Az érintőképernyő kicsi mágusai – Rab Árpád jövőkutatóval az alfa-generációról beszélgettünk

Emlékszem, amikor Y generációsként, vagy most divatos szóval millennialként még nagy szám volt a létezésünk, amikor még mi jöttünk új időknek új dalaival. Amikor együtt, de legalábbis egyszerre néztük a Kacsameséket, mikor Antall József halálhírét bejelentették: mi vagyunk a nemzedék, akiknek ez, az akkor félig vagy egyáltalán nem értett mozzanat a legnagyobb közös, identitásalkotó traumája.

Azóta sok minden történt: a nyolcvanas évek gyermekei (általában az 1980 és 1994 között születetteket szokás Y generációnak nevezni) már nem bohó kamaszok vagy fiatal felnőttek, hanem egyre biztosabban a felelősségteljes, dolgozó és családot alapító felnőttek táborát gyarapítják. Azóta új babák éneklik az új időknek új dalait: az Y nemzedék gyerekei, a mostani csecsemők és kisgyerekek már az alfa-generáció tagjai.

Mi lesz az alfa-generációval?

Megjósolható, milyen szakmák kellenek a jövőben – Frankó-Csuba Dea jövőkutató

A 2010 és 2025 között születettek közül a legidősebbek nyolcévesek, és az már most látszik, hogy nagyon különböző környezetben nőnek fel, és a jövőben is nagyon más kompetenciákra lesz szükségük, mint a szüleik generációjának. Dr. Rab Árpád jövőkutatóval, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével az alfa-generáció jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

Az a környezet, amelyben a mostani gyerekek szocializálódnak, két szempontból is különbözik attól, amelyikben a szüleik nevelkedtek.

„Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen nőtt a népesség, aminek az az eredménye, hogy sokkal városiasabb környezetben élünk” – mondja el Rab Árpád.  „Ezzel jár az is, hogy szennyezettebb a levegő, ami a kisgyerekekre különösen veszélyes.

A másik változás az okoseszközök megjelenése. Ez még kutatott, de azt azért érzékeljük, hogy a nagyon korai fejlődésben komoly változásokat, mellékhatásokat okoz az, ha egy baba a fejlődése korai szakaszában nem fizikai és biológiai tárgyakkal, hanem mondjuk egy képernyővel játszik. Másfajta motorikus képességek, másfajta érzékelés alakul ki.

Biztosat még nem tudunk, de azért hároméves kor előtt tényleg érdemes nagyon óvatosan bánni a képernyőhasználattal. Az biztos, hogy nagyon kicsi korban az, hogy egy baba színes kockákat megfog, pakol, azaz térben érzékel, a motorikus funkcióit javítja, vagy hogy egy képernyőn végez műveleteket, azért nagyon más.”

Dr. Rab Árpád jövőkutató

A jövő környezete még interaktívabb és még életmód-változtatóbb lesz

Az alfa-generáció világa már most sokkal interaktívabb, mint amihez szüleik lehettek szokva, és még életmód-változtatóbb lesz, mint a mai fiatalok, a Z generáció környezete.

„Ma már természetes, hogy ha megyünk egy ajtó felé, az kinyílik. A jövőben ugyanilyen természetes lesz, hogy hanggal utasítjuk a minket körülvevő tárgyakat. Már nemcsak a kommunikáció és a szórakozás fog a virtuális térben zajlani, hanem az üzleti folyamatok, a közlekedés, a munka, az egészségügy, az emberi interakciók, mindenhol el lesz mosódva a határvonal a gép és az ember, a virtualitás és a fizikai valóság között.

Jelenleg a digitális kultúra az emberek könnyű összekapcsolása, a jövőben az emberek, a gépi algoritmusok és a fizikai életminőséget megváltoztató robotok együttműködő közössége lesz.

Tehát ugyanaz, mint ma, csak sokkal-sokkal mélyebben, összetettebben, ez most az előszoba. Kicsit olyan, mint amikor az első repülőgép felszállt, abban a pillanatban meghódítottuk a levegőeget, de sok évtizeddel később meg tele van az ég repülőkkel, és milliók szárnyalnak naponta, megváltoztatva a Föld méretét (összezsugorodott), a turizmust, a munka mobilitását és a háborúkat is.”

Az alfák számára ez lesz a természetes

A mostani babák és kisgyerekek számára természetes lesz, hogy ebben a világban kell elboldogulniuk.

