Szülés a mûtõben

Az utóbbi évtizedben duplájára emelkedett a császármetszések aránya. Ma már az anya kívánságára végzett császármetszés lehetősége is felmerül. Jelentősen bővült a műtéti javallatok listája, s ennek, az úgynevezett „megelőző szemléletmód” térhódítása mellett jogi és kulturális okai is vannak. Mindenek előtt azonban érdemes egy kis időutazást tenni!


Mikor szükséges?
A huszadik század második felében sem szűntek meg a szakmai viták azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen veszélyeztető tényezők teszik indokolttá a műtét elvégzését. Nem is olyan egyszerű feladat valamennyit összeszedni!

Biztosan császármetszést végeznek a következő esetekben, mert beavatkozás hiányában nagy valószínűséggel meghalna az anya vagy a magzat:

• Ha túlságosan korán válik le a méhlepény, a magzat oxigénellátása egyik pillanatról a másikra veszélybe kerülhet, s az anyai vérveszteség is jelentős lehet.
• Ha a méhlepény részben vagy egészen elzárja a méhszájat, nincs lehetőség természetes szülésre.
• Ha a burokrepedést követően előreesik a köldökzsinór, leszorítódhat, s a magzat oxigén nélkül marad.
• Előfordul, hogy az idő előtt elöregedő méhlepény már nem képes ellátni a magzatot. Ha az elégtelenség olyan súlyossá válik, hogy veszélyezteti a magzat életét és egészségét, császármetszést kell végezni.
• A terhességi mérgezés, azaz toxémia súlyos formája, a HELLP-szindróma esetén is az azonnali műtét jelenti az egyetlen megoldást.










•  Előfordul, hogy a kismamánál egyszerre több, önmagában nem császármetszést igénylő szövődmény vagy körülmény jelentkezik, ezért döntenek az orvosok a műtét mellett:

• Ilyennek számít például, ha valaki először szül, a burok a fájástevékenység megindulása előtt repedt meg, magzata farfekvésben helyezkedik el, a vajúdás hosszúra nyúlik, miközben nincsenek elég erős és rendszeres fájások.












Végül, ha a megelőző császármetszés indokait próbáljuk összeszedni, a hangsúlyok alaposan eltolódnak. Zoltán Imre professzor, a megelőző császármetszés elméletének nemzetközi tekintélyű megalkotója ugyanis már nem csupán a közvetlen életveszély elhárításában jelölte ki a császármetszések célját. Olyankor is elvégzendő, amikor az adott körülmények közt a császármetszés az anya vagy a magzat szempontjából jobb eredménnyel kecsegtet, mint a természetes szülés. Ennek következtében ma már jócskán sor kerül a műtétre olyan esetekben is, amelyekben húsz évvel ezelőtt fel sem merült volna ez a lehetőség.

A császármetszések számának emelkedése részben az újfajta szemléletmód térhódításával, részben pedig a műhibaperektől való félelemmel függ össze. Érthető, ha a szülészorvos nem hajlandó kockázatot vállalni, hiszen nem csak a tengerentúlon van példa arra, hogy a gyermek születési károsodásnak tartott betegsége, fogyatékossága miatt pert indítanak az orvos ellen. Azért viszont még senki sem pereskedett, mert császármetszést végeztek rajta, hisz utólag nemigen lehetne bizonyítani, hogy a beavatkozás szükségtelen volt.