“Amikor megásatták velem a saját sírom, akkor eldöntöttem, hogy megszököm!”

Az egyszerből örökké lesz

“A lányokat szexuálisan bántalmazzák vagy kihasználják, van, akit pornóra kényszerítenek, mások az utcán keresik a pénzt. Mindenkinek különböző a története, de sok azonosság is van az életükben, például a saját anyjuk kényszeríti őket prostitúcióra vagy a szerelmük futtatja őket. Máskor szó szerint elrabolják őket, külföldön elveszik az irataikat, és szexuális szolgáltatásokra kényszerítik. Az esetek döntő többségében ehhez bántalmazás is járul, volt olyan lány, aki azt mesélte, hogy egy kocsi mögé kötötték, és hosszasan húzták a kavicsos talajon. Rettegett, aztán mégis megszökött” – mindezt a Névtelen Utak Alapítvány egyik munkatársa meséli. Ülünk fényes nappal egy kávézóban, és fut a hátamon a hideg. Nehéz elképzelni, de veled, vagy velem is megtörténhet bármikor, hogy egy olyan álláshirdetésre jelentkezünk, ahonnan nincs menekvés, csak a félelem és szégyen.

A szajháktól a tábori kurtizánokig: a prostitúció több 100 éves története

Az alapítvány munkatársai teljes névtelenséget kértek, és természetesen a lányok történeteit is névtelenül mesélik. A kimentettek egy védett házban élnek, néhány rendőri vezető kivételével senki sem tudja kik ők, és miért vannak ott. És persze tudják az alapítvány munkatársai, meg az önkéntesek, de nekik titoktartási szerződést kell aláírniuk.

A gyerekkori traumák általánosak

“Szinte minden lány gyerekkorában átesett valamilyen abúzuson: talán éppen ezért hagyják magukat később kihasználni. Egyszer csörgött a telefonom, és amikor felvettem, egy okos, értelmes nőt találtam a vonal végén. Ő arról mesélt, hogy hat éve él prostituáltként, 3 nyelven beszél, és a luxus kategóriában mérik az árát. A lány gyönyörű volt és fiatal. Amikor rákérdeztem, hogy történt-e vele valami szörnyűség gyerekkorában, akkor azt válaszolta, hogy a bátyja barátja 5 éves korában megerőszakolta, de eddig erről soha nem beszélt. 

Képünk illusztráció (Fotó: AFP)

Elszökött, részt vett a programban is, most már maga építi tovább az életét. Sok lány nevelőotthonban nőtt fel, aztán az anyja kihozta, a pénzét elszedte, és később prostituálta. Egy egész családnak függött attól az élete, hogy jól dolgozik-e. Ezek a szegény lányok annyira hiányolják az intézetben a törődést, a szeretetet, hogy még azt is elhiszik az anyjuknak, hogy pusztán szeretetből kényszeríti őket szexmunkára. Sokuk a szerelem nevében áll prostituáltnak: a barátjuk azt mondja, hogy elfogyott a pénze, és megtenné-e azt érte, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer segít neki. A szerelmes lány persze igent mond, és az egyszerből örökké lesz.

Van olyan lány, aki egy Erzsébet utalványért elmegy egy körre, mások több pénzt kérnek, de az biztos, hogy a keresetük nagy részéből nem ők, hanem a futtatóik élnek jól. Az egyik páciensünk 17 évig élt így, majd amikor a szerelme megásatta vele a saját sírját, akkor megszökött, és hozzánk jött. Most már önállóan él, két munkahelye van, és úgy tűnik, hogy örökre búcsút intett a régi életének. Na, ez például egy igazi sikersztori!“

 Akadnak akciófilmbe illő jelenetek

Minél kevesebb időt tölt egy lány ebben a világban, annál könnyebb őt visszavezetni az életbe, legalábbis ezt mondják az alapítvány munkatársai. A fél- vagy egyéves rehabilitáció alatt nemcsak a traumákat kezelik, de ráér biztonságos környezetben azon is gondolkodni, hogy ki is ő, mit akar, mire vágyik. A házban akár 7 teljes éven át is tartózkodhat valaki, ha erre van szüksége, persze közben dolgoznia és fejlődnie kell. Sokszor egy-egy szökés is akciófilmbe illő jelenet.

