2006. Március 03.

A mell és a szoptatás

A baba megszületik, az anyának teje lesz. A baba szopni tud, és az anya mellre teszi. A világ legtermészetesebb dolga - gondolnánk. De akkor miért kínlódik olyan sok édesanya a szoptatással?

Vályi-Nagy Erika

Könyvespolcnyi irodalma van a szoptatásnak, csak győzze a leendő anya végigolvasni. Már ha előtte végzett az egészséges várandósság, a problémák terhesség alatt, a fitt kismamaság, a háborítatlan szülés, otthonszülés, jógaszülés irodalmával. Nem csoda, ha sokan inkább úgy döntenek, majd akkor ismerkednek meg a témával, amikor már ott az éhes újszülött. Csakhogy akkor már nincs idő se olvasgatni, se gyakorolgatni. Mert túl sok minden történik egyszerre, fáj a seb, zsong a kórházi szoba, tombolnak a hormonok, és persze a legfontosabb: meg kell ismerkedni a pólyában gubbasztó újszülöttel. És persze megetetni.

Azok az első percek, órák, napok

Már az első pillanat meghatározó. Az első cseppek, az első próbálkozás, és az első kudarc is. Ilyenkor döbben rá a legtöbb nő, hogy tulajdonképpen nem is tud semmit a szoptatásról. Hogyan, meddig, milyen pózban, hol és ha nincs egy segítőkész szobatárs, szülésznő, egy ügyes kórházi nővér, bizony szenvedésé válhat a szoptatás.
Mert meglepően erőteljes, ahogy az újszülött szopik.

Ne érezzen bűntudatot az az édesanya, aki fájdalmat érez az első időkben.
Fontos, hogy jól tegyük mellre a babát, bár nem könnyű ráérezni a mozdulatra.
Érdemes többféle szoptatási testhelyzetet megismerni és gyakorolni. Akinek fáj a gátsebe, inkább fekve szoptasson, császármetszés után viszont ülve kényelmesebb a babát megetetni.
A mellbimbót csak akkor kínáljuk az újszülöttnek, ha ásításszerűen nagyra nyitja a száját, és törekedjünk arra, hogy minél nagyobb részt kapjon be.
Teste forduljon a mama felé, bújjon szorosan hozzá, legyen biztosan megtámasztva, fejecskéjét ne kelljen elfordítania. Így elérhetjük, hogy a baba nyelve vályút képezzen a bimbó körül, és egészen a lágy-kemény szájpadlás határáig beszippantsa, és így szívja.

Oldalak, linkek:

Mindent a szoptatásról»

Minden a kismamáknak »

Mellbeszélgetések a Születés Hete portálon »

Mellbevágó ötletek a szép mellért »

Melltartóméretek »

Ha nagyon fáj

Keveseknek adatik meg, hogy minden gond nélkül kezdődjön a szoptatás, a többség átverekedi magát a kezdeti nehézségeken. Mert ritkán sikerül egyből úgy mellre tenni a babát, hogy ne sebesedjen ki a mellbimbó. Az is előfordul, hogy a mellbimbó egyéni érzékenysége miatt fáj a szoptatás, ilyen esetben a mell fokozatosan hozzászokik az igénybevételhez, és egyre csökken a fájdalom. Nem érdemes semmiféle krémet használni, elég egy kis anyatejjel bekenni szoptatás után a mellbimbót, és a szabad levegőn hagyni megszáradni. A gondok pár nap alatt enyhülnek. Vigasztaljon a tudat, hogy a második gyerekünknél már nem is lesz ilyen probléma.
Ha azonban tovább romlik a helyzet, valószínűleg fertőzés akadályozza a gyógyulást.

