2011. Október 11.

Mit olvasson a gyerek?

A kisgyerekes szülők csak kapkodják a fejüket, az elmúlt években annyi sztárszerző jelent meg a mesekönyvpiacon. Csakhogy mást olvasna a gyerek, mást a szülő, és megint mást javasol "a szakma".

Kerti Hanna

Nánási Yvette

– Anya, vegyél nekem olyan annapetis könyvet!
– Majd ha fagy, kislányom.
– Akkor télen megkapom? Már mindenkinek van a Maci csoportban. És ne is egyet, hanem sokat!
– Én is el tudom mondani neked, drágám, hogy ma lementünk a közértbe, aztán hazajöttünk, aztán vacsoráztunk…
– De mégsem mondod el, anya…

Gyermekkönyvesboltok, fesztiválok, sztárszerzők és sztárillusztrátorok: mintha mindenki a kicsiknek akarna könyvet eladni. Ma négyszer annyi mesekönyv jelenik meg, mint a rendszerváltás környékén, miközben a tinédzserek már „hidegen hagyják” a könyvkiadókat, ott épp négyszeres a csökkenés. Soha ennyi új megjelenés, csodás borító, érdekes mesealak nem árasztotta el a könyvesboltokat és online shopokat.
– Ez azért van, mert a szülők sokkal tudatosabban nevelik gyerekeiket, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt – véli Nánási Yvette, a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesületének (MGYKE) igazgatója és két kisgyerek édesanyja. – Ha maguknak esetleg nem is, gyermeküknek vásárolnak irodalmat és odafigyelnek, mi jelenik meg.

Varga-Zimre Barnabás (10):
Tóth Zita: Filc, a zoknimuki – „Szeretem, mert nekem is mindig eltűnnek a zoknijaim…”
Fekete István: Vuk – „Egyszerűen jó, és néha annyira lehet sajnálni.”
Berg Judit: Rumini-könyvek – „A legjobb barátom meséli el nekem fejezetenként, és azért szeretem, mert vicces.”
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – „Mikkamakka a kedvencem, mert mindig neki van igaza.”

Úgy tűnik, a gyerekkönyvkiadás jó üzlet, úgyhogy egyre több a kiadó – saját profillal. Náluk semmi nem ér annyit, mint egy olyan friss hangú író felfedezése, akiért aztán odavannak a gyerekek: mindenki az ő könyveit akarja. Méghozzá sorozatban.

A Pagony Kiadó fedezte fel például Berg Juditot, aki „civil” anyukából igazi sztáríróvá vált azóta – ő az egyetlen, aki az összes általunk megkérdezett olvasó és a szakma nemhivatalos listáján egyaránt szerepel. Az ő példáján felbuzdulva sokan próbálják ki magukat: a kétévente megrendezett Aranyvackor meseíró pályázatra idén kétszázhetven mű nevezett.

Erős Anna, a 2 és fél éves ikrek, Ábel és Máté édesanyja:
Kőszeghy Csilla: Bumburi-sorozat – „Jó az illusztrációja, ötletes, vicces.”
Bartos Erika: Bogyó és Babóca-sorozat – „Kedves szereplők, egyszerű, de így jó.”
Berg Judit: Maszat – „Nálunk elhíresült mondás, amit a gyerekek találtak ki: »Ne legyél Maszat«, vagyis ne legyél irigy.”

Hasonló sikersztori Bartos Erikáé, az ő tevékenysége azonban már vitatottabb. Bogyó és Babóca illetve Anna, Peti, Gergő könyveivel, illetve azok póló, bögre, poszter, film kiegészítőivel légyegében be- és leterítette a piacot.

A szakma – mondjuk ki – elutasítja, a szülők jelentős része szintén nem rajong a tökéletes család nem túl összetett történeteiért és a végletekig egyszerű képi és szövegvilágáért. Mások viszont örülnek, hogy olvasás közben akár alhatnak is. Ami viszont érdekes: a kicsik rajonganak ezekért a könyvekért. Sokan kutatták már az okát, a titka valószínűleg az általa sugárzott (kritizálói szerint álságosan) harmonikus világkép és az, hogy a könyvekben szereplő események a hús-vér gyerekekkel is megtörténnek – róluk szól. A szakma szerint szólhatna róluk igényesebb formában is.

