A gyerek életről és halálról kérdez, mit mondjak neki? – Dr. Ranschburg válaszol

Kedves Doktor Úr!

Hároméves kislányommal kapcsolatosan lennének kérdéseim, akinek egy hónappal ezelőtt kis testvére született. A probléma onnan indult, hogy amióta a kicsi megszületett, sokszor játszik anyukásat, méghozzá igen naturálisan. A terhességem alatt ugyanis minden kérdésére őszintén válaszoltunk. Nem volt gólyamese, tudta, hogy a pocakomban van a kis testvér, amikor sokáig farfekvésű volt, kértük: ő is beszéljen hozzá, hogy forduljon meg. Tudta, hogy kórházba fogok menni, hogy megszüljem a babát, és mivel kérdezte, azt is megmondtam, hogy pontosan melyik testrészemen bújt ki a kisbaba. (A „hogy került oda?” szerencsére még nem merült föl benne.)

Megvallom őszintén, én ebből nem csináltam problémát, ám édesanyám mélységesen megbotránkozik minden alkalommal, amikor nálunk van, és a kislányom játszik. Olyankor babát dug a pólója alá, büszkén hordozgatja, majd mondja, hogy most pedig megfordul a baba, és meg is fordítja fejjel lefelé a pólója alatt. Aztán hanyatt fekszik, és megszüli – egyszerűen kihúzza a póló alól –, és hát közben mondja is, hogy „most pedig kibújik a baba a nunimon”. Aztán pedig felhúzza a pólóját, és szoptatni kezdi. Nekem szívmelengető érzés, hogy ilyen kedvesen viszonyul az anyasághoz, és mivel hónapok óta ebben vagyunk, teljesen természetesnek tartom, hogy ilyet játszik.

Ám édesanyám szerint ez botrány. Szerinte, ha fiúk előtt játszik majd ilyet, ki fogják csúfolni. Úgy véli, meg kellene tiltanom ezt a játékot, mert káros a későbbiekre nézve. Szerintem nincs igaza. Próbáltam jobb belátásra bírni, de nem sikerült, nem is nagyon szólt hozzám napokig. Aztán azzal zártuk az ügyet, hogy megkértem a kislányomat, ha itt a mama, ne játsszon anyukásat.

A kislányomat elkezdte élénken foglalkoztatni a halál is – a másik kérdésem ehhez kapcsolódik. Szerencsére nem hunyt el senki a környezetünkben, csak hónapokkal ezelőtt egy fényképen meglátta a rég elhalálozott dédimamát, akit nem is ismert. Pár szóval sikerült kielégíteni a kíváncsiságát, mondtam, hogy a dédi nagyon öreg és beteg volt már, ezért szépen elaludt, és már nem ébred fel többé. Aztán halottak napján megint szóba került, amikor a nagyszülők említették, hogy készülnek a temetőbe. Akkor hosszasan kérdezősködött a kislányom, mi az a temető, mi az a sír, mit jelent meghalni. Nehéz volt okosakat válaszolni, hogy igazat is mondjak, de ne is ijesszem meg. Például furcsa volt kimondani, hogy ásnak a temetőben egy mély gödröt, és leeresztik bele a koporsót, amelyben az fekszik, aki meghalt. De annyira firtatta… Ön szerint nem ijesztő ez, hogy aki meghal, elalszik, és nem kel fel többé? Nem fog félni – vagy bennünket félteni – az elalvástól? A nyílt válasz helyett inkább mellébeszélni kellene? Ezekre a kérdésekre van „helyes” válasz?

Pár napja megint odaült mellém, és nagy komolyan mondta: „Anya, beszélgessünk az életről és a halálról!” Egyelőre nem látom rajta, hogy szorongana, hogy félelemmel töltené el, amiket hall, viszont nagyon foglalkoztatja a dolog.

Kérem, segítsen, előre is köszönöm szépen a válaszát!

Üdvözlettel:

Edit

 
Kedves Edit!

Véleményem szerint nagyszerű, okos kicsi lánya van, és kérem, mondja meg a nagymamának, hogy szeretettel üzenem: téved! Az én generációmban rengeteg előítélet élt ezzel a kérdéssel kapcsolatban – a kislánya játéka csak azt jelenti, hogy a gyerek gondolkodik erről a kérdésről, és ennek semmiféle káros következménye nem lehet! Sokkal jobb, mint az, ha csacsiságokat beszélünk neki gólyáról meg rózsabokorról.

A halállal kapcsolatos válaszokat viszont nagyon befolyásolja, hogy a szülők hívők-e, vagy sem. Ha nem, lehetőleg kerüljék a túlvilági életre utaló magyarázatokat. A gyerek megérzi, ha ezt a szülő hit nélkül mondja. Lényegében nem tudnak többet mondani, mint amit Ön el is mondott a kislányának. Az „elalvás” metaforát valóban nem árt kihagyni a magyarázatból, mert alvászavarokhoz vezethet. Egyébként azt hiszem, mindent jól csinál, és abban is igaza van, hogy csak a kérdésekre felel – ne is lépjen tovább, csak akkor, ha a kislánya firtatni kezdi azokat a témákat is, amelyekről eddig még nem érdeklődött.