Elsőként vegyük szemügyre alaposan a kisbabát! Nézzük végig gondosan a száját, a szájzugokat, a nyelv alatti részeket, a pofazacskókat. A fehér lepedék jelenléte szájpenészfertőzésre utal.
Ezzel egyidejűleg általában a popsija is piros, kis hólyagok láthatók rajta. Ilyenkor a mellbimbót, melyre valószínűleg átterjedt a gombás fertőzés, a baba szájával együtt kell kezelni szakember utasítása alapján, legalább hét-tíz napon keresztül, minden egyes szopás után.
Fontos, hogy azonnal kérjünk segítséget. A hatékony kezelési módszertől (gyógyszeres kenőcs, ecsetelő, szájon át szedhető gyógyszer) legkésőbb 48 órán belül jelentős javulást tapasztalunk. Ha ez nem történne meg, keressük fel haladéktalanul az orvost vagy a szoptatási tanácsadót.

Rossz mell nincs

Sokan, sokfelé elmondják: az anyák 98 százaléka képes szoptatni. Nem jelent gondot se a lapos vagy befelé forduló mellbimbó, bár tény, nehezebb megtalálni a jó szoptatási módot.

Klára története

Világéletemben zavart, hogy a mellem kicsi. Mi az, hogy kicsi nincs is! Helyette inkább szivacsos, push-up, meg mindenféle szupermelltartók, és az állandó frusztráltság, hogy ilyen selejtes vagyok.
Éppen ezért szinte megbűvölve néztem magam a tükörben, mikor terhes lettem. A mell végre nővé érlelt, én már előre sajnálkoztam, hogy mi lesz, ha megszülök. Odalesznek a nőies formák, idomok. A szülés után azonban még tovább növekedtem, a szoptatáskor el se hittem, hogy a mellem ilyen csodákra képes. Duplájára nő, és táplál egy gyereket. Csodás korszaka volt az életemnek. Nem is véletlen, hogy mindkét gyerekemet majd két éves koráig szoptattam, és akkor is csak ímmel-ámmal hagytam abba. De azóta is ebből az érzésből táplálkozom. A szoptatás mellet adott. A mellem meg egy önbizalommal teli nőt.

Cumival, cumisüveggel megnehezítjük a baba dolgát, hiszen a mellbimbó nagyon más, és neki abból kell megtanulnia szopni. Segíthet egy kis előfejés mellszívóval, ez ugyanis kiemeli a bimbót, megindítja a tejet. Ne várjuk meg a tejbelövellést, mert akkor még nehezebben tudja bekapni a pici. Befelé forduló bimbónál jellegzetes a kráterszerű seb, ez a letapadt kötőszöveti szálak felszakadozása, a kifelé fordulás folyamata miatt alakul így. A sérülés múlékony, gyakori szoptatás mellett két-három hét alatt begyógyul. Lapos bimbónál a leggyakoribb gond a véraláfutás, mely abból fakad, hogy a bimbót nem sikerül középen bekapni a babának, hanem másutt kezdi szívni. Ha szendvicsszerűen összelapítjuk a bimbóudvart, és így kínáljuk a babának, sikeresebb lesz a művelet.

Belövellés előtt

Aranyszabály, hogy addig tanuljuk meg a babával együtt a szoptatást, amíg a tej be nem lövell. Utána ugyanis sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk, hiszen a mell akár két-háromszorosára is megnő. Ennek azonban kizárólag az apuka örül, hiszen a baba alig tudja bekapni, öklendezik tőle, és ha rossz helyen szívja, erős fájdalmat és sebeket okoz. Ilyenkor érdemes egy kicsit fejni szoptatás előtt, hogy lágyabb legyen a mell, és könnyebb legyen a babának a szopás. Bár sok kórházban maguk a nővérek ajánlják a bimbóvédőt, érdemes ezt az időszakot mindenféle egyéb segítség nélkül átvészelnünk. A babák szélsebesen nőnek, hamar behozzák a lemaradást, hirtelen csak arra leszünk figyelmesek, hogy a mellünk már eltörpül a baba feje mellett.

