fenyőfa

fenyőfa

lucfenyő

műfenyő

fenyőfa

Minden infó egy helyen a fenyőfáról

A fenyőfa a fenyőfélék (Pinaceae) a fenyőalakúak(Pinales) rendjének  legelterjedtebb, névadó családja.

A fenyőfa félék a földtörténeti középidő közepén, a jurában alakultak ki. 220 fajuk jellemzően a hűvösebb és csapadékosabb éghajlatú területek uralkodó növénye, mivel a kedvezőbb adottságú területekről a hatékonyabban fotoszintetizáló, fiatal korukban erőteljesebben növekedő lombfák rendszerint kiszorítják őket. Mivel a fenyőfa levélzete nemcsak a téli hideg, hanem a hosszú szárazság elviselésére is alkalmasabb a lombleveleknél, a félsivatagos és száraz vidékeken (például a Duna-Tisza közén) szintén boróka- és fenyőfajok uralják a vegetációt.

A fenyőfa féléknek nincsenek hajszálgyökerei ezért a víz és más tápanyagok felvételéhez fonalas gombák segítségére szorul. A gombák behatolva a gyökérbe, módosítják belső szerkezetét, kívülről pedig úgy körülveszik, mintha hajszálgyökerei lennének. A gomba így fotoszintézis nélkül jut a fenyők által előállított szerves anyagokhoz, a gombafonalak viszont nagyobb felszívási felületüket kihasználva a talajból szállítják a fenyőknek a tápanyagokat. A fenyőfa ezért nehezen viseli az átültetést. A gyökerek épsége mellett a tápanyagszállító gombákat is vele kell átültetni, ezért a fenyőket földlabdával együtt kell át ültetni, mert akkor a fonalas gombákat is vele visszük. A földlabdának nem szabad kiszáradnia sem, ahogy az karácsonykor a szoba száraz levegőjén tartott fenyőknél történik: A kiszáradt földlabdájú fenyő sajnos gyakran elpusztul.

A fenyőfa ágak, magok, rügyek főzetével fürdővízhez adva a köszvényt, a reumát, az ízületi- és izomfájdalmakat kezelték, emellett idegnyugtató hatású is. Főzetének inhalálásával a tüdő és a légzőszervek betegségeit gyógyítják.