Háziorvos: “Én nem megyek ki senkihez, hozza be a gyereket, anyuka!”

 “A mi orvosunk egyetlenegyszer jött ki, amikor megszületett a kétéves kislányom – meséli Kriszta, egy óbudai anyuka. – A mobilszámát nem tudom, de nem is lenne semmi értelme felhívni, mert kerek perec megmondta, hogy ő nem megy ki egyik családhoz sem, vigyük be a gyereket rendelési időre. Nemrég negyvenfokos láza volt Lilinek, a gyógyszerek már nem hatottak, a priznic után szinte azonnal felszökött a láza. Meglehetősen nagy aggodalommal hívtuk az ügyeletet, ahol azt mondták, hogy ők láz miatt nem jönnek ki, forduljunk a gyerekorvoshoz.

Nem akartuk azt mondani, hogy hozzá ugyan hiába… A lázat végül lehúztuk,  és választottunk egy másik háziorvost.”

“Van úgy, hogy Csepelről Erdőkertesre megyek”

“Kevesen tudják, hogy mi, háziorvosok 1993 óta vállalkozóként dolgozunk, nem közalkalmazottként – mondja egy harminc éve Óbudán praktizáló gyermekorvos, aki a téma kényessége miatt nem vállalta a nevét. – Ez többek között azt jelenti, hogy hiába »csak« 15 órát rendelünk hetente, nem kötelező már kijárni. Persze elvárható, hiszen azért lettünk orvosok, hogy gyógyítsunk, ami nem mindig lehetséges a rendelőben. Egy akut beteghez a legtöbb orvos ki is megy. Ha például valakinek magas láza van, gyenge, nagyon köhög, akkor biztosan nem elég, ha telefonon keresztül instruáljuk a szülőket.

Rengeteg egyéb eset van, amikor muszáj megvizsgálni a beteget ahhoz, hogy bármit tudjunk mondani. Az újszülötteket kötelességünk meglátogatni, szerintem az a korrekt magatartás, ha ezekért a vizitekért nem fogadunk el plusz honoráriumot sem. Én mindaddig kijárok, ameddig rossz az idő, és ameddig meg nem erősödik a pici, ez általában két-három hónap, utána kérem csak meg, hogy jöjjenek be a rendelőbe a tanácsadásra. Sokan azért nem mennek ki, mert a praxis mellé másodállást vállalnak, többek között kórházi ügyeletet, és nagyon fáradtak. Valaki idősnek érzi magát az utazgatáshoz. Másoknak az a természetes, hogy ha hívják, kimegy, nem lehet  a kérdésben általánosítani.”

Fotó: Andrey Shapran / Getty Images

A doktor siet hozzátenni, hogy más a hozzáállása annak a háziorvosnak, aki az előző rendszerben szocializálódott, és más a mostani harmincas-negyvenes generációnak. “A fiatalabb kollégák tapasztalataim szerint így gondolkodnak: »Én tíz évet tanultam azért, hogy jó szakember legyek, megvettem egy praxist, mert az állam nem hagyott más választást, számítok rá, hogy ha kimegyek, a viziteket (lehetőségétől függően) honorálja a család.« Ha nem így történik, legközelebb lehet, hogy nem megy ki, legfeljebb csak akkor, ha tényleg nagyon beteg a gyerek.”

Hálapénz nélkül az orvos szerint nem is nagyon működne a rendszer. “A legtöbb háziorvos úgy érzi, hogy be lett húzva a csőbe. A praxisokat nem éri meg megvenni, sokba kerül a fenntartásuk, sokszor pedig lehetetlen eladni őket. A vállalkozás teljes költségét, az asszisztensünk fizetését és persze a saját fizetésünket is nekünk, magunknak kell kitermelnünk. Nem szeretném magunkat sajnáltatni, de ez nagyon nem egyszerű. Összehasonlításként: egy kórházban dolgozó kollégám bőven a kétszeresét megkeresi annak (ügyeletek nélkül), mint mi. Természetesen kapunk hálapénzt, de ez teljesen kiszámíthatatlan, ráadásul ha messze lakik a beteg, elviszi az oda-vissza út benzinköltsége. Nekem valamelyik betegem a nyolcadik kerületben lakik, más a belvárosban, de előfordult, hogy Csepelről Erdőkertesre kellett mennem, és onnan vissza Óbudára.”