Thelma: Megtagadhatod-e a valódi önmagadat a szüleid kedvéért?

Egy apa vadászni viszi a tíz év körüli kislányát. Együtt sétálnak át a fagyott tavon az erdő felé. Szarvasra lesnek, és amikor meglátják a fák között, a lány elbűvölve nézi a csodás, nemes állatot. A mögötte álló édesapja célra emeli a puskáját, de nem a szarvast veszi célba, hanem a kislánya fejét. Elborzadva nézzük a képsorokat, csakhogy a lövés nem dördül el. A férfi nem bírja megtenni. Felsóhajtunk. És ez még csak a norvég Thelma című film nyitójelenete.

Pár évvel később járunk. A kislány már felnőtt, és egy egyetemi könyvtárban üldögél. Látszólag nem csinál mást, mint a többiek: olvas. Aztán egyszer csak rosszul lesz, leesik a székéről, és rángatózni kezd a padlón. Azt hihetnénk, hogy egy epilepsziás rohamot látunk, csakhogy Thelma rohamát furcsa esemény kíséri. Az épület körül köröző madarak egyszer csak megindulnak a könyvtár ablakai felé, és öngyilkos manőverrel belecsapódnak az üvegbe. Ha eddig azt hittük, hogy Thelma csak egy olyan egyetemista lány, mint a többiek, itt rájöhetünk, hogy nagyot tévedtünk.

Ismerd meg önmagad!

A nagy Stephen King toplista – íme a 20 legjobb filmes adaptáció

Ha egy film a játékideje alatt fel tud mutatni egy-két emlékezetes képet, ami belevésődik az agyunkba, az már önmagában egy kisebb csoda, de ha tele van ilyen képekkel, az azt jelenti, hogy egy klasszikussal állunk szemben. A Thelma fent leírt két, nagyon hatásos jelenete csak a kezdet egy elképesztő történethez, ami egyszerre bont ki egy nagyon összetett szülő-gyerek kapcsolatot, és mutat be egy lányt, aki lassanként rájön: természetfölötti képességekkel bír. Csakhogy Joachim Trier mozija nem Hollywoodban készült, és nem szuperhőstörténet. Arról szól, milyen ijesztő tud lenni megismerni a valódi önmagunkat, ha korábbi életünkben elfojtottuk azt, kik vagyunk valójában.

Trier mozija a szuperhősfilmek helyett inkább a Stephen King regényéből készült Carrie-vel áll rokonságban, bár kétségtelen, hogy kevesebb horrorfilmes eszközt használ, mint a mester. A film leginkább azért különleges, mert európai érzékenységgel és finomsággal mesél el egy olyan történetet, amiből Hollywoodban bombasztikus és üres látványfilmeket szokás forgatni. A Thelma azonban nem a speciális effektusokról szól (ez nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk benne ilyeneket, méghozzá első osztályú kivitelezésben), hanem a főhőse lelkéről és arról, milyen hatással lesz rá az, hogy megismerheti önmagát.

Egy ijesztő apa árnyékában

Bár a filmben számos ijesztő jelenetet láthatunk arról, milyen érzés Thelmának megismerkednie a saját képességeivel, amiket képtelen irányítani, a legrémisztőbb képsorok mégsem ezek, hanem azok, amikben a lányt a szülei társaságában láthatjuk. Amikor egy étteremben ülnek, és Thelma szóba hoz néhány embert, akik szerinte műveletlenek, az apja olyan határozott energiával teszi helyre a lányt, és oktatja ki arról, hogy ne képzelje magát jobbnak másoknál attól, hogy egyetemre jár, hogy rossz nézni. Látszólag nincs ebben semmi különös, de olyan feszültség izzik apa és lánya között, amit látva érezzük, hogy ez bármikor robbanhat.

Amikor minden este felhívja a feleségével Thelmát, hogy a lány számoljon be arról, mit csinált aznap az egyetemen, az egyáltalán nem kedves szülői érdeklődésnek, hanem rosszféle, aggasztó faggatózásnak tűnik. Ráadásul az apa még arra is rákérdez, hogy kik Thelma új ismerősei a Facebookon, ami, lássuk be, már túlmegy a határon. Trier filmje azonban nem hollywoodi mozi, az apa nem egysíkú gonosz, idővel az ő motivációja is érthetővé, sőt talán átélhetővé válik egy borzalmas flashbacknek köszönhetően, így a harca a lányával nem válik a hollywoodi filmek tipikus jó és gonosz harcává, sőt azon sem csodálkoznék, ha lenne olyan, aki az apának szurkolna.

A szerelem beindít

12 leszbikus esküvői fotó, amitől rájössz, hogy csak a szeretet számít

Már eddig is több rétegét mutattam be a Thelma történetének, de ez még mindig nem a vége. A lány ugyanis akkor nyílik meg igazán, amikor az egyetemen megismeri a bájos és barátságos Anját, és a két lány jól láthatóan vonzódni kezd egymáshoz. A konzervatív családi háttérrel rendelkező és vallásos szülők mellett felnövő Thelma ezt a kapcsolatot azonban képtelen felvállalni, nemcsak a környezete, hanem még önmaga előtt is. Az Anja iránt érzett vonzalma azonban olyan erős, hogy az legyőz minden mást, átszakítva minden olyan gátat, amit a lány az évek során maga elé emelt.

Ez a szerelem az, ami szembefordítja Thelmát önmagával, később pedig a szüleivel, Eili Harboe és Kaya Wilkins pedig olyan tehetséges színésznők, hogy átélhetővé és hihetővé teszik a két lány közti érzelmeket. Trier mozija egyszerre szerelmes film, horror, szuperhőstörténet, szülő-gyermek dráma és misztikus thriller. Papíron egy ennyi mindent összekutyuló filmnek igazi katyvasszá kéne válnia, de a Thelmában a sok elem csak erősíti a történetet, nem szétforgácsolja azt. Ez egy olyan mozi, ami megmutatja, hogy Hollywoodban milyen elképesztő lehetőségek tárulnának fel az alkotók előtt, ha a szuperhősös történeteket nemcsak tiniknek, hanem felnőtteknek készítenék, felnőtt gondolkodással. Persze született már egy-két formabontó, bátor, felnőtt mű (pl. Sebezhetetlen) a tengerentúlon is, de a Thelma rámutat, hogy a határ a csillagos ég. Egy leszbikus, romantikus, szuperhősös horrordráma És imádni való.