A 6 legviccesebb dolog, amit egy 6 hónapos művel

Hamm – félálomban ringatod a karodban, ő elnehezült pillákkal nézelődik, böngyörgeti a hajadat, majd hirtelen egy csatakiáltással bekapja az orrodat. Én első alkalommal majdnem hanyattestem tőle. 

Pukk – oké, ez a német humornak is a legalja, de amikor a hamvas rózsaszín kisbabád ártatlanul pillogva úgy rotyog, mint a csataló, az azért tényleg vicces. Főleg, ha elégedetten vigyorog is hozzá. 

Cicibámulás – ebben is az apjára ütött, csak az indíték más: ha félmeztelenül mászkálsz előtte, zavarbaejtően mosolyogva fixírozza a melledet és szinte hallod, ahogy elégedetten csettint. Átszellemültebb pillanatokban beszélget is velük. 

Rükverc – egyszer csak észreveszed, hogy a gyermek helyet változtat, de azt nem látod, hogy hogyan. Aztán lassan szemmel is követhető a folyamat, szabályos kúszás lesz belőle, csak éppen tolatva. Ronda dolog, de legviccesebb az, amikor a babát idegesíteni kezdi a jelenség, menne előre a kiszemelt tereptárgyhoz, de minél elszántabban csinálja, annál nagyobb távolságot tesz meg – hátrafelé. Jól nézd meg, mert csak pár napig tart és ne segíts: így fejlődik a mozgása. 

Repesés – nem tudtam, hogy mit jelent szó szerint, amíg nem láttam a dolgot: a baba a hasán támaszkodik – legyen akár vízszintes, akár függőleges helyzetben -, kifeszíti kezét-lábát, egyszerre integet velük és közben bugyborékolva nevet. Nincs az a megrögzött agglegény, aki ezt kibírná üntyülüpüntyülüzés nélkül. 

Címkeszopogatás – legyen az boldog fából és biopamutból készült népművészeti izé vagy a legújabb kutatások alapján kifejlesztett méregdrága babajáték, egyetlen hibát tudsz elkövetni velük: ha levágod róluk a fecnit. Mindegy, hogy zenél vagy csillog – a babák métereket tesznek meg értük, hogy aztán hosszú percekig elmélyülten szopogassák rajtuk a címkét.