Család

D. Tóth Kriszta: Kerti törpe akcióban

A szemünk előtt változott át. Kívül-belül. Olyan volt, mintha kisimultak volna amúgy sem túlságosan gyűrött vonásai. A szája fölfelé görbült, orcája pirospozsgás, mozgása élénk lett. Elméje tiszta, étvágya óriási.

Létezik egy régi-régi mondás. Nagyon szabadon fordítva valahogy így hangzik. „Kiszakíthatod a fiút vidékről, de a vidéket nem szakíthatod ki a fiúból.” Amerikai countryzenészektől származik a 30-as évekből. Nekünk ugyan sem a 30-as évekhez, sem az amerikai countryzenészekhez nincs közünk, de magunkra vettük mindketten, Alex és én. Önként, és ha úgy tetszik, dalolva. Mert noha Alex szülővárosát több mint 2000 kilométer választja el az én Kaposváromtól, a körülményeink, gyermeki mohósággal magunkba szívott és azóta is odabent őrzött hitünk az élet jó néhány alapvető értékében pontosan ugyanolyan. Ezek közé tartozik a természet tisztelete, szeretete és közelségének folyamatos igénye is. Mindketten lehúztunk vagy tíz évet Európa különböző nagyvárosaiban. Rohanós, követelőzős állásokat töltöttünk be, amelyekhez foghatók tényleg csak fővárosokban adódnak. De fél szemünk folyamatosan ott volt az otthoni kerteken. Ami neki Northampton grófság lankái, az nekem a Zselic dombjai. Felnőtt és tudatos életünk nagy részét vágyakozással töltöttük az után, amit saját döntésünk következtében hagytunk magunk mögött. A maradék időt pedig álmodozással, hogy egyszer nekünk is lesz majd egy kis kertünk, a végében ásott kúttal.

Addig is, maradnak a nagyszülők. Soha nem hagyjuk ki a lehetőséget egy-egy jó vidéki hétvégére. Amióta pedig Lolával élünk, tudatosan tervezzük az időnket. Igyekszünk úgy alakítani ügyes-bajos dolgainkat, hogy Lola és szülei havonta legalább egyszer (angol vagy magyar) vidéken víkendezzenek. Mert Lolánk vidéken teljesen más ember lesz. Kinyílik, mint egy virág. Az örökké izgága, szemével mindig a következő csínyt kereső kis csíkhal eggyé válik a kerttel. Barátságot köt vele. Szinte belé olvad. A teraszról nézzük, ahogy beszél a vakondtúrásokhoz. Ahogy menekül a darazsak elől, és szinte halljuk, ahogy viaskodik magában, hogy a határozott tiltás ellenére megkóstolja-e a vadszilvát. Aztán, hogy e viaskodás eredménye végül mi lesz, általában csak a következő bilizéskor tudjuk meg… Tádé, apám bozontos udvari spánielje csülökcsontot kap tőle, kergeti a macskákat (mármint Lola, nem Tádé), és képzelt barátaival hancúrozik napnyugtáig. Fél tizenkettőre farkaséhes lesz, fél egykor pedig önként vonul el sziesztázni. Van, hogy fél négyig színét sem látjuk.

