Cukrosbácsi a neten csábít

Idén áprilisban egy internetkávézóban fogták el azt az FBI által is körözött pedofilt, aki egy budai iskolában és egy nyelviskolában tanított. Az amerikai férfi 5–10 éves kisfiúkról készített pornográf képeket terjesztett a világhálón, és valószínűleg ott is cserkészte be áldozatait. Senki nem gondolta volna róla, hogy csupán azért dolgozik iskolákban, hogy a gyerekek közelében tartózkodjon. Törzshelye egy VII. kerületi internetkávézó volt, ahol mindennap több órát szörfölt. Végül ott fogták el a rendőrök.
A történet tipikus. A modern kor mutogatós bácsijai zárt internetközösséget hoznak létre, hogy egymás között terjesszék „eredményeiket”.

Akiknek sikerül gyereket becserkészni, meztelenül lefotózni, molesztálni, már küldik is szét a világhálón a többi pedofilnak a sztorit, a képeket. Ideális felület ehhez az internet, hiszen a terjesztésen kívül a gyerekekkel való ismerkedéshez is segítséget ad. A pedofilok ellen nemcsak a hatóságnak kell felvennie a harcot, hanem a szülőknek, tanároknak, a számítógépes védelmi szoftverek fejlesztőinek és a gyerekeknek is.
Magyarországon viszonylag ritka, hogy pedofilokat fog el a rendőrség, holott külföldön egyre komolyabb ügyeket göngyölítenek fel. Hogy miért nincsenek nagy fogások nálunk? Itthon nem feltöltők, hanem letöltők vannak, vagyis a magyar netezők nem terjesztik a pedofil tartalmú képeket, hanem nézegetik vagy tárolják a számítógépükön. Ma már azonban ez is büntethető. Általában az érintettek azzal védekeznek, hogy csak véletlenül kerültek az adott oldalra. Ezt tapasztalja dr. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa is, aki évek óta nyomon követi az internetes és gyermekpornográfiát.

Az internet dzsungelében

„Az interneten elkövetett, kiskorúakkal kapcsolatos bűncselekmények nagy része felderítetlen marad – mondja dr. Parti Katalin. – A világháló végtelenségében nehéz utolérni a pedofilokat, sem a büntetőjog, sem a rendőrség nincs felkészülve az ilyen esetekre. A pedofilok legtöbbször kapcsolatban vannak egymással, saját, zárt hálózatuk van, ahol képeket, történeteket, videókat cserélnek. Kihasználva az anonimitást, könnyedén meg tudnak ismerkedni gyerekekkel, akik gondolkodás nélkül elhiszik, amit mondanak, írnak nekik. A gyerek nem tudja, hogy a legtöbb pedofil előre felépített taktika alapján cserkészi be az áldozatot. Először bizalmat ébreszt maga iránt, majd igyekszik a gyereket maga felé irányítani. Az internetes beszélgetések után jöhet a személyes találkozó, amikor már bármi megtörténhet.”
Régen a mutogatós bácsi az iskola körül ténfergett, így viszonylag könnyebben elkapták. Mai, virtuális változata a világ bármely pontján felbukkanhat, ezért különösen nehéz megfogni a világhálón zaklatókat. A Nemzeti Nyomozó Irodában a kiemelt súlyú, számítástechnikai eszközzel elkövetett bűncselekmények felderítésével foglalkozó osztály vezetője, dr. Gazdag Tibor rendőr alezredes is egyetért azzal, hogy szinte lehetetlen mérni a pedofil bűncselekmények számát, hiszen többségük rejtve marad. Az is tény, hogy itthon viszonylag kis csoport foglalkozik a számítógépes bűnügyekkel, külön pedofilokra szakosodott osztály pedig nem létezik.