“Egy közvetítőtől, egy másik civil szervezet munkatársától kaphatják meg a lányok a mi elérhetőségünket, szerencsére szerte a világban nagyon sok kapcsolatunk van. Amikor valakinek a látóterébe kerül egy olyan lány, aki szeretne kilépni, akkor segítünk megszervezni a szökést, ha külföldön van az illető, akkor a kinti ismerősök, kollégák segítenek, vonatra teszik, mi pedig várjuk a pályaudvaron, és a védett házba visszük őket. 

Képünk illusztráció (Fotó: AFP)

Ezek tényleg kalandos szökések, volt egy lány, aki külföldre ment munka reményében, ám ott elvették mindenét, verték, szexre kényszerítették. Végül kiugrott a második emeletről, ahol fogva tartották, és hosszú hetekig kórházban volt, neki a kinti kapcsolataink segítettek, előtte hónapokig szervezték a szökést, majd hazaküldték, hozzánk. A legkülönbözőbb kínzásokról számolnak be szegények: van, akit éheztetnek, van, akit kutyaólban tartanak nyakörvvel a nyakán, van, akit megbilincselnek, másokat azzal fenyegetnek, hogy bántják a családját, ha nem teszi, amit kérnek. Volt olyan lány, akinek nemcsak elvették a mobilját, de folyamatosan írtak a szüleinek a Facebookon a fogvatartói, hogy jól van, minden rendben, dolgozik.”

Egy tananyag segíti a programban résztvevőket, amit már felépült áldozatok írtak szakemberek segítségével. Félév, egy év rehabilitációs időszak után a lányoknak esélyük van tanulni, vagy dolgozni, a mentoraik mindvégig mindenben támogatják őket, és eleinte ösztöndíjat is kapnak, ami nemcsak a fenntartásukra szolgál, de megtanítják őket gazdálkodni is a pénzzel.

Pszichiáterek és pszichológusok segítenek a traumákat feldolgozni, majd folyamatos terelgetés mellett munkát találni, vagy éppen tanulni. Van olyan lány, aki a gyerekével együtt él a védett házban, és van olyan is, aki már az önálló életét éli leérettségizett, és pszichológusnak akar tanulni.

A rajzok sok mindent elárulnak

Az alapítványnak jelenleg egy védett háza van, ott most nyolcan laknak: hat lány és kettejüknek a gyereke is ott él. Az alapítvány szeretne egy irodának való lakást is bérelni, meg egy másik védett házat venni vagy bérelni, erre azonban most nincs pénzük. (Aki esetleg tud ebben segíteni, ide kattintva megteheti!) Pedig nagy terveik vannak: a cél az lenne, hogy legyen legalább két ház, az egyik a rehabilitációs szakaszra, a másik pedig a társadalomba való visszaintegrálás segítésére. Akik ezen a szakaszon is túl vannak, és sikeresen teljesítenek, azoknak pedig szeretnének egyszer egy olyan apartmanházat fenntartani, ahol lakást bérelhetnek, de nincsenek teljesen egyedül, van körülöttük egy ismerős, támogató közeg. Nemsokára lesz az alapítványnak egy igazi webshopja is, ahol a lányok által készített lakberendezési, díszítési, használati tárgyakat árulják majd. Az értékesítés mellett az otthonteremtés, újrakezdés lelki hátteréről is lehet olvasni az oldalon.

Kiállok érted!

Az alapítvány már most is rengeteg plusz munkát végez, amivel az ilyen helyzetek megelőzését szeretnék elérni: előadásokat tartanak a témáról, a veszélyekről, interaktív kiállítást, konferenciát  szerveznek különböző szervezetekkel, önkéntesekkel együttműködve. Konferenciákon beszélnek a tapasztalataikról, sőt van egy színházi előadás is, amit nevelőotthonokban adnak elő, profi színészekkel. Nemrég készült egy videoklip is a témában, minden művész önkéntes alapon vállalta a szereplést.

Folyamatosan nyomtatnak szórólapokat, sőt olyan apró kártyákat is, amin minden fontos információ ott van, ezeket a lányok akár a melltartójukba is eldughatják, hiszen őket rendszeresen megmotozzák, és elveszik mindenüket, éppen azért, hogy ne tudjanak segítséget kérni senkitől.

Az nagyon fontos, hogy az alapítvány munkatársai senkit sem kényszerítenek arra, hogy kilépjen a megszokott életéből, és változtasson, az elhatározásnak kell először megszületnie és csak aztán jöhet a segítség.