Nem vágják el a köldökzsinórt szülés után – Ilyen a Lotus-szülés

Nem feltétlenül azért hiányoltam mindezt, mert szerettem volna nagyban eltérni az átlagos szüléstől, hanem pusztán azért, mert kíváncsi lettem volna, milyen módszerek közül választhatnak az anyukák. Sok egyéb mellett így nem tudtam meg semmi újat például a Lotus-szülésről, ami nem egy spirituális elnevezés, hanem kitalálójának, Claire Lotus Baynek nevét őrzi. A kaliforniai ápolónő 1974-ben adott életet a kisfiának, és arra kérte a szülésnél segédkezőket, hogy ne vágják el az újszülött köldökzsinórját, megtartva így az összeköttetést a kicsi és a méhlepény között. 

Hogy működik?

Lótusz szülés: amikor az újszülött a méhlepénnyel alszik

A baba világra jöttét követő 2-8 napban az érintetlenül hagyott köldökzsinór és a méhlepény szép lassan elszárad és magától leválik. A szülés után a placentát egy tésztaszűrőhöz hasonló tárolóba teszik, majd az elkövetkező napokban egy speciális cserépedényben vagy vászontáskában őrizgetik az anyukák, s hogy megelőzzék a kellemetlen szagokat és csökkentsék a fertőzésveszélyt, esszenciális olajokat, szárított levendulát vagy rozmaringot szórnak a placentára. A méhlepényt gondosan tisztán tartják, és hogy elősegítsék az elszáradását, durva szemű tengeri sóval vagy rizzsel hintik be. Az úgynevezett „mini-Lotus-szülés” során a köldökzsinórt a baba születése után 12 órával vágják el, jelentősen meghosszabbítva a kórházakban megszokott időtartamot, viszont lerövidítve a „klasszikus” Lotus-szülésnél megszokottakat.

„A Lotus-szülés a méhen kívüli élet megkezdésének gyengéd és háborítatlan formája.”

A módszer támogatói szerint a méhlepény hosszított megtartása testileg, lelkileg és energetikailag is sok pluszt ad a babának, aki így sokkal könnyebben alkalmazkodik ahhoz az új környezethez, amelybe a szülést követően csöppent.

Fájdalmas elválás

Tőlünk pár száz kilométerre, például Olaszországban nem kell hosszan keresgélnünk, hogy olyan szülésznőre bukkanjunk, aki lelkesen hisz a Lotus-szülés erejében, és az erre nyitott kismamákat örömmel végig is kíséri ezen a folyamaton. Közéjük tartozik Elena Cecchetto is, aki boldogan mesélt személyes élményeiről az NLCafénak. Amikor Elena gyakornokként dolgozott egy kórházban, gyakran bízták rá a köldökzsinór elvágását.

„Egy idő után észrevettem, hogy sok kisbaba fizikai fájdalmat élt át, amikor végrehajtottam ezt a feladatot, sőt akadt köztük jó pár olyan is, akinél légzéskimaradást okozott a hirtelen jött rossz élmény.

Egyre kellemetlenebbül éreztem magam emiatt, olyan volt ugyanis, mintha direkt okoznék fájdalmat ezeknek a pici gyerekeknek.

Ekkor kezdtem utánaolvasni annak, hogyan lehetne kíméletesebbé tenni ezt az elválást, s így találtam rá a Lotus-szülésre, ami a méhen kívüli élet megkezdésének gyengéd és háborítatlan formája. Ahogy egyre többet tudtam meg erről a módszerről, egyre nehezebb szívvel tettem a dolgomat a kórházban, a gyakorlatot azonban nem hagyhattam félbe, hiszen elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megszerezzem a diplomámat” – emlékszik vissza a kezdetekre Elena, aki máig több mint száz Lotus-szülést kísért végig.

Nagyon sok kismama kifejezetten kérte az orvosát, hogy a szülés után várjanak egy kis időt a köldökzsinór elvágásával

A módszer kíméletes, az emberek kíméletlenek

Elena tapasztalatai szerint a hozzá forduló kismamák párjai is támogatják azt a szemléletet, hogy a szülést a lehető legtermészetesebb mederbe tereljék, amíg sem az anya, sem a baba egészségi állapota nem indokolja a beavatkozást, a tágabb család, a barátok vagy sokszor teljesen ismeretlen emberek viszont előszeretettel illetik kritikával azokat a szülőket, akik úgy döntenek, hogy a babájuknak a Lotus-szüléssel teszik a legjobbat.

„Sajnos az orvosok is ellenzik ezt a módszert, és legtöbbször anélkül mondanak véleményt ezzel kapcsolatban, hogy mélyebben utánaolvasnának, vagy netán saját tapasztalatokat szereznének. Azokat az anyukákat, akikben felmerül a Lotus-szülés gondolata, azzal riogatják, hogy ez az eljárás veszélyes, pedig megfelelő kivitelezés mellett nem kell kellemetlen következményektől tartani” – hangsúlyozza Elena.

A hazai helyzet

Halász Katalin dúla, azaz szüléskísérő

„A Lotus-szülést kétségtelenül az extrém irányzatok közé sorolhatjuk, ezért nem is nagyon terjedt el Magyarországon. Ha netán volt olyan kismama, aki ilyen módon szerette volna világra hozni a babáját, nagy valószínűséggel azok közül került ki, aki az otthonszülés mellett döntött, kórházi szülésnél ugyanis ez nem engedélyezett, mivel a méhlepényt veszélyes hulladékként kezelik. A Lotus-szülés lényege éppen az, hogy a lehető leghosszabb ideig megmaradjon a kapcsolat az újszülött és a méhlepény között, ezt azonban a kórházakban nem lehet megvalósítani” – mondja Halász Katalin dúla, aki szerint a Lotus-szülésnek nemcsak a kivitelezése nehezített hazánkban, hanem a megítélése sem éppen pozitív.

Ha egy várandós nő azzal keresné meg Katalint, hogy kísérje őt végig egy Lotus-szülésen, természetesen eszébe sem jutna lebeszélni erről, abban azonban szinte teljesen biztos, hogy ha az orvosának mesélne az elképzeléséről a leendő anyuka, minden bizonnyal hajmeresztőnek találná az ötletet. 

„A hazai kórházakban protokoll szabályozza, hogy mennyi időt várnak az orvosok a méhlepény megszületésére. Mire erre sor kerül, a köldökzsinórt addigra általában már elvágják, azt azonban az itthoni kórházakban is megvárják, hogy abbamaradjon a köldökzsinór pulzálása, ami azt jelzi, hogy befejeződött a véráramlás a méhlepény és a baba között.

Ezt egyébként nem is olyan régen vették be a hazai szülészeti gyakorlatba, épp azért, mert nagyon sok kismama kifejezetten kérte az orvosát, hogy a szülés után várjanak egy kis időt a köldökzsinór elvágásával, vagyis ezt a változást az anyukák érték el a hazai rendszerben.

Szerencsére már azt sem kell külön kérni a szülést követően, hogy a picit tegyék az anyukára, mielőtt elvinnék fürdetni, azt viszont sok helyen még mondani kell, hogy szeretnék mellre is tenni az újszülöttet. Ha ez utóbbi is megvalósul, akkor nemcsak a bőrkontaktus segít a babának abban, hogy jól érezze magát idekint, hanem a szoptatás is.”