Miért elégszünk meg az egészség illúziójával? – interjú Bagi Renáta pszichológussal

Az emberek többsége keveset mozog, nem táplálkozik egészségesen, és szűrővizsgálatokra sem jár, holott az egészséget nevezi meg az egyik legfőbb értékként.

Sokan a megelőzés helyett „struccpolitikával” igyekeznek fenntartani az egészség illúzióját, ami valójában felesleges egészségügyi kockázatvállalást jelent. A magyarok több mint felének az egészség megőrzése a legfontosabb célja a következő években, de aktívan már nagyon kevesen tesznek érte, miközben csupán a 9% vallotta azt, hogy tökéletes egészségi állapotnak örvend. Az emberek többségének a céljai nagyon is mindennapiak: egészség és nyugalom. A harmadik legtöbbet említett cél egy utazás (35%), az utána következő vágyak pedig tipikusan materiálisak: ingatlan, hitel-visszafizetés, meggazdagodás, autóvásárlás. Az igazi álmodozás különleges dolgokról – világ körüli út, extrém sportok, megtanulni táncolni – a magyarok nagyon kis hányadára jellemző.

Mit gondol, mikor és miért kezdenek el tényleg foglalkozni az emberek az egészségükkel?

Két esetben, legalábbis ez az általános hozzáállás: amikor öregedni kezdenek, vagy amikor egy közeli hozzátartozó megbetegszik. Ugye, az első eset mindenkinél bekövetkezik, ezt tudjuk előre, mégsem próbáljuk megelőzni a bajt, nem sportolunk, nem táplálkozunk egészségesen, nem járunk szűrővizsgálatokra. Aztán, amikor már a korral jönnek a betegségek, akkor észbe kapunk, és elkezdünk próbálkozni. Ennek az egyik oka az, hogy alapvetően kényelmesek az emberek, és kerülik a felesleges erőfeszítést, illetve nincs benne a kultúránkban, a szokásainkban a prevenció, vagyis a megelőzés. A másik esetben pedig oda kell visszakanyarodnunk, hogy az emberek alapvetően szeretnék azt hinni, hogy ők nem lehetnek betegek, nem is tartják elképzelhetőnek, hogy az, ami másokkal megtörténik, velük is megeshet. A baj csak akkor válik kézzelfoghatóvá, amikor egy rokonunk, barátunk lesz beteg, sokan ilyenkor hajlamosak észbe kapni, és elkezdik bepótolni az addigi hiányosságokat az egészség területén. Sokan sajnos az előtt válnak beteggé, hogy öregedni kezdenének. Előfordulhat 30 évesen is inzulinrezisztencia, elhízás miatti vérnyomásprobléma, és ez is ijesztő sok ember számára, hogy jé, de hát még csak 30 éves vagyok, és ilyen gondjaim vannak. Van, aki ekkor kezd változtatni.

Az okok a lustaságban, a kényelemben keresendők?

Tulajdonképpen igen, de érdekes az a trend, ami megfigyelhető Amerikában, ahol a biztosításért fizetni kell. Kialakult egy olyan réteg, amelyik nagy figyelmet szentel a megelőzésnek, tehát: egészségesen táplálkoznak, sportolnak, sok vitamint esznek, hogy ne betegedjenek meg, mert az orvosi vizsgálatok rendkívül sokba kerülnek. Egyesek még arra is odafigyelnek, hogy ne menjenek át a piros lámpán a zebránál, ne csináljanak veszélyes dolgokat, ahol baleset érheti őket. Ebben az esetben persze a motiváció elsősorban az, hogy ne kelljen súlyos összegeket költeni orvosra és nem pedig egy belső dolog, de a végeredmény ugyanaz.

Mi a helyzet a gyógyszerszedéssel?

Az emberek túlnyomó többsége azt mondja, hogy nem szívesen szed gyógyszert, közben pedig a tapasztalataim szerint igenis sok, a szükségesnél jóval több gyógyszert szedünk. Persze, annak nagyon szubjektív a megítélése –mármint orvosilag nem szubjektív, csak annak az, aki beszedi –, hogy mi számít soknak, és mi számít indokolt esetnek. A beszedett gyógyszerek nagyon nagy része vény nélkül kapható, tehát nem orvosi javaslatra szedik be az emberek, és biztosan ebben az is közrejátszik, hogy rengeteg gyógyszerreklám van a tévében. Miközben csak a megkérdezettek 9 százaléka mondta azt, hogy kiváló egészségi állapotnak örvend.

Nem nagyon alacsony ez a szám?

