Mit tegyek? A lányom bosszút forral az új párom ellen – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Tanár Úr!

Kislányom tizenöt éves lesz, szeptemberben kezdi a gimnáziumot. Egészséges, okos, alapvetően jó gyerek, eltekintve a kamaszokra jellemző lustaságtól és az időnként szemtelen hangnemtől.
Kicsi korától egyenrangú partnerként kezeltem, mindent megbeszéltem vele, mindig őszinte voltam hozzá. Még óvodás volt, amikor az édesapjával elváltunk, azóta én nevelem, de a hétvégéket mindig az apjával tölti, a kapcsolatuk rendben van. A válásunk után sokáig egyedül voltam, majd megismerkedtem egy férfival, akivel a hét évig tartó kapcsolatomnak tavaly lett vége, amikor ő végleg külföldre költözött. A lányom jó viszonyban volt a párommal, nagyon sokat voltunk együtt, jól éreztük magunkat. A szakítás és az ezzel járó költözés nagyon megviselt lelkileg. A lányom állt mellettem, ő segített mindenben, rendkívül felnőttes viselkedésével ragyogóan helytállt, amiért rendkívül hálás vagyok neki (ezt is megbeszéltük, mint minden mást).

Ezután újra egy hosszabb egyedüllét következett az életemben, nem is gondoltam és nem is vágytam újabb férfira. Ennek ellenére kb. kilenc hónapja megismerkedtem egy nálam jóval fiatalabb férfival, akivel hosszú ideig kizárólag munkakapcsolat volt közöttünk, eszembe sem jutott, hogy ennél több is lehet. Sokat beszélgettünk, kiválóan tudtunk együtt dolgozni, majd pár kettesben elköltött ebéd után találkozgatni kezdtünk munkaidőn kívül is.

Természetesen ezt is megosztottam a kislányommal. De a lányom egyáltalán nem ért egyet ezzel a kapcsolattal, sőt bosszút forral a párom ellen, és a legkülönbözőbb eszközöket keresi, hogy eltántorítson minket egymástól. Én minden esetben próbálom megnyugtatni, hogy nem fogom kevésbé szeretni, és nem fogok kevesebb időt tölteni vele, csak amikor egyedül voltam eddig (hétvégék, szünetek), azt az időt töltöm az új párommal, de ő ezt meg se hallja, és egyáltalán nem érdekli. Csak azt hajtogatja, hogy miért nem magamhoz valót keresek, mit akarok én egy fiatalabb fiútól. A páromat is rendkívül érdekli a viszonyom a kislányommal, ő szorgalmazza, hogy menjünk el együtt különböző programokra, hogy megismerjék jobban egymást, de a lányom minden elől elzárkózik.

Tisztelt Tanár Úr!

Én nem szeretném elveszíteni a lányom bizalmát, mert még senkivel nem volt ilyen őszinte és baráti a kapcsolatom, de azt sem akarom, hogy ő határozza meg, hogy mit csinálhatok, mit nem, és kivel! Teljesen tanácstalan vagyok, de valami megoldást kell találnunk, ami mindhármunknak megfelel.

Kérem, segítsen, hogyan kezeljem ezt a problémát!

Köszönettel:
Anna

Kedves Anna!

Önnek teljes mértékben igaza van, kislánya átlépi azt a hatáskört, amely számára az anya-lánya viszonyban megengedhető. Én az Ön helyében ezt a leghatározottabban meg is mondanám neki. Nyilvánvaló, hogy a gyereket a féltékenység vezeti. Mindig is nagyon mély, szeretetteljes kapcsolatot ápolt édesanyjával (Önnel), és ez a kapcsolat – amikor az Ön élettársa kilépett az életükből – afféle szimbiózissá vált: a gyerek úgy érezte, egyedüli bizalmas társa édesanyjának, és most veszélyeztetve érzi ezt a szerepet. Mondja meg neki, hogy kapcsolatukban minden a régi marad, de erről a kérdésről nem beszél vele. Életkorából adódóan nem értheti meg a helyzetet – és nincs is joga ahhoz, hogy ilyen szinten beavatkozzék anyja magánéletébe.

Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba

Egy darabig valóban szüneteltesse ezt a témát, és ne is törekedjék látványosan arra, hogy kislánya összebarátkozzék párjával. Ha kapcsolata új párjával valóban tartósnak bizonyul, kislánya előbb-utóbb megbékül a megváltoztathatatlan körülményekkel.