Tényleg kell a menő és drága farsangi jelmez már az oviban?

Daniella kislánya, Lotti még csak 4 éves. Az óvó nénik direkt szóltak a szülőknek, hogy a farsangi jelmezekkel nem kell foglalkozniuk, egységesen öltöztetik be a gyerekeket. Pontosan azért, hogy ne szomorkodjanak vagy irigykedjenek a kicsik azokra, akiknek a szüleik drága jelmezt vesznek. Az ötlet remek volt, de a szülők közül nem mindenki értette meg a szándékot.

„Elképesztően örültem az ötletnek, amikor kiderült, hogy a lányom óvodájában nem csinálnak hatalmi kérdést a farsangból, sőt nekem sem lesz vele sok dolgom. Nyuszinak öltözik az egész csoport, és a jelmezeket együtt csinálják. Ennek több oka is van, de talán a legszimpatikusabb az, hogy ne legyen versengés a csilliárdos vásárolt jelmez és a maradék vécépapír-gurigából tákolt homemade megoldás között. Ehhez képest a minap megdöbbenve láttam, hogy az egyik kisgyerek a hátizsákjából egy Elza jelmezt rántott elő, amit gondosan felhúzott, miközben a többi gyerek nyálcsorgatva nézte a mutatványt. De tényleg minek? Egyrészt van egy csomó szerepjátékhoz való jelmez az óvodában, amit tök simán felhúzhatnak a gyerekek, másrészt ez nem olyan, mintha én beküldeném a lányommal a legmenőbb játékát, amivel mindenki szeretne játszani, de ő tök érthető okok miatt, hiszen 4 éves, nem adja oda? Már megint bebizonyosodott, hogy nincs hülye gyerek, csak hülye szülő.”

„Emlékszem, amikor oviban farsangra kiskondásnak öltöztettek a szüleim. Szereztek egy prémes mellényt, egy nemezkalapot, és kaptam hozzá egy görbe botot. A jelmezversenyen minden lány királynő volt vagy hercegnő, csak én nyomultam ilyen fiús jelmezben. Mivel már akkor is utáltam a szoknyát, én csöppet sem bántam, hogy kondás lettem, de az nagyon ciki volt, amikor mindenkinek meg kellett mondania, hogy minek öltözött, és én bemondtam, hogy kiskondás vagyok. A legdöbbenetesebb az volt, hogy még az óvó nénik se nagyon tudták, hogy az mit is jelent. Persze, nem nyertem díjat, de a fiú barátaim borzasztóan értékelték, hogy nem valami csajos cuccban nyomultam” –mondja Nóra.

Képünk illusztráció (Fotó: Profimedia)

„Az én anyukám imádta a farsangokat, mert ilyenkor megcsillogtathatta a kreativitását. Mindig sokat gondolkozott, vásárolt anyagokat, és napokon át varrt esténként. Voltam hirdetőoszlop, pattogatottkukorica-királynő, szellem, de azt soha nem kérdezte meg tőlem, hogy én mi szeretnék lenni. Mindig szuper jelmezekben nyomultam, de sosem örültem igazán, viszont az óvó nénik, később pedig a tanító nénik imádták a kreatív cuccaimat, és halálra dicsérték az anyámat!” – emlékszik vissza Judit.

A pedagógusoknak a farsang leginkább többletmunkát jelent, ők azok, akik a legtöbbet készülnek egy-egy ilyen alkalomra. És nem elég a terem dekorálása, arra is igyekeznek odafigyelni, hogy a csoport összes gyereke jól szórakozzon. Edit szerint a farsang az egyik legnagyobb kihívás, főként kiscsoportosokkal.

„Nem bírom már magamban tartani” – Egy óvónő őszinte, nyers véleménye az óvodák helyzetéről

Edit 20 éve óvónő, azt mondja, már napokkal előtte elkezd készülődni. „Igyekszem minden évben más színűre díszíteni a termet, meglepni valamivel a kicsiket. És mindig beöltözöm én is, ezt rettenetesen élvezi minden kisgyerek. A farsang napjára megbeszélem a szülőkkel, hogy valaki süssön fánkot, és én is készítek a gyerekeknek, hogy legyen elég. Egyfolytában pásztázom a szememmel  a gyerekeket, hogy mindenki mosolyog-e, ahol legörbülő szájszélet látok, ott azonnal ott termek. Pontosan tudom, hogy melyik szülőnek okoz nehézséget anyagilag beszállni ilyesmibe, nekik előtte diszkréten segítek: szerzek jelmezt, vagy adok egyszerű ötletet.

Estére annyira elfáradok, alig várom már, hogy hazaérjek, és lerogyjak. A családom már megszokta, tudják, hogy az ünnepségek után mindig hulla vagyok. Egyszer még az is előfordult velem, hogy a saját fiamnak elfelejtettem jelmezt készíteni, annyira lefoglalt az akkori csoportom. Szerencsére ő nem jött rá semmire, mert a férjem megoldotta a vészhelyzetet, és kölcsön kért valamit az egyik baráti családtól. Akkor nagyon elkeseredtem, most már nevetek rajta! Régebben  a szülők nem vásároltak jelmezeket, inkább csináltak, ma azonban az a divat, hogy valami csicsás drága vackot vesznek a gyereknek, aki nem is érzi jól magát benne, viszont a többi gyerek  egész nap irigykedik. Ebből például sokszor van sírás. És arra senki nem gondol, hogy a farsang napján sokkal macerásabb az ebéd, a sétára való felöltözés, a lefekvés, mert mindenkinek segíteni kell a jelmezekkel. Mert ugye, azt mondanom sem kell, hogy a gyerekek egész nap jelmezben akarnak lenni!”

Nyitókép forrása: Profimedia