Akarok én gyereket?

Előbbit egyik igen tisztelt kormányunk megoldotta, mivel gazdasági megfontolásból a családi öröklést házassági papír megléte mellett tudtuk mindenki számára megnyugtató módon rendezni. Háborgott is a lelkem miatta! Az a tény, hogy nekem más mondja meg, mit csináljak…..megülte a gyomromat!

Utóbbinál úgy éreztem, én vagyok az Úr. Csakhogy az Úr másként döntött, megmutatta, hogy nem úgy van az! Szép lassan rávezetett a szülővé válás rögös útjára…de úgy ám, hogy én észre se vettem! Visszagondolva, most hogy el kezdtem a blogot írni, tisztult le a kép!

Kezdődött azzal, hogy kb tíz éve (nem volt egyszerű dolga az Úrnak, jó soká tartott a betörésem) abba kellett hagynom a fogamzásgátlót, mivel annyi migrénem volt már, hogy a biorezonanciás doktornő (egyébként belgyógyász) ebben látta a megoldást. És tényleg így volt! Szinte éreztem, hogy ürül ki a sok szenny a szervezetemből, a libidóm megugrott, és átadtam magam a természet rendjének, ami jól is működött!

Kiöregedtünk a diszkókból. Ha megjelentünk egy-egy partin, már azt hitték, hogy a gyerekünket keressük. És marhára utáltuk a másnapot. Mert ebben a korban már nem csak másnapról, hanem harmad-, negyed- de akár még ötödnapról is beszélhetünk! Minden itthon töltött szombat után ej’ de milyen jó a vasárnap reggel!  Maradtak a kerti partik, otthoni sütögetések és én jól éreztem magam ebben!

A baráti körünkben mindenki lebabázott, de én még mindig nem éreztem kedvet. Hogyan változott meg mindez? A teljes cikket a Mumorie blogon találod!