Vadász Piroska pszichológus (Televele Médiapedagógiai Egyesület):
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok – „Az egyik legjobb könyv óvodásoknak – Janikovszky nagyon értette a gyerekek nyelvét.”
Berg Judit – Agócs Írisz: Maszat alszik – „Ez a könyv nagyon budapesti! Már kétéves kortól mesélhetjük.” Magyar népmesék: A víz tündére és más mesék – „Bár a magyar népmesék sokszor ijesztőnek tűnhetnek, sok minden felfedezhető bennük a kollektív tudattalanból, ezért általában nagyon szeretik a gyerekek.” Vincent Cuvelier: Amikor életemben először megszülettem – „Ez az a könyv, amit elsősorban magamnak vettem meg!”

Mit olvasson a gyerek? A gyerekkönyv-írók többsége persze még mindig a „profi” írók közül kerül ki, a „kirándulás” oka sokszor az, hogy szülővé válnak. Erre jó példa Varró Dani két utolsó „gügyögőkötete”, amely nemcsak a babáknak okoz örömteli perceket. Az elmúlt években létrejött valamiféle érdekes felnőtt-gyerekirodalom is, olyan történetekkel, amelyeket a gyerekek inkább éreznek, mint értenek, miközben a felnőtteknek komoly irodalmi élményt nyújtanak. Ilyen például a nagy szakmai elismerést arató A Sötétben Látó Tündér, vagy a frissen felfedezett Máté Angi Volt egyszer egy című könyve.

Top 5
Friss tinta – antológia kortárs magyar költők gyerekverseiből (Pozsonyi Pagony – Csimota Könyvkiadó)
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen (Magvető Könyvkiadó)
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió (Móra Könyvkiadó)
Berg Judit: Rumini (Pozsonyi Pagony)
Darvasi László: Trapiti, avagy a nagy tökfőzelék-háború (Magvető Könyvkiadó)

Forrás: Csodaceruza

Az új szerzőkkel egy időben megjelentek új illusztrátorok is, nevük gyakran ugyanolyan ismert már, mint szerzőtársaiké. Takács Mari, Szegedi Katalin vagy Kálmán Anna szintén „többlistás” alkotók sajátos képi világgal, amelyet gyerekek és szülők egyaránt keresnek. Bár – ahogy Nánási Yvette mondja – a magyar gyerekkönyvek még hagyományosan szövegközpontúak.

A gyerekek számára az egyik legfontosabb szempont még mindig a humor, a klasszikusok is ezzel az eszközzel aratják nem múló sikereiket. Janikovszky Éva, Lázár Ervin vagy Csukás István egyaránt megnevetteti a gyerekeket és az egykori gyerekekből lett felnőtteket.

Egy könyv ezen túl fontos pedagógiai és pszichológiai feladatokat is elláthat. Egyre több olyan kiadvány jelenik meg, amelyben egy-egy kényes téma rejtetten (ahogyan Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című könyvében a veszteség megélése) vagy direkt módon (Pernilla Stalfelt sorozatában: a Halál- vagy a Kakikönyvben, illetve a Ne bánts! Könnyvben) a jelentkezik. Bár az a tapasztalat, hogy a pedagógusok a tananyag tekintetében nehezen nyitnak a kortárs irodalom felé (nem ajánlják szünidei olvasmányként, nem helyettesítik a tankönyvek „jól bevált” szövegeit modern alkotásokkal), azért akadnak kivételek.

Knezics Anikó tanítónő:
Berg Judit: Rumini – „Kitűnően megírt, letehetetlen kalandregény.”
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza – „Az utóbbi idők legviccesebb mesekönyve.”
Szijj Ferenc: Zöldség Anna és a beszélő póniló – „Legközelebbi rokona egyértelműen Lewis Carroll Alice-a, hiszen itt is abszurdba hajlanak az eseménysorok.”
Bagossy László: A Sötétben Látó Tündér – „Varázslatos, népmesei elemekből építkező, mégis nagyon mai mese, az utóbbi évek gyerekirodalmának egyik legszebb darabja.”
Máté Angi: Volt egyszer egy – „Mit tud ez a hang, ami egy bekezdés alatt bevésődik az ember lelke mélyére?”

A „tanítói” rangsorolás áll legközelebb ahhoz a listához, amelyet a kiadók állítottak össze, és amelyet a Csodaceruza folyóirat jelentetett meg 2010-ben a Népszabadság különszámában a kétezres évek 50 legjobb gyerekkönyvéről (lásd keretesünket). Néhány jól ismert és szeretett figurát azonban hiába kerestek köztük a gyerekek, csupán Berg Judit tűnnek közös nevezőnek.