Hétéves gyerekeket hagynak egyedül az internettel

Digitális bennszülött: így hívják azokat, akik beleszülettek a fejlett elektronikus kommunikáció világába, akik életének csecsemőkoruk óta része a mobiltelefon, a laptévé és a számítógép. Ők elképzelni sem tudják, milyen volt, amikor előre meg kellett beszélnünk minden találkozási időpontot, és menet közben már nem mondhattuk le, vagy amikor át kellett mennünk felcsöngetni a barátunkhoz, ha beszélni akartunk vele és semmit nem tudtunk az ismerőseinkről, amíg nyaraltak – legfeljebb egy képeslap érkezett. Nekik viszont természetes, hogy több ezer kilométerre lévő emberekkel „élőben” beszélgetnek, sakkjátszmát játszanak, hogy angolul csevegnek. Akár már nyolc-tíz évesen.

A folyamatot látva nagy lett a pánik a digitális bevándorlók (ezek lennénk mi, húsz évesnél idősebbek, akiket tinikorunk táján vagy még később ért a „felvilágosodás” és így kellett megtanulnunk használni „a gépet”) körében: mi minden rossz történhet a gyermekeinkkel a virtuális világban?

Már azt is nehezen ellenőriztük, kivel jár le a térre, kikkel találkozik a plázában, mit iszik, kivel alszik a buliban. Most pedig egy olyan világ veszélyeitől kellene megvédenünk, ahol esetenként jobban otthon van, mint mi. Vajon tényleg ilyen nagy a monitor mögött leselkedő veszély? Hogyan neteznek, mit néznek a gyerekeink, amikor nem látjuk őket?

Veteránok

A gyerekek szerte a világban egyre fiatalabb korban ülnek először a géphez és életük egyre több területén használják a netet. Mivel öt-tíz éve még nem volt annyira elterjedt a netkapcsolat, mint ma, ezért bár a mai 15-16 évesek még tízévesen kezdték önállóan használni a gépet addig a legkisebb nethasználók, a ma 9-10 évesek már hétévesen egyedül ültek a géphez! Ráadásul ők már egész más tartalommal találkoztak, hiszen például a közösségi hálózatok hihetetlen felfutása épp a születésük körül indult meg.
Abban egyetértenek a szakértők, hogy a következő években az átlagéletkor tovább csökken majd, és valahol 5-6 éves kor körül stabilizálódik. Ez nem azt jelenti, hogy a mamával meseoldalt nézeget a gyerek, hanem hogy maga mászik fel a székbe, bekapcsolja a gépet és egyedül böngészik az oldalak között… Legkorábban a jómódú, iskolázott szülők gyerekei „kezdik” illetve azok, akiknek van idősebb testvérük.

Az EU Kids Online kutatásból tudható, hogy a 9-16 évesek 40%-ának van a szobájában saját számítógép, kétharmaduk pedig az iskolában is hozzáfér (körülbelül 11 éves koruk után kezdődik ez az időszak). Mivel egyre több a kimondottan tinédzsereknek fejlesztett okostelefon, nem ritka, hogy valaki osztálykirándulás közben frissíti a facebook-profilját. Magas azoknak az aránya is, akik rokonoknál, barátoknál neteznek, minden tizedik gyerek pedig könyvtárban, nyilvános helyen is. Erről a szülők általában nem tudnak; a rokonoknál internetet használó gyerekek 31%-a, míg a barátoknál internetezők 25%-a tartozik abba a csoportba, ahol a szülő úgy válaszolt, hogy az ő gyereke ezeken a helyeken nem szokott internetezni.

Túl az esti mesén

Már a 9-10 évesek közül is minden harmadik fiatal napi használó, a 15-16 évesek között pedig szinte mindenki (úgy heti 17 órával – a szülők fele ennyire becsülik ezt az időt), – a legnagyobb arányban a nagyvárosokban, és azokban a családokban, ahol a szülők is sokat ülnek a gép előtt.
És hogy mit csinálnak, ha már ott vannak? A legnagyobbak elsősorban videókat néznek, közösségi oldalakon mozognak (a lányok inkább) és az iskolai feladatokhoz használják a gépet. Másodsorban csetelnek, játszanak (főleg a fiúk) és e-maileznek.
Minden harmadik gyerek hozott már létre valamilyen virtuális karaktert és szokott időt tölteni valamilyen „virtuális világban”. Webkamerát a gyerekek 23%-a használ, ami érdekes, hogy leginkább a 9-10 évesek!

A kilencévesek kétharmadának van saját profilja közösségi oldalon, ám 38%-uk nem valós életkort ad meg. A nagyobb lányok felének több mint száz ismerőse van, egyharmaduknak akár háromszáz is és 50% azoknak az aránya, akiknek teljesen nyilvános a profiljuk. Ami megdöbbentő: minden ötödik fiatal közli az otthoni címét, sőt 5%-uk még a telefonszámát is.