Majd szétfeszül

A szülésben nemcsak az anyák, hanem a babák is elfáradnak, így nem csoda, ha az első próbálkozásokkor nem akarnak még bőszen szopni. De amint megjön a baba étvágya, az anya szervezete is reagál: belövell a tej. A mell kemény és feszes lesz, szoptatáskor sokszor a másik mellből is folyik a tej. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a mell képes legyen kiürülni, különben a pangó tej mellgyulladáshoz vezethet, amit mindig három tünet kísér: helyi vérbőség (bőrpír), meleg és fájdalom. Előfordulhat, hogy felmegy az anya láza, betegnek érzi magát. A teendők azonban továbbra sem változnak: minél gyakrabban kell szoptatni, fejni, hogy a tej kiürüljön. Ha a láz és a rossz közérzet tartós, a fájdalmas, piros csomó sem lazul fel egy nap alatt, valószínű, hogy kórokozó okozza a gyulladást, ilyenkor haladéktalanul forduljunk orvoshoz, aki antibiotikumot ír fel.

Hova lett az alakom?

Ebben a szépségközpontú világban sok anya azért hagyja el idő előtt a szoptatást (vagy el se kezdi), mert fél, hogy a melle megcsúnyul. Nos, szembe kell nézni a tényekkel: a mell megváltozik. Lehet, hogy kisebb vagy nagyobb lesz, hogy kicsit lejjebb ereszkedik, és formája sem marad ugyanez. Talán nehéz elfogadni a változást, de vigasztaljon a tudat, hogy a korral egyébként is átalakul a mell. Bármennyire szeretnénk, a húszas éveink gömbölyded formái a múlté lesznek. Akár szoptatunk, akár nem.
Viszont sokat tehetünk, hogy minél kevésbé legyen szembetűnő a változás. A praktikus, vastagpántos terhesmelltartót ne vágjuk a sutba, nyugodtan használjuk szoptatás alatt is. Vásárolhatunk külön szoptatós melltartót is, bár utólag rájövünk, hogy akármelyik erős tartású, jó gumírozású sportos darab is megteszi szoptatáskor. Használhatunk mellápoló törlőkendőt, olajat, feszesítő krémet, és óvatosan tornázhatunk is. És legyünk nagyon büszkék: egy pici embert növesztünk napról-napra nagyobbra.

Veronika története

Nehezen estem teherbe, és mikor megfogant a kicsi, földöntúli boldogságot éreztem. Százszázalékos anya akartam lenni, beleértve a szoptatást is. Mindent tudtam, amit a témáról tudni lehet. Olyannyira beleéltem már magam, hogy a kilencedik hónapban szinte sírva fakadtam, ha egy szoptató anyát láttam. Úgy gondoltam, ennél nagyobb öröm nem is létezhet a világon.
Az első hidegzuhany akkor ért, amikor a várva várt természetes szülés helyett rohamléptekkel toltak a műtőbe, és altatásban császármetszést végeztek. A kórházi szobában eszméltem, körülöttem a férjem, az orvosom, csak a baba nem volt sehol. Úgy éreztem, hogy mindenről lekéstem: az igazi összetartozásról, az igazi kötődésről és az első igazi szoptatásról. Mikor először kézhez kaptam a babám, nem is akartam mellre tenni. Minek? Úgysincs még tejem, és ha nem úgy alakult semmi, ahogy terveztem, minek vesződjek? Egy napig halogattam a szoptatást, később már a nővérek szóltak rám, hogy kezdjek neki. Mivel ennyire negatív voltam, szinte törvényszerű volt, hogy tovább csalódjak. Kisebesedett a mellbimbóm, begyulladt a mellem, a pici meg csak üvöltött rajtam. Hova lett az álomkép, hogy egy kisbaba szundikál a keblemen! Fura helyzetbe kerültem. A csalódásomat, a dühömet a mellemen töltöttem ki. Persze még szerencsésebb ez, mintha a kisbabámra haragudtam volna de ezzel elértem, hogy nem szerettem szoptatni. A férjem lépett közbe, kijelentette, hogy ha ennyire utálkozom, adjak tápszert a babának. Kezembe nyomta a cumisüveget, és rám szólt: na, etesd! A módszer hatott. Egyszerűen képtelen voltam nekikezdeni. A fiam már egyre jobban üvöltött, én meg csak tétováztam… aztán meghoztam a döntést: inkább a mellem, mint ez műanyagszagú vacak. Na, azóta nincs gond se a mellemmel, se a szoptatással.