Az inkubátorprogram sem megoldás a csecsemőgyilkosságok ellen?

Csecsemőgyilkosok: Szörnyetegek, vagy magukra hagyott, rettegő áldozatok?

Mosószeres dobozba gyömöszölve, a Hadriánusz utca egyik konténerében találták meg május elején egy csecsemő holttestét. A rendőrség 100 ezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Azt kérték, hogy jelentkezzen az, aki az elkövetővel, a csecsemő szüleivel, gyanús kismamákkal, a konténerbe pakoló, illetve oda bármit elhelyező személyekkel vagy a bűncselekménnyel kapcsolatban érdemleges információval rendelkezik. A konténerről videofelvétel és képanyag is elérhető. Igencsak gyenge szalmaszál, halvány remény, hogy valaha is kiderül, ki találta épp ezt az újabb embertelen módját, hogy megszabaduljon nem kívánt gyermekétől.

100 ezer forintot ajánlottak fel a nyomra- vezetőnek. Fotó: police.hu

Messze nem az első, s szinte biztosan nem az utolsó eset az idén: évente 15–20 csecsemőnek nem adatik meg még a minimális esély sem az életre: a születését követően vagy egészen rövid időn belül válik szülei, édesanyja nehéz helyzetének, félelmének vagy pszichés problémájának áldozatává. Ennyi az ismertté vált esetek száma, szakemberek szerint viszont ennek egészen biztosan sokszorosa a tényleges esetszám. Ezek ugyanis csak akkor válnak leginkább ismertté, ha az anya a szülés után rosszul lesz, orvosi ellátásra szorul, így nem tudni pontosan, hány kezdődő élet végzi szinte azonnal emésztőgödörben, kályhában, válik kutyák martalékává, vagy kerül épp egy mosószeres dobozba. Hazánkban átlagosan havonta fordul elő, hogy egy édesanya megölik a saját gyermekét; az elkövetők között több a házasságban élő, mint a leányanya.

S hogy miért nem kapnak, kaphatnak ezek a „szülők” olyan támogatást, amivel a tragédiák idejekorán felismerhetők és megelőzhetők lennének? S hogy miért nem tudnak legalább a krízis pillanatára kitalált inkubátorok sokkal több életet megmenteni?

Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember szerint az inkubátorprogram régóta vergődik és messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyelőre pedig még azt sem tudni, pontosan hány gyermeket is mentettek meg az ország különböző pontjain felállított eszközök.
– Ugyan az inkubátor nem tekinthető megoldásnak, de még ez sem adhat segítséget. Az egri kórházban például körbe kell menni az egész intézményen, hogy valaki megtalálja a berendezést, az pedig nem túl életszerű, hogy majd valaki a hóna alatt egy pólyával keresi meg, miközben épp az inkognitó lenne a lényeg. De amúgy is nonszensz, tiszta cinizmus, hogy maga az egészségügyi törvény is azt írja elő, hogy a védőnő köteles felhívni a kismamák figyelmét az inkubátorra. Ahelyett, hogy tanácsadással, szakmai támogatással segítené a döntésben, hogy akár meg is tartsa kisbabáját” – mondja a szakember.

Herczog Mária szerint a helyzetet nehezíti az is, hogy az új törvény most már egyben kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, vagyis fogalmuk sincs, valójában hány olyan eset van, amelyre egyébként fény derül. Szerinte azonban az is sokat ront a helyzeten, hogy ma ugyan az inkubátor automatikusan jognyilatkozatnak tekinthető, vagyis a csecsemő azonnal örökbe adható, míg ha az anya az intézmény falain belül hagyja újszülöttjét, hosszas eljárásra számíthat: nyomoznak utána, a baba pedig a procedúra végéig nem adható örökbe.