„Az, hogy egy gyerek interaktív képernyőket lát, egy tanulási folyamat, a jövőben biztosan ilyenek között fog élni, úgyhogy nem baj, hogy ezt megszokják. Más képességeik erősödnek meg, például a folyamatos »multitaskolás«, vagy az, hogy csak rövid távon tudnak figyelni, de már a jelen nemzedékeknél is kimutatható a türelmetlenség, a másfajta kommunikáció.

Ennek van egy negatív értelmezése, de lehet egy pozitív is: valószínű, hogy a mostani kisgyerekek a jövőben sokkal inkább fognak egyszerre nagyon sok emberrel kommunikálni, és a figyelmüket több irányba fogják megosztani, mint hogy kevés emberrel személyesen beszélgessenek.

Ez valószínűleg versenyelőny lesz számukra: például Leonardo da Vinci, aki rengeteg dolgot megalkotott, biztosan nem tudott úgy multitaskolni, mint egy mai fiatal, ebben ők most jobbak. De lehet persze, hogy másban viszont gyengébbek.

Ha a jövő nem tartalmazza a multitaskingot, akkor egy kicsit zátonyra futnak, de az az igazság, hogy ők maguk alakítják a jövőjüket. A kultúra általában válaszokat ad: ez nem azt jelenti, hogy minden, ami kifejlődik náluk, hasznos lesz, de ha óvatosan és ügyesen nevelkednek bele a digitális kultúrába, akkor ez az előnyükre fog válni.”

Ha szívesebben játszik a tableten, az nem feltétlenül baj (Fotó: istock)

Másfajta gondolkodásra van szükségük

A figyelemmegosztás mellett az algoritmikus gondolkodás képessége az, amire egészen biztosan nagy szükségük lesz az alfáknak a jövőben.

„Ők abból indulnak ki, hogy az információ, amire szükségük van, megvan valahol, vagy az interneten, vagy egy másik emberben, csak meg kell keresni. Az pedig nagyon fontos képesség, hogy a neten megtaláljam pontosan azt a három mondatot, ami nekem kell.

Nyilván nem orvosi szaktudásról beszélünk, hanem például arról, hogy ha meg kell szerelnie az autóját, akkor nem az autószerelő szakmát tanulja ki, hanem könnyedén megtalálja azt a YouTube- videót, ami bemutatja, hogy hogy kell azt a bizonyos izzót kicserélni benne. Beüti, hogy autó, aztán kapcsolódó videók, ránézésre megállapítja, hogy milyen hosszú, kizárja azt a kettőt, ami nem az ő autótípusához van, és megtalálja, majd felhasználja azt, amire szüksége van.

Ez azért is lesz fontos, mert a jövőben mindenki irányítani fog valamit: akár a robotokat, akár a saját környezetét, akár saját magát, hiszen egyszerre több szerepnek kell megfelelniük. Rendkívül rugalmasan kell váltogatniuk a főnök, az alkalmazott vagy az önálló vállalkozó pozícióját. Ezért a gyors döntéshozatal egy nagyon hasznos képesség, ami mellé még a kritikus gondolkodásra van szükség: hogy képesek legyenek megállapítani, hogy tényleg megfelelő-e az a bizonyos videó, majd ezt biztonságosan alkalmazni is tudják az autó felrobbantása nélkül.”

Szűkösebb erőforrásaik lesznek

Mire felcseperednek, a mai gyerekeknek egy jócskán megváltozott közegben kell majd boldogulniuk.

„A jövő erőforrásai lényegesen szűkösebbek, ez összefügg a városiasodással. Az IKT-technológiák elsősorban a hatékonyság növelésében jók: hogy kevesebb víz fogyjon, hogy jobban bánjunk az energiával.

Az, hogy digitális térben szórakozunk, nyilván annak is köszönhető, hogy kevés már a fizikális tér: nincs annyi focipálya, ahány sportoló van, viszont a számítógép előtt végtelen számú focipálya van.

A szűkösebb erőforrások minden szempontból befolyásolni fogják az életüket, ez vonatkozik az élettérre, de abban is megnyilvánul majd, hogy nagyobb lesz a verseny például egy állásért. Már nemcsak a szűk környezetükkel fognak csatát vívni, hanem az egész világon élők között kell nagyon jónak lenniük.

