam, majdnem elsírtam magam a meghatottságtól és a nem túl titkos vágytól, hogy a gyerekemet így kezelje a rendszer, így, ahogy Vekerdy írja, olyannak, amilyen, de az igazság emellett az, hogy úgy látom, ebben az iskolahelyzetben így szabadon hagyni egy gyereket egyszerűen nem lehetséges. Nem látom, hogy lenne rá mód – még az alternatív iskolák igénybevételével sem.

Mindnyájan jól ismerjük az elvet, mindnyájan, akik Vekerdyt olvastunk már akkor is, amikor gyerekről legfeljebb csak álmodtunk, hogy óvodában-kisiskolában semmilyen fejlesztésre nincs szükség, a legfejlesztőbb tevékenység az udvaron rohangálás, a céltalan hülyéskedés, a patakparti sarazás, a nem fejlesztő, értelmetlennek ható együttlét.

És nem kell megtanulni írni túl hamar, nem kell tudni formákat színezni, mert az mekkora marhaság már, nem kell elvárni az iskolai feladatok teljesítését, és el kell felejteni a fejlesztő játékokat is. Ez szuper. Ahogy azt is tudjuk például Vekerdytől is, hogy az iskolarendszer egyáltalán nem ismeri a gyereket. Egyáltalán nem a szükségleteit figyeli, mesterséges időhatárokat szab neki – 45 perc és a többi –, mozgásszegény életmódra kényszeríti, és a legeslegjobb esetben csak untatja, de legalább nem teszi tönkre.

És ha Dr. Vekerdy Tamásnak nincs igaza?

Mindenképpen olyan iskolarendszer kellene, amelyik a gyereket mint személyt, mint egyedit szemléli sajátos szükségletekkel, öröm- és rohangálásigénnyel, kifacsart vagy egyszerű észjárással, saját, esetleg hosszú fejlődési folyamatokkal.

 

Vagyis Vekerdy és sokunk vágya egyszerűen nem illeszkedik a realitáshoz. Gyerekközpontú iskolarendszer nincs. Innentől pedig mindenfélét csinálhatunk a frusztrációnkkal (vudubábuk állítólagos felelősök ellen, gyomorfekély, pszichológus, kétségbeesett próbálkozások). Fontos, hogy tudjuk, hogy ez rossz, csak mégiscsak ez van most.

Egyrészt azt tehetjük, hogy kivonulunk az utcára, és rázzuk az öklünket, amit szerintem meg kellene tennünk, mert ez téboly, ez az iskolahelyzet egy téboly, és komolyan nem látom, kinek lehet jó az, ami itt folyik, másrészt viszont nem nagyon van más, mint ezen a kereten belül megkeresni azt, ami valahogy mégis megfelel. És ehhez bizony fejleszteni kell a gyereket. Legalábbis azt a gyereket, aki valamilyen részképességben le van maradva. Akinek szociális nehézségei vannak, akinek nehezen köthető le a figyelme, aki nem tud úgy rajzolni. 

Ráadásul nekem úgy tűnik, hogy még az alternatív módszereket követő iskolák a maguk nagyon liberális felfogásával is szépen kiszűrik a részképességekben fejletlen gyerekeket, a szociálisan nehezen kezelhetőket, és jaj persze az agresszív gyerekeknek, őket aztán főleg senki sem szereti fölvenni, még a legalternatívabb helyeken sem.

Vagyis a körzetiben szimplán nem tudják kezelni őket, az alternatívban meg nincs helyük. Természetesen nem ismerem az összes alternatív iskola felvételei elveit, de többgyerekes ismerősöm panaszkodott, hogy az alternatív iskolában a felvételinek mondott közös játékon kiszűrték a gyerekeiket, mondván, hogy nem illene bele az osztályközösségbe. Ez részben persze abszolút igaz is lehet, másrészt annak a gyereknek, úgy tűnik, ott sincs esélye, ahol állítólag mindenkinek adnak. 

És ha Dr. Vekerdy Tamásnak nincs igaza?

A szülő így mit csinál? Csak megpróbálja elérni, hogy bejusson a gyerek egy liberálisabb nevelésű helyre, de ott viszont megüsse a mércét annyira, hogy ne tűnjön túl leszakadónak abból, ami a gyengéje. Nincs más, mint a fejlesztés. Csak el kell érni, hogy legyen ceruzafogása. Vagy ki tudjon színezni egy színtelen elefántot. Ámbrás cetről nem is beszélve. Hogy összerendezze a mozgását valahogyan. Úgy fusson két kört, ahogy kell állítólag. Ezt a fejlesztés-dolgot nem igazán lehet kikerülni. Ahogy mondjuk az iskola-előkészítőt. Elvileg persze az is minek, készítsék elő az oviban, közben pedig majdnem mindenki hordja előkészítőre a gyerekét, sőt az iskolák egy része el is várja, hogy hordjuk.

 Az egyszeri anya, ha csak nem egy extrán alkalmazkodó, nagyon könnyen kezelhető (és optimálisan esetben nem belülről szorongó, hanem szimplán ilyen könnyű természetű) gyereke van, nem tudja ma kihagyni a gyerekét a fejlesztésből. Igazán jó lenne Vekerdyt követni, csak éppen – nekem úgy tűnik – lehetetlen. Ebben az iskolai rendszerben sajnos szerintem nem élhetünk fejlesztés nélkül. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése