Normális az önkielégítés két és fél éves korban? – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Tanár Úr!

Kérdésem nem iskoláskorú gyermekhez kapcsolódik, de remélem, tud nekem segíteni. Kislányom két és fél éves, igazi rosszcsont.

Kétféle problémám van, amiben segítséget szeretnék kérni. Az egyik a nappali alvás (bár bölcsődés, de most szünet van, meg hétvégén egyébként is itthon van). Bármikor ébred reggel, nagyon nehezen alszik el ebéd után, sokszor nem is alszik. Sokáig szoptatás közben aludt el (másfél éves koráig), utána úgy, hogy melléfekszem; egyedül nem alszik el, csak nagyon ritkán. Mit kellene tennem, hogy elaludjon? Mert látom rajta, hogy még szüksége van a nappali alvásra. Ma például négy óra után aludt el, de öt perccel elalvás előtt még „küzdött” az alvás ellen, és sokszor ezt csinálja, mondja, hogy nem akar aludni, nem álmos…

A másik az engedetlenség, ezt gondolom, már millióan kérdezték Öntől. Nem hallgat rám (az apjára sem), verekszik, más gyereket lökdös (ez hónapokkal ezelőtt kezdődött, egy időben úgy tűnt, elhagyja ezt a dolgot, de mostanában megint előjött nála). Pár napja előszeretettel válaszol „nem!”-et, ha valamire megkérem. Igazából büntetést nem igazán kap, csak fenyegetünk, és tudom, hogy a következetesség fontos. Mivel lehetne büntetni az engedelmességért, vagy megtanítani arra, hogy hallgasson ránk?
Még egy dolog: onanizál körülbelül tizenegy hónapos kora óta – és ezzel nem tudok mit kezdeni –, most már szinte csak az autóban, az ülésben vagy a hintában, ahol a lába közé kerül valami. Az autóban próbálom elterelni a figyelmét, de számunkra nagyon zavarba ejtő, amikor ezt csinálja mások előtt. Nem tudunk ezzel mit kezdeni, nem tudjuk hogy kezelni, úgy érezzük, ezt egy kislánynak nem kellene…

Várom válaszát!

Nagyon szépen köszönöm!

Kedves Levélíró!

Kislánya a dackorszakát éli – ehhez képest nem is túl sok a baj. A dackorszak lényege az, hogy a gyerek keresi a saját döntés lehetőségeit és határait, ezért fontos, hogy amikor lehet, valóban dönthessen (kiválaszthassa, melyik ruhát veszi fel holnap stb.). Ugyanakkor: ha a szülő már döntött, nem szabad engednie a gyermeki dacnak. Az „üres” fenyegetés a lehető legrosszabb módszer, mert a gyerek gyorsan megtanulja, hogy az ilyesmi következmények nélkül marad. A megoldást mindig a helyzet hozza, de kettőnél többször soha nem szabad kérni ugyanazt! (Például: „Kislányom, ha felöltöztetted a babádat, új játékba már ne kezdj, mert megyünk fürdeni!” Ha a gyerek öt perc múlva mégis új játékba kezd, megfogja a kezecskéjét, és viszi őt a fürdőszobába: „Mondtam neked, hogy ne kezdj új játékba, mert fürdés következik!”)

Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba

Őszintén szólva: az alvás kérdésében nem vagyok biztos. Láttam már gyereket, aki ilyen idős korban már nem igényelte a délutáni alvást, és délután négykor elaludni már túl késő – zavarhatja az esti elalvást. Próbálja meg az ügyet az eldönthető kérdések közé tenni: „Úgy látom, fáradt vagy. Nem akarsz pihenni egy kicsit?” Ha a gyerek nemmel válaszol, ne erőltesse. Egyrészt: meg fogja látni, hogy kicsi lánya délutánra, estére mennyire válik kimerültté, másrészt: a gyerek, ha azt tapasztalja, hogy döntési lehetősége van – tehát anyja nem erőlteti őt –, nagyobb valószínűséggel választja a lefekvést, amennyiben valóban fáradt. Az önkielégítést a kislányok és a kisfiúk egyaránt csinálják – a két nem között ebben sincs semmi különbség. Ne aggassza, ezt az örömforrást a legtöbb ilyen korú gyerek megtalálja. Ha nagyon feltűnő a dolog, annyit próbáljon megbeszélni vele, hogy vannak intim dolgok, amiket az ember lehetőleg nem mások előtt végez.