De igen, ennél sokkal magasabbnak kellene lennie, főként fiatalkorban. Még nem épült be a kultúránkba, hogy a szűrővizsgálatokra igenis el kell menni, mert a betegségek nagy része kezdeti stádiumban még jól gyógyítható. Amíg volt kötelező tüdőszűrés, addig mindenki járt, mostanra csak kevesen, vagy csak akkor, ha baj van. Lehet, hogy a szűrővizsgálatokat kellene jobban népszerűsíteni… Aztán az is megfordul az emberek fejében, hogyha elmegyek egy szűrővizsgálatra, akkor is az is kiderülhet, hogy beteg vagyok, és ezzel nem szeretnek szembesülni, még a lehetőséggel sem, vagyis ezzel a szorongást próbálják csökkenteni. Szakemberek egyöntetű véleménye, hogy több betegségtípusra jellemző, hogy a korai stádiumban – még a tünetek megjelenése előtt – felállított diagnózis pozitívan befolyásolja a kezelés hatékonyságát és a gyógyulás esélyét. 

Szednek az emberek vitaminokat? Ami szintén a prevencióhoz tartozik…

Főként a férfiakra jellemző az a mondat, hogy engem orvos csak akkor lát, ha nagy a baj! Vagyis csak akkor fordulunk szakemberhez, ha már megtörtént a baj, és a megelőzés nem szempont, éppen ezért a vitaminok szedése sem fontos, vagy csak nagyon keveseknek az. Ugyanilyen a környezetvédelem is, nem nézünk előre, nem megelőzni akarjuk a bajt, hanem megoldani, amikor már bekövetkezett. Jellemzően fiatalkorban legyintünk az egészségre, később, a kor előrehaladtával egyre értékesebbnek tűnik. A válaszadók csupán 46%-a vallotta azt, hogy szed valamilyen vitamint, és 45%-uk nyilatkozott úgy, hogy egészségesen táplálkozik. A megkérdezettek mindössze 35%-a sportol, és 34%-uk jár rendszeresen szűrővizsgálatokra.

Vannak terveink, céljaink?

Erre vágynak a magyarok a bakancslistájuk szerint

Igen, vannak, de nagyon hasonlóak, ez derül ki a kutatásból. Nem lépünk ki a komfortzónánkból, nem merünk nagyot álmodni. Az emberek felének van bakancslistája a következő 5–15 évre, azonban a célok jellemzően a mindennapokkal – család, munka, karrier, egészség és párkapcsolat – vannak kapcsolatban. Ezt követi az utazás (35%), majd saját ingatlan (27%), hitel-visszafizetés (25%) és a meggazdagodás (22%). Az igazi álmodozás különleges dolgokról (világ körüli út, extrém sportok) itthon nagyon kevés emberre jellemző. Nem meglepő ez az eredmény, hiszen szociálpszichológusok előtt közismert a magyar emberekre jellemző pesszimizmus, amelynek történelmi és kulturális okai is vannak. Álmodozni úgy lehet, ha amellett, hogy optimista vagyok, hiszek a saját képességeimben is. Ehhez viszont egészséges önbizalom és felelősségvállalás is szükséges, hiszen az önbizalom alacsony szintje kudarckerüléshez vezet, és ez teljesen megakadályozza, hogy álmodozzunk a céljainkról. A merj nagyot álmodni helyett inkább a ne álmodozz, fiam jellemzi inkább a kelet-európai hozzáállást.

Vannak olyanok, akik tényleg megteszik, amire vágynak: utazgatnak, a hobbijuknak élnek?

Nagyon kevesen és ennek anyagi vonatkozású oka is van. Valamiért nálunk még mindig nagyon fontos cél a saját lakás megszerzése és egy autó vásárlása. Ez is egy nagyon sajátságos csökevény, sokan egy életen keresztül gyűjtenek erre, pedig Európa más országaiban remekül élnek családok bérelt lakásokban, és közben marad pénzük arra, hogy más dolgokra is költsenek, hogy valóra váltsák az álmaikat. Attól sokkal boldogabbak, mint egy saját tulajdontól. Sokszor felteszem a kérdést a klienseimnek is, hogy vajon tényleg akarja azt a házat, lakást vagy autót, vagy egyszerűen csak így szocializálódott? Gyakran látom azt is, hogy a kertes ház a gyerekek kirepülése után már csak nyűg, felesleges, és hatalmas pénzkidobással jár, mégsem adják el az emberek, és nem cserélik le egy kisebbre, mert ez nem szokás, holott a különbözetből jól élhetnének, és sokkal magasabb lehetne az életszínvonaluk.