Becserkészve

„Kedves ősök! Ha valóban a legjobb, bababarát babysittert keresitek – nos, megtaláltátok!!! Káros szenvedélyektől mentes, minden szempontból rugalmas vagyok, hatalmas energiával, szeretettel és kreativitással! 3 hónapos kortól…” – ezzel a szöveggel adott fel apróhirdetést egy újpesti férfi egy közösségi portálon 2009 júniusában. A férfit nem sokkal később pedofília gyanújával letartóztatták. Egy anya tett feljelentést ellene még márciusban, 2 éves gyereke szerint ugyanis a bébiszitter molesztálta. A pszichológus szakértő megállapította, hogy a gyerek élményszerűen mesélte el a történteket, ezért valószínűleg megtörténtek az események. 28 szülő jelentkezett még hasonló panasszal. Kiderült, hogy 9 hónapos volt a legfiatalabb, 7 éves a legidősebb feltételezett áldozat.
A pedofilok remekül felépített stratégiával próbálnak a kisgyerekes családok bizalmába férkőzni. Gyakori, hogy beállnak bébiszitternek, esetleg ők a jótékony szomszéd bácsik, akikre rá lehet bízni a gyereket.
De nem kell ahhoz találkozni a pedofillal, hogy a gyerek maradandó károsodást szenvedjen. Elég csak szexre utaló megjegyzéseket kapni, meglátni egy fotót, olvasni egy történetet… és máris felmerül a pedofília kérdése. Dr. Parti Katalin szerint komoly probléma, hogy a legtöbb, gyerekpornót ábrázoló weboldal esetében nincs konkrét sértett (például a gyerek arca nem kivehető), így a magyar jogszabályok értelmében nincs is bűncselekmény.

Gyógyítható?

Nagy sajtóvisszhangot kapott korábban az ózdi fojtogató esete. Az ügyben nyilatkozó kriminálpszichológus, Münnich Iván kimondta: „A szakma pedig tudja, hogy a szexuális indíttatású bűncselekmények motivációja sosem változik” – hozzátéve, hogy a pedofil bűncselekményeknél is ez a helyzet: semmilyen terápia nem tudja megváltoztatni az elkövető személyiségét. Dr. Parti Katalin is egyetért a fentiekkel, de hozzáteszi, hogy vannak kutatások, amelyek jó eredménnyel kecsegtetnek ez ügyben. Angliában például már vizsgálják, hogy milyen terápiával lehetne kezelni a pedofilokat. A módszer lényege, hogy a késztetés ugyan megmarad, de kialakul egy belső gát, amely megakadályozza őket abban, hogy újabb gyerekeket rontsanak meg. A pedofil a terápia hatására elhiszi, megérti, hogy amit tesz, azzal a gyereket megsérti, és maradandó károsodást okoz neki. Ez a gát segít abban, hogy az állapot fenntartható legyen.

Nem a gyerek hibás

A gyerek, akit a pedofil bántalmaz, túl korán, fájdalmasan és torzan találkozik a szerelem testi és lelki vonatkozásaival, ezért saját testéhez és szexualitásához való viszonya is torzul. Számos jele lehet ennek, például alvászavar, rémálmok, tanulási nehézségek, magatartásbeli problémák, agresszivitás.
„Tipikus – mondja dr. Parti Katalin –, hogy az áldozatok nem fordulnak a rendőrséghez. A gyerekek általában elmondják a dolgot szüleiknek, akik legtöbbször nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az ügynek, sokszor el sem hiszik, amit a gyerek mond. Amelyik szülő rádöbben, hogy igaz, amit a gyerek állít, dilemma elé kerül: vagy vállalja a sorozatos kihallgatásokat, és átéli újra meg újra az eseményeket, vagy hallgat, és próbálja a kicsivel együtt feldolgozni a történteket.”
Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus még hozzátesz egy gondolatot:
„A helyzet sokszor a gyereknek is izgalmas, ez az oka annak, hogy nem mer szólni, mert erős a bűntudata. Ezt kell a szülőnek megszüntetnie, elmondania, hogy nem ő a hibás.”
Szakszerű pszichoterápiára van szükség ahhoz, hogy az eset(ek) után a gyerek személyisége egészségesen fejlődjön, és ne legyenek a bántalmazásnak maradandó hatásai. A trauma feldolgozása hosszas folyamat, hónapokig, akár évekig is eltarthat. Az is előfordulhat, hogy a gyerek egy következő fejlődési szintre érve (például a serdülés kezdetén) újra segítségre szorul, hogy a traumát egy új szinten megint feldolgozza.

