Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

„Egy családját elhagyó nő még 2019-ben is tabutémának számít”

Az Életem értelmei Olivier története, aki egyik nap arra ér haza a munkából, hogy elhagyta a felesége, ő pedig otthon maradt egyedül a két gyerekkel. A francia film számos izgalmas társadalmi témát és tabut érint. Guillaume Senez rendezővel Párizsban beszélgettünk.

A film eredeti címe: Szenvedéseink. Mit szerettél volna a címmel megfogalmazni?

Nem véletlenül van két többes szám a címben. A Szenvedéseinkkel leginkább a film azon üzenetére akartam célozni, hogy rengetegen szenvedünk azzal, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a munkahelyünk és a családi életünk között. Persze szól ez a cím a karakterek személyes szenvedéseiről is, de fontos számomra, hogy ugyan a film egy család történetét meséli el, de a benne ábrázolt problémák nagy része a moziba beülő nézőket is érinti, és pont azért készítettem el a filmet, hogy általa egy társadalmi diskurzust indíthassak el.

Azt szeretném, ha a moziból kijövet az emberek beszélgetnének arról, hogy mit gondolnak arról, amit láttak, és pont ezért volt fontos számomra, hogy ne képviseljek egy egyértelmű nézőpontot rendezőként, és a film minél inkább vitaalapot jelenthessen. Szeretném, ha minden néző a saját érzékenysége szerint reagálna a látottakra.

Guillaume Senez - Fotó: Profimedia

Guillaume Senez – Fotó: Profimedia

A film férfi főszereplője egyedül marad a gyermekeivel, és láthatóan nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Mit gondolsz, a nézők kevésbé látnák drámaian a helyzetet, ha egy nővel történne ugyanez? Működhetne ugyanez a film egy nővel a főszerepben?

Magam is apa vagyok, a filmen keresztül szerettem volna beszélni a saját apaságomról is. Férfi vagyok, ezért talán érthető, hogy a sztorit egy férfi szemszögéből meséltem el, ugyanakkor az is határozott célom volt, hogy az Életem értelmei egy feminista film legyen.

Nem azt akartam üzenni, hogy egy férfi számára nehezebb volna egyedülálló szülőként gyerekeket nevelni, mint egy nőnek, inkább azt szerettem volna megmutatni, hogy egy nő a gyerekei elhagyása mennyivel nehezebb döntés, mivel a társadalmunk sokkal jobban elítél egy családját elhagyó nőt, mint egy férfit.

Meg akartam mutatni, hogy milyen nehézségeken megy át egy család, ahonnan az egyik szülő egyik napról a másikra eltűnik. Az is fontos téma a történetemben, hogy milyen nehéz ma egy házaspárnak éveken, évtizedeken át együtt maradni.

Amikor Olivier életében megtörténik a baj, a körülötte lévő nők összefognak és segítenek neki, de ő velük szemben is újra elköveti azokat a hibákat, amiket a házasságában, csakhogy ezek a nők már nem engednek neki. Általuk, a segítségük által ő is fejlődik.

Nos batailles - Fotó: Profimedia

Nos batailles – Fotó: Profimedia

Az Életem értelmei megnézése után az volt az egyik első gondolatom, hogy milyen izgalmas volna megnézni egy folytatást az anya visszatéréséről. Hogyan fogadnák őt, ki tudna neki megbocsátani és ki nem…

Nagyon izgalmas lenne visszatérni a szereplőkhöz, és megmutatni, hogy mi történt velük. Egyáltalán már az is érdekes, hogy visszatér-e Olivier felesége vagy sem, mert ezt sem tudhatjuk biztosan. 

Egy családját elhagyó nő még 2019-ben is tabu témának számít. Nem állítom azt, hogy egy férfi rengeteg szimpátiát kap a környezetétől, amikor megteszi ugyanezt, de őt azért nem utálja ki magából a társadalom.

Az Életem értelmeivel eszem ágában sem volt elítélni a tettéért Laura karakterét, ítélkezés nélkül akartam körbejárni azt, hogy mi vehette rá arra, hogy ezt tegye, és mi történik az űrrel, amit maga után hagy a családjában. Laura karaktere kétségtelenül depressziós a történetben, de nem akartam a depresszióra fogni az egészet: az ember nem hagyja el a családját csak azért, mert depressziós lesz. Szerettem volna érzékeltetni, hogy a férje és a gyerekei a távollétében is szeretik őt.

Az Életem értelmeiben nem Laura az egyetlen összetett női karakter, hanem ott van Olivier húga is, aki eljön a bátyjához, hogy segítsen a gyerekekkel, és közben egy veszekedés során megkapja, hogy az ő élete gyakorlatilag értéktelen, mert nincs pasija és nincsenek gyerekei. Ezzel máris egy másik izgalmas társadalmi előítéletet érintesz.

Meg szerettem volna mutatni a filmben, hogy vannak bizonyos sémák a szülővé válásunkban, amiket a saját szüleinktől