Amikor elkezdett pornót nézni az én kisfiam

Nyáron lett 13 éves a fiam, és azon a napon meg is változott az életünk, ugyanis felrobbant benne egy hormonbomba. Egyik nap még kedves fiú volt, a másik nap már sündisznóként ébredt. Nem tudom, másoknál hogy megy ez, de jólesett volna még egy kis idő, mondjuk nyolcadik végéig, vagy legalább lehetett volna lassú az átmenet, hogy szokjam.
Nem viccelek, sima lábbal feküdt le aludni, majd hosszú, sűrű, fekete szőrökkel ébredt. Hat hét alatt 2,5 számot nőtt a lába, és kopogás nélkül nem merek benyitni a szobájába, nehogy még egyszer rányissak.

A pornó volt az első jel, hogy megkezdődött az igazi kamaszkor.

Elég felvilágosult, jó fej szülőknek gondolom magunkat, de nem akartuk, hogy a 11-12 éves fiunk véletlen olyan oldalra keveredjen, amivel még érdemes lenne várnia, ezért telepítettünk egy tűzfalat, különös tekintettel a pornóra. Tudtuk, hogy „megóvni” úgysem tudjuk, hiszen minden ekkora srácnak ott a zsebében az okostelefon, és az iskolai wifihálózaton semmiféle korlátozás nem volt, így ha majd eljön az idő, és kifejezetten ezt akarják nézni, nem tudunk majd mit tenni.

Próbáltunk beszélgetni róla, amikor kiderült, hogy már néztek bizonyos videókat, de egyáltalán nem akart erről mesélni se az anyjának, se az apjának, amit őszintén megértek. Azért azt többször elmondtuk neki, vagy legalábbis a hátának, hogy amit ott lát, az nem a valóság, de hamar lerázott.

Ekkor kicsit meg is ijedtem, vettem is négy fiúknak szóló könyvet a témában, amin mi a férjemmel nagyon jól szórakoztunk, a fiam meg unott képpel vette el a kezemből, majd megvetően figyelmeztetett, hogy hat, azaz hat darab könyvet tettem a polcára, és értette a célzást.

Egyszer észrevettük, hogy nem működik a tűzfal, valaki feltörte. Még aznap le is szedtük, onnantól kezdve okafogyottá vált a dolog.

Nyáron azért csak sikerült ezen is összevesznünk, ugyanis a fiamnak közös tablete van az ötéves lányommal, és csak azt az egy eszközt vittük nyaralni magunkkal. Eszembe sem jutott, hogy miért nem akar kijönni velünk a medencéhez a fiam, és mi a fenét csinál egyedül az apartmanunkban, amíg mi a medencében úszunk, így gyorsan nyitottam ki az ajtót, amikor visszamentem a naptejért. Nyilván teljesen felesleges volt felkapnom a vizet, de az jutott az eszembe, hogy mi van, ha az ötéves húga véletlenül rákattint a vissza nyílra a tartalmak között? Aztán kiderült, hogy elmaradott vagyok, mert ilyesmit „privát lapon” szokás nézni, amit nem tárol el a memória. Már ezt is tudom.

Mikor közösen visszatértünk a medencéhez, egy kicsit máshol úszkált a szégyen miatt, de hamar belátta, hogy ezt úgyse hozzuk szóba soha többet, különben is teljesen normális dolognak és magánügynek tekintjük, úgyhogy azóta szent a béke, de én is óvatos vagyok az ajtók nyitogatásával.