Egy francia pszichológus, Alain Braconnier Anya és fiú című könyvében öt anyatípust különböztet meg, és elemzi a fiúkra gyakorolt hatását. A fő karakterjegyek kissé túlzóak ugyan, de mint állítja, minden anyában ezen öt szélsőséges típus él együtt, különböző arányokban.
1. A szerelmes, rajongó anya
A fia a mindene. Tekintete, mozdulatai mind feltétel nélküli rajongásról árulkodnak. Egyértelműen saját férfiideáljaként tekint gyermekére, és mindenből csak a legjobbat akarja neki. Bármikor képes lenne önmagát is feláldozni fiáért vagy annak sikeréért. Minden lépését büszkeséggel és rajongással fogadja, fia nem tud olyat tenni, hogy ne ő legyen az anya szemében a tökéletes férfi, az élete egyetlen értelme.
Hatása
Az anyai rajongás ereje sziklaszilárd önbizalmat ad a fiúnak, s emiatt bátran néz szembe az élet útvesztőivel. Érzelmi téren is magabiztos, és elszántan keresi az anyjától kapott feltétel nélküli szeretetet és rajongást a szerelemben. Ennek az elvárásnak azonban senki nem képes megfelelni, így kapcsolatai hamar véget érnek. Ha mégis megtalálja, amit keresett, minden bizonnyal túlzó elvárásokat támaszt majd választottjával szemben. Az erős, független nők nem nagyon érdeklik.
2. A távolságtartó anya
Többnyire saját anyai értékeinek megkérdőjelezése miatt igyekszik a minimálisra csökkenteni gyerekével a közelséget. Már csecsemőkorban sem nagyon veszi magához. Márpedig Almási Kitti pszichológus szerint ez a legfontosabb időszak a gyerekkel való kapcsolat kiépítésére. Ilyenkor ugyan a kicsi még nem tudja megfogalmazni az érintés hiányából adódó problémákat, viszont mikor már képes rá, többnyire túl késő. Ettől függetlenül a távolságtartó anya nemigen változtat magatartásán, és bármennyire is a saját félelmei miatt tartja magát távol érzelmileg és fizikailag a fiától, az ettől még szeretethiányban nő föl.
Hatása
A távolságtartó anyák fiai általában nem bíznak meg a nőkben, és miután az anyai szeretetet is csak elfojtva ismerték, többnyire cinikusan állnak a szerelemhez és a szexhez. Nem mutatják ki érzelmeiket, és anyjukhoz hasonlóan intim kapcsolataikban is hidegen viselkednek, hogy megvédjék magukat az érzelmi kiszolgáltatottságtól. Ám ha képesek egy kicsit lazítani lelki pajzsaikon, és megbízható, odaadó és kedves partnerre lelnek, képesek mindent megtenni a kapcsolatért.
3. A széltől is óvó anya
Aggodalmas, birtokló és kissé tolakodó. Még ha csak tudat alatt is, célja, hogy minél tovább kihúzza fiával való kizárólagos kapcsolatának időtartamát. Eltúlzott, szélsőséges érzelmekkel próbálja szeme fényét minél inkább magához láncolni. Hol babusgatja, kényezteti, hol pedig az emberi kapcsolatokról alkotott rendkívül pesszimista képével igyekszik elrettenteni a kinti világtól. Szerinte minden sarokból veszély leselkedik, és fia kizárólag mellette lehet biztonságban.
Hatása
Ennek a „kegyetlen” szeretetnek köszönhetően a fiú a világtól való erős félelemben, érzelmileg éretlenként válik felnőtté. Az intim kapcsolatok kiépítésében nehézségekkel küzd, elég zárkózott, és társaságban szinte állandóan zavarban van. Nehezen képes az anyai kapocs megszakítására, ha mégis, ez többnyire agresszív és végleges. Ha erre nem kerül sor, és továbbra is édesanyja odaadó fia marad, akkor többnyire választottjaival távolságtartó. Később is leginkább olyan nők mellett érzi magát biztonságban, akik, mint anno édesanyja, gyerekként kezelik.
4. A férfigyűlölő anya
Tudatosan, vagy sem, ez az anyatípus harcban áll a férfiakkal, és szereti, ha minden az ő elképzelése szerint alakul. Saját pozícióját erősítendő gyakorta hangsúlyozza, hogy fia mindenre alkalmatlan, és számtalanszor hozza megalázó helyzetbe. Akár nyíltan, akár diszkrétebben, de rendszeresen tudatosítja fiában, hogy ő a főnök a házban.
Hatása
Ezután nem csoda, hogy a fiú fél a nőkkel való intim kapcsolatoktól. Mégis, mihelyst megszabadul anyjától, azonnal hasonló jellemű nő keresésére indul, aki mellett újrajátszhatja azt az uralkodó-alávetett szerepjátékot, amiben felnőtt. Ez a párkapcsolati alávetettség azonban alkalmanként átcsaphat szóbeli vagy tettleges agresszióba is, mikor saját férfistátusát érzi veszélyben. Ilyenkor pedig hajlamos az összes anyai megaláztatás miatt is partnerét büntetni.
5. Az „elég jó” anya
Mindenekelőtt vidám asszony, aki jól érzi magát a bőrében. Boldog választottja oldalán, és nem támaszt gyerekével szemben sem túlzott elvárásokat. A család egészének működésére figyel, nem akar mindent ő irányítani, az apának átengedi a férfi- és apaszerepet. Érzékeny a gyerek szükségleteire, de nem engedi magát kihasználni. Nem lohol fia nyomában, de elérhető, ha annak szüksége van rá. Számos örömforrással bír, nem a fia jelenti élete kizárólagos értelmét. Mikor beszélget, odafigyel, ugyanakkor nem tolakodó és nem birtokló. Anélkül szereti fiát, hogy megakadályozná őt abban, hogy rajta kívül más nőket is szerethessen.
Almási Kitti pszichológus tanácsa
Szuperanya nem létezik
„Természetes, hogy mindenki szeretne a lehető legjobb anyja lenni gyermekének, ugyanakkor fontos észben tartani, hogy az idealizált »szuperanya« figurája nem létezik. Mégis számos anya él állandó bűntudatban, amiért képtelen ennek a tökéletes, mindig helyesen cselekvő anyaszerepnek megfelelni. A helyzetet súlyosbítja, hogy ebbéli próbálkozásukban hajlamosak a végletek csapdájába esni, és vagy túl szigorúvá, vagy túl engedékennyé válni. Pedig éppen ezt kellene elkerülni. Ha például a fenti kategóriák valamelyikében határozottan önmagunkra ismerünk, próbáljunk egy kicsit finomítani a képen, és ellensúlyozni viselkedésünket. Tudomásul kell venni, hogy nem a »tökéletes« hanem az »elég jó« az ideális anyatípus, akiben minden kategóriából megtalálható egy kicsi.”