Ugyanakkor sokkal nagyobb lesz a mozgásterük is. Nagyon valószínű, hogy a mostani babák és kisgyerekek sokfelé fognak mozogni a Földön, hogy egyre több multikulturális helyzetben kell feltalálniuk magukat, és hogy minimum két nyelvet beszélnek majd – ezek mind-mind a túlélés eszközei lesznek.”

Az idősebbeknek alkalmazkodni kell

Elképzelhető persze, hogy ez a sokoldalú, többfelé figyelni képes, algoritmikusan gondolkodó generáció fenyegetőként tűnik fel a korábbi nemzedékek szemében.

„Az idősebbeknek is meg kell tanulni, hogy életük egy részében azokat a megoldásokat kell alkalmazniuk, mint a fiataloknak. Nem tehetik meg, hogy nem foglalkoznak a digitális térrel. Ezért jó, ha intergenerációs együttműködések indulnak el, és megnézzük, hogy mit tanulhatunk egymástól.

A fiatalok biztosan a rendszerszintű gondolkodást és a kritikus gondolkodást megalapozó élettapasztalatokat vehetik át, az idősebbek pedig a rugalmasságot kell, hogy megtanulják, ami azért is nehéz, mert a kor előrehaladtával éppen ez vész el.”

Az alfa-generáció nem ijed meg az új feladatoktól (Fotó: Oleksandr Rupeta/NurPhoto via Getty Images)

Ne ítéld el az alfákat!

Szintén könnyen lehet értékvesztésként, hanyatlástörténetként megélni azt, ahogyan az érintőképernyőkkel szocializálódott nemzedék más kompetenciák mentén képzeli el és építi fel a jövőjét. Rab Árpád óva int a gyors ítélkezéstől.

„Az értékek sokszor változnak az emberi kultúrtörténet során. Egy középkori gyerektől elvárták, hogy legyen erőszakos, hogy készüljön fel rá, hogy egy éles fémdarabbal ütögessen másokat.

Egy mai gyerektől elvárjuk, hogy fejlődjön, hogy a lelke kibontakozzon, hogy jól érezze magát, hogy boldog legyen. Nyilván egy középkori gyerektől nem várták el, hogy boldog legyen.

Amikor változik egy értékrend, akkor úgy hisszük, hogy értékvesztés történik, és nagyon könnyű a digitális kultúra esetében ilyeneket azonosítani. Tipikus értékválságként szokták azonosítani, hogy a fiatalok állandóan a telefonjukat nyomkodják, ahelyett hogy egymással beszélgetnének. Igazából ilyenkor egymással beszélgetnek, csak máshogy, esetleg egyszerre több emberrel.

Ki fog alakulni, hogy ez lehet-e ugyanakkora öröm számukra, mint az, hogy együtt bandázunk a játszótéren. Az alapvető igények azért ugyanazok. Ha úgy érezzük, hogy elsilányulás történik, akkor tegyünk ellene, tanítsuk meg nekik, mutassuk meg nekik.

Vigyük el a gyereket focizni a fizikai térben, és ha utána is azt mondja, hogy sokkal érdekesebb a virtuális térben focizni, akkor ez egy olyan döntés, amit ő maga hozott meg. De minden generáció hoz ilyen döntéseket.

Amikor a hippimozgalom beindult, az idősebb generációk nyilván azt érezték, hogy most megy tönkre a világ, ezek nem akarnak dolgozni, háborúzni se akarnak, csak drogoznak, és végül ez a generáció hozta létre az egyik leginnovatívabb időszakot, ők teremtették meg az egész IKT-kultúrát.

Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket abból, hogy a fiatalok sokat játszanak és sokat csetelnek. Ők most fiatalok, mit csináljanak? Iskola után ráérnek, hadd játsszanak! Úgy tűnhet, hogy ez sokkal jelentősebb az ő életükben, mint amennyire valójában az. És nagyon látványos, igen, mert állandóan a kezében van az okostelefon, de régen a tévé előtt ültek, vagy valamerre tekeregtek.

Nem hiszek az értékválságban. Azt gondolom, hogy valamennyi nemzedék megpróbálja átadni azt, amit fontosnak tart.

Azoktól, akik nagyon kárálnak, szeretem megkérdezni, hogy ők maguk milyen mintát mutatnak. Könnyű mondani, hogy mennyire fontos a papíros könyv. Megkérdezném, hogy hány szülő olvasgat papíros könyveket napi több órában. Azért óvatosan az értékítéletekkel, előbb nézzünk körül a saját házunk táján.”