Lolának és a természetnek ebbe a nagy egyetértésébe csak a hangyák piszkítanak bele néha. Múltkor a katicás labdát kergettük a kertben, amikor Lola egyszer csak megállt, és furcsa, éneklős-táncolós magánszámba kezdett. Néhány másodperc múlva leesett, hogy a gyerek nem énekel, hanem üvölt, és nem táncol, hanem rángatózik. A probléma közelről történő szemrevételezése után kiderült, hogy épp egy hangyaboly tetején kísérelt meg lendületet venni a következő dobáshoz. Ezek a jó somogyi hangyák meg, naná, ki nem hagyták volna a lehetőséget. Villámgyorsan és tömegesen elkezdték birtokba venni az izzadságtól és naptejtől édes-ragacsos babalábakat. Mire odaértem, már vagy harminc kövér délmagyar hangya mászott Lolán. Akit olyannyira megbénított a terror, hogy a földbe gyökerezett a lába. „ÁÁÁÁÁÁÁ! Mammaaaaa! Angyák futnak Jojára!!!!”, sikította olyan hangerővel, hogy majd összeszaladt a falu. Arrébb tettem negyven centivel a kapálózó gyereket, lesöpörtem róla az állatokat, és elmagyaráztam neki a helyzetet. Azt, hogy ez itt, egy kertben, teljesen természetes. Ha rálépsz valaki házára, az cserébe rád mászik. Nem hatotta meg a történet. Viszont a következő kettő és fél órában nem volt hajlandó megmozdulni. Állt, mint a cövek az udvar közepén, és látványosan rettegett. Én meg, mint eltökélt mama, nem emeltem föl, hanem igyekeztem meggyőzni arról, hogy ha rálép a fűre, nem nyeli el magába a hangyavilág. Viszont folytathatjuk a labdázást. Hasztalan.

Kicsit később, amikor már a nap is elindult lefelé, végül föladta. Lábujjhegyen, amikor senki sem látta, eltipegett a kis járdáig. És onnan, újra nagyszájúan, fegyelmezni kezdte a hangyabolyt és annak lakóit. De csak ő hitte, hogy senki sem látja. Mi ketten Alexszal a verandáról figyeltük a jelenetet. Sírva röhögtünk mutatóujjával hadonászó, magából kivetkőző, felháborodott Lolánkon. Aki itt, a falu közepén, a kert mélyén – ha lehet – a szokásosnál is sokkal, de sokkal imádnivalóbb volt.

Ajánló:
Gyerek.lap.hu »
Nevelés.lap.hu »
Gyermekkultúra.lap.hu »

További kiemelt témáink a Nők Lapja június 18-án megjelenő, 25. számából:

Gryllus Dorka
Berlinbe utaztunk, hogy találkozhassunk Dorkával, akinek hála Grecsó Krisztián megkóstolhatta a nyeles kapribogyót. A kis csapat felfedezte a várost, ami iránt – ha nincs ott – Dorka már honvágyat is érez.

Tengeri divatság
A kötelező színek: fehér, piros és kék. A minta: csíkos. És már hajóra is szállhatunk.

Egy jószívű orvos
Dr. Hartyánszky István operálta pár hónapja az új szívet kapó kisbabát. Végigkövettük a neves szívsebész egy napját.

ÚJ SOROZAT
Petesejtet vegyenek!
Fejős Éva a petesejt-kereskedelem után nyomoz. A törvény ugyanis sokakat kizár az anyaság élményének lehetőségéből.

Szegeden jártunk
Nemsokára kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok. Vadas Zsuzsa útmutatása alapján a város egy teljesen új arcát fedezhetik fel

A heti szerkesztő, Papp Diána ajánlásával
Megvilágosodtam?!

Kamaszkoromban azt képzeltem, a fehér bőrömmel „ciki” kategóriába tartozom. Aztán megvilágosodtam. Már fejben. Ha a hollywoodi sztárok is menekülnek a nap elől, miért kellene pont nekem barnának lenni. Így amikor Fejős Éva kolléganőnk gyűjtögette a tipikus női tévhiteket, azt mondtam, nekem nincsenek ilyenjeim. Teljesen tisztában vagyok magammal, már nincsen semmi „parám”. R. Kövér Balázs erre felkiáltott: Ó, máris van egy újabb tévhit a gyűjteménybe! És azt hiszem, igaza is van. Tegnap is szoláriumban jártam… Következő számunkban nemcsak felsoroljuk a nők tipikus és sokszor felesleges aggodalmait, hanem igyekszünk megoldást is találni rájuk…

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

 


Még több az e heti Nők Lapjából:

Az ízesített olajok világa »
Nem minden fejfájás migrén! »
Berlini kaland Gryllus Dorkával »
Petesejtet vegyenek! – 1. rész »
Négy nap a gyermekszívsebészeten »
Mitől fél a nő? »

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése