Okok, amiért érdemes szembenézni önmagunkkal

Freud, a híres pszichoanalitikus egyszer azt mondta, hogy őszintének lenni önmagunkhoz a legnagyobb erőfeszítés, amire egy ember képes. Ha valaki, hát ő jól tudta, milyen súlya van a kijelentésének. Azok számára, akik fontosnak tartják a személyiségük fejlődését, biztosan nem újdonság, hogy mindennek az az alapja, ha szembenézünk önmagunkkal, felismerjük a hibáinkat, elfogadjuk azokat, és hajlandóak vagyunk a változtatásra. Legyen szó komoly lelki folyamatokról vagy a testi egészségünkről, mindenkinek van az életében olyan pillanat, amikor – önként, dalolva vagy az élet által rákényszerítve – bizony késznek kell lenni a változásra, változtatásra. De vajon miért is érdemes szembenézni önmagunkkal?

Azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják önmagukat a hibáikkal együtt, és képesek változtatni, ezt a bátorságot az élet számos területén kamatoztathatják. A mondás szerint nem az ellenséget, hanem önmagunkat legyőzni a legnehezebb – és ez így igaz.

Akik nem fogadják el önmagukat, vagy nem néznek szembe a hibáikkal, a környezetükre is kivetítik a jellemükből fakadó makacsságot, ami hosszú távon mérgezi a kapcsolataikat. Azok viszont, akik őszinték önmagukhoz, a szeretteikkel is képesek építő kapcsolatot ápolni.

Mi köze az önbecsülésnek ahhoz, hogy valaki képes-e szembenézni önmagával? Az, hogy azok az emberek, akiknek stabil az önértékelésük, könnyebben veszik tudomásul a hibáikat, és könnyebben képesek azokon változtatni – na meg nagyobb eséllyel hajlandóak is rá.

Azok, akik elfogadják és szeretik önmagukat, képesek a hibáikat átlátni, és szembenézni a hiányosságaikkal. A valódi önszeretet nem arról szól, hogy a legjobbnak, legszebbnek, legtökéletesebbnek hisszük magunkat, hanem arról, hogy a hibáinkkal együtt fogadjuk el magunkat, és készek vagyunk még jobbá válni.

Az elfojtás az egyik legrosszabb megoldás, ha arról van szó, hogy szembe kell nézni önmagunkkal. A pszichológiája érthető: védekezve próbáljuk megőrizni az önképünket, és hárítunk, amíg csak lehet. Pedig a menekülés nem vezet jóra. A felvállalt hibák, a cselekvés és változtatni akarás közelebb visz a valódi önmagunkhoz, álmainkhoz, céljainkhoz, egészségünkhöz.