A tapasztalatok szerint minél régebben és több mindenre használja valaki a világhálót (vagyis minél profibban), annál hajlamosabb kockázatos dolgokat is csinálni rajta. Ugyanakkor az, hogy valaki gyakran találkozik kockázatokkal, növelheti az óvatosságát – ha megfelelően felkészítjük.
Bár az internet veszélyei sokkal többfélék lehetnek (többiek zaklatása, drogfogyasztásra, öngyilkosságra buzdítás, gyűlölködés), a szülők általában a pornós tartalmaktól, zaklatástól rettegnek a leginkább. Ehhez képest a a 9-16 éves magyar gyerekeknek csak 16%-a találkozott szexuális jellegű képpel, vagy videóval (a szülők nagy része szerint az ő gyerekük nem), igaz, a kérdezettek 4%-a mondta, hogy csaknem minden nap lát ilyesmit és sokan vannak azok is, akik hetente vagy havonta.
Maguk a gyerekek azt mondják, hogy a pornográf tartalmak egy részét véletlenül, felugró lapokon látják, de 29%-uk videómegosztó-oldalon vagy korhatáros oldalakon nézi meg ezeket. A közösségi oldalakon keresztül és emailen is érkezhetnek ilyen jellegű üzenetek, az azonban nem jellemző, hogy a gyerekek csetszobákban, vagy játékoldalakon szembesülnének velük. Az, hogy valaki szexuális jellegű beszélgetést kezdeményez velük, viszonylag ritka, úgy 6% mesél erről, is inkább 14-15 éves kortól fordul elő

Védekezés

A magyar gyerekek csaknem negyede (24%-a) nyilatkozott úgy, hogy már került kapcsolatba olyan emberrel az interneten, akit korábban nem ismert. Majdnem harmada (32%-a) azoknak, akik beszámoltak ilyen kapcsolatról személyesen is találkozott az illetővel. Míg a fiatalabbak

között a fiúk hajlamosabbak randira menni, addig az idősebbek között a lányok: a 15-16 éves, online ismeretséget kötő lányok csaknem fele személyesen is találkozott valamelyik ilyen kapcsolatával (bár többségük korukbelivel és vitte a barátnőjét), de csak 1%-nak volt kimondottan negatív tapasztalata. Ha viszont minden rossz netes élményt nézünk, a gyerekek 5%-a számolt be olyan eseményről, ami nagyon felzaklatta.
Legtöbbjük szerencsére megbeszélte valakivel a dolgot, letiltotta, vagy eltüntette a zavaró dolgokat, bár minden tizedik egy időre abbahagyta a netezést illetve bűntudatot érzett.
A szülők persze igyekeznek arról is tudni, amit a gyerekeik nem mondanak el nekik, vagyis megpróbálják ellenőrizni, mit csinálnak a tinik a gép előtt. Ez már csak azért sem könnyű, mert a szülők negyede egyáltalán nem netezik…

“Egyszerűen nem látják a veszélyeket – mondja Schiroky Vilmos, a Biztonságos böngészés program elnöke, aki gyakran tart afféle felvilágosító beszélgetéseket szülői értekezleteken. “Sokszor mondok olyat, amivel nagy meglepetést tudok okozni. A szülőknek például fogalmuk sincs, milyen fotókat töltenek fel magukról a gyerekek.”
Például fehérneműs képeket, amik aztán olyan weboldalakra kerülnek, mint például a pedomaci.hu, amit sokáig nem is volt olyan könnyű letiltatni. “A facebook olyan, mint egy nagy homokozó – magyarázza a szakértő – megy a verseny azért, ki a jobb fej, ki tartozik a csapatba. Az egyik elkezdi, lájkokat kap, úgyhogy egyre merészebb képeket kellett kitenni. A szülők gyakran egyáltalán nem látják a facebook-profilokat, mivel őket, de még az ismerőseiket is kitiltják.”

Delete – ki nyomja meg előbb?

A szülőknek csak 58%-a beszél arról a gyerekével, hogy mit kell tennie, ha valamilyen rossz dologba fut bele a neten. A felnőttek legkevésbé a cseteléstől és videónézéstől tartanak, de a zenék, fotók le- és feltöltését elég sokan (41%) tiltják, ahogyan a szülők fele azt is, hogy a gyerek egyedül profilt hozzon létre a közösségi oldalon, miközben mások maguk gyártják azt le újszülöttjüknek.
A szülők több mint fele meg szokta nézni, milyen honlapokat látogat a gyerek és a közösségi profilját is megnézik, 35%-uk azt is ellenőrzi, kikkel tart kapcsolatot, sőt 23%-uk az e-mailjeibe is beleolvas. Profi programot kevés szülő használ, ilyenkor rögzítik a megnyitott honlapokat, bizonyos weboldalak betöltődését gátolják vagy korlátozzák a neten töltött időt.
Igen ám, csakhogy… a gyerekek csaknem fele tudja, hogyan kell a közösségi oldalakon a biztonsági beállításokat vagy a gépének szűrési beállításait megváltoztatni és ismeri a böngészési történet törlése funkciót.
“A szülők körében hatalmas a digitális írástudatlanság – mondja Schiroky Vilmos. Hiába segítenénk távolról feltelepíteni a biztonsági szoftvert, még mindig van, aki csak akkor rendelné meg, ha “kimegyünk beüzemelni”. Az a baj, hogy a szülők kialakítanak egy képet a gyerekről, és azt hiszik, hogy a neten is így viselkedik. Csakhogy a net nem így működik, ott nem csak az életkorának megfelelő tartalmakkal találkozik. Engem már harmadikos gyerekekhez is hívtak, mert kaptak egy jó tippet a felsősöktől, mit üssenek be a keresőbe. Nos, ezt nehéz megakadályozni. De olyan is előfordult, hogy a macskákról kellett dolgozatot írnia a gyereknek, és mire az anya visszajött a szobába, egy lesápadt gyereket talált…

A biztonsági szakértő szerint nem elég, ha egy szoftver az URL adatbázis alapján szűr, hiszen ezek legtöbbje eleve kihagyja a magyar pornóoldalakat. Hatásosabb a keresőszavak alapján történő szűrés. Ezen kívül jó fejlesztés az a program, amely üzenetben elküldi a szülőnek azt a fotót, amit a gyermeke feltölteni készül és csak az ő jóváhagyásával élesedhet. Néha nem is az erotikus jellegű képek a legveszélyesebbek. “Előfordult, hogy egy kissrác a nappalijukban fotózta magát, a háttérben értékes festményekkel. Majd mikor egyszer kiposztolta, hogy nyaralni mennek, kirámolták a lakást. Máskor pedig egy nagy cég igazgatója jött rá, hogy miközben a legdrágább riasztóberendezésekkel van tele a háza, épp a saját kislánya teszi ki a fontos információkat akaratlanul is…”
Schiroky Vilmos szerint a szoftveres védelemnél is fontosabb, hogy a gyereknek olyan kapcsolata legyen a szüleivel, hogy merjen hozzájuk fordulni, ha valami nyugtalanítja.

Valamennyi hatása mégiscsak van a szülői beavatkozásoknak: négyből három gyerek  azt mondja, komolyan veszi a szülői tanácsokat, és tény az is, hogy a korlátozásokat alkalmazó családokban a kicsik 20%-kal kevesebb kockázatos dologgal találkoznak.

Minden huszadik

Az internet nem jó és nem rossz – attól függ, hogyan használják, de tény, hogy olyan mértékben nyitja meg a világot, hogy megsokszorozza a kockázatokat.
“A pornográf tartalmak diákkörökben mindig is változatos módokon bukkantak fel, a fekete-fehér fotóktól kezdve a magazinokon át a házibulikban lejátszott filmekig – írja Ságvári Bence szociológus, az EU Kids Online/Ithaka kutatás összefoglalójában. “Ami változott, az leginkább csak a hozzáférés egyszerűsödése, a mennyiség megsokszorozódása.” A kutató példája szerint minél idősebb valaki, annál többet és jobban biciklizik, ezzel egyre nagyobb az esélye arra is, hogy balesete lesz. Ez azonban csupán annak köszönhető, hogy egyre több időt tölt az úton, de ettől még a biciklizés önmagában nem rossz. “Azok aránya, akik ártalmat szenvednek el valamilyen online tevékenység hatására, nagyjából öt százalék. Ez korántsem kevés, hiszen ezek szerint minden huszadik gyerek találkozik ilyesmivel. Jó hír ugyanakkor, hogy általában képesek valamilyen szinten kezelni a helyzetet.”
Kurucz Imre, az NRC piackutató vállalat igazgatója szerint a szülőknek nem tiltani és titokban  ellenőrizni kell a gyerekeiket, hanem beszélgetni velük az internetről, vagy közösen használni azt: “A kockázatokkal való találkozás segíti a gyerekeket abban, hogy saját védekezési mechanizmusaikat kifejleszthessék.”

Szülőként erre figyelj!
Sokat netezel? 10 tipp a biztonságért

Forrás: Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, EU Kids Online európai kutatási hálózat/Ithaka 2009 és 2011 közötti felmérése 9 és 16 év közötti fiatalok, illetve szüleik részvételével.