A leánybúcsú hagyományos formája a leánysirató, amelyet közvetlenül az esküvő előtt tartottak. A leánybúcsú ma ismert, egyre inkább terjedő változata kevésbé a magyar népszokásokból táplálkozik, inkább a média hatására terjedt el.
A leánybúcsúról első körben érdemes tudni, hogy a legénybúcsúhoz hasonlóan a barátok, pontosabban barátnők szervezik, teljes titokban. A legfontosabb eldönteni, hogy milyen típusú leánybúcsút szervezünk, hiszen a résztvevők kora, neme és száma alapjaiban meghatározza a menetrendet.
Korábban több típusa is volt:
Klasszikus leánybúcsú: A szülői házban rendezik az idősebb nőrokonok és a barátnők bevonásával. A lányok és az asszonyok közösen főzőcskéznek, iszogatnak, és hajdani történetek felelevenítésével búcsúztatják el a menyasszonyt. Előnye, hogy az édesanyát is be lehet vonni, az egész család számára emlékezetessé lehet tenni az eseményt.
Vegyes leánybúcsú: A menyasszony és a vőlegény barátai közös búcsút rendeznek, ugyanakkor jelentheti a fiúbarátok bevonását is. Aki csak részben szeretné összekeverni a két mulatságot, annak a közös kezdést vagy ennek fordítottját, a közös befejezést ajánljuk: egy megadott időpontban, amikor már mindenki feloldódott, és a hangulat kellőképpen emelkedett, a két társaság egy megbeszélt helyen találkozik. Előnye, hogy a leendő pár együtt töltheti a búcsúztatóját.
Modern leánybúcsú: Kizárólag az ara barátnői vesznek részt rajta. A helyszín szinte bármi lehet: lakás, étterem, szórakozóhely, hétvégi ház. A leánybúcsú időtartama is szabadon variálható kezdve az esti kikapcsolódástól a többnapos mulatságig. Előnye, hogy korlátlan lehetőséget kínál: táncos fiúk, “asszonyt próbáló” feladatok, kényeztető kúra, táncház…
A játékokért és tippekért látogasd meg az Ajnácska meséi blogot