Jobb megelőzni

Minden szakértő kivétel nélkül azt hangsúlyozza, hogy a legfontosabb a megelőzés. El kell mondani a gyereknek, hogy efféle esetek megtörténhetnek, és azért, hogy vele ez ne forduljon elő, ne látogasson ilyen weboldalakat. Ha gyanúsnak tűnő emberek a neten megszólítják, jelentkezzen ki, ne válaszoljon, a zaklató leveleket tiltsa le, és főleg ne találkozzon olyan emberekkel, akiket a neten ismert meg.
A nevelés otthon kezdődik, hiszen a gyerekek már 5-6 évesen játszanak a számítógépen.
Ráczné Nébel Judit, a 14 éves Kata és a 6 éves Panka édesanyja többféleképpen próbálja az internet veszélyeit kivédeni.
„Kikötöttem, hogy a számítógép csakis a nappaliban lehet, ott, ahol a legtöbbet vagyunk. Így jövet-menet mindenki látja, hogy mi fut éppen a monitoron, és nem lehet összevissza csellengeni a világhálón. Katát kérdezgetni is szoktam, hogy miket olvasott a neten, de a bizalom is működik közöttünk. Szabályok persze nálunk is vannak, hogy mennyit lehet tévézni, netezni, különben folyton a gép előtt lógnának. Vannak ismerőseim, akik szerint ezzel korlátozom a gyereket, kvázi a nyakára ülök. Én viszont úgy gondolom, inkább megvédem.”

Szűrők, szabályok

A Symantec számítástechnikai cég internetes életmódról végzett nemzetközi felmérésében minden ötödik gyerek beismerte: olyan dolgokat böngész az interneten, amit a szülei nem néznének el neki. A magyar gyerekek 87%-a nem jelez, ha gyanús e-maileket kap, 26% pedig gond nélkül kiadja a személyes adatait idegeneknek. Hogy ennek lehet következménye? Teasdale Harold, a Symantec magyarországi területi igazgatója egy példával áll elő: Amerikában a betörések nagy százalékát chatelés közben, a gyerekeket megcélozva készítik elő. A rablók zseniális érzékkel adják ki magukat 14 éves szőke lányoknak, hogy a gyerekből kiszedjék, merre lakik a család, vannak-e értékeik, van-e riasztó…
„Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon is efelé tartunk, ezért nagyon fontos – mondja Teasdale Harold –, hogy a számítógépre biztonságos böngészőt telepítsünk, ami nemcsak a gyereket, hanem az egész családot védi. Ezen a szülő maga állíthatja és szabályozhatja, hogy a gyerek milyen tartalmakat érhet el a neten, és megadhatja azokat az adatokat (név, cím, telefonszám, bankszámlaszám), amelyek semmilyen esetben nem kerülhetnek ki a számítógépről. A program külön előnye, hogy mindent egyben megad, vírusvédelmet, spam- és tartalomszűrést, s mindezt magyar nyelven.”

Az iskola szerepe

Az otthoni védelmen túl legalább ennyire hangsúlyos, hogy az iskolában is halljon a gyerek az internetes rablásokról, zaklatásokról, pedofíliáról. A Symantec cég munkatársa, Bartha Hedvig számítógépes ismereteket is oktat iskolákban. Nem tagadja, hogy az első felhívásukra – amelyet egy pedagógusoknak szóló lapban tettek közzé – senki nem válaszolt. Aztán ismerősökön keresztül több iskolába is eljutottak, hogy a gyerekeknek az internet veszélyeiről beszéljenek.
„A legtöbb kérdés a közösségi oldalak kapcsán hangzott el – mondja Bartha Hedvig. – A tinik számára természetes volt, hogy minden adatot megadnak magukról, hogy fürdőruhás képekkel töltik fel az albumot, és gond nélkül válaszolnak minden ismeretlennek. Próbáltam elmagyarázni, hogy ha az utcán szembejövő vadidegennek nem mondják el, hol laknak, hova járnak iskolába, akkor miért mondják meg a neten szembejövő idegennek? A fürdőruhás képek, szerelmi viszonyok taglalása kapcsán azt próbáltam bennük tudatosítani, hogy ami a netre egyszer felkerül, az ott is marad. Tizenöt év múlva is, amikor már mindent letagadnának.”

Bár a szűrőprogram remek találmány, a valódi megoldás mégsem ez. A szülőnek együtt kell számítógépeznie a gyerekével, részt kell vennie a netes világban. Régen a tévével is így kezdődött, valaha még együtt nézte a család az esti filmet… Önáltatás, hogy a kontroll nélküli számítógépezés biztonságos. Hiába van a gyerek ténylegesen bent a szobájában, valójában a világ bármely pontján lehet, és bármi megtörténhet vele. Éppen ezért kell odaülni mellé. Beszélgetni. Kérdezni. Vagy csak egyszerűen együtt lenni. Akár az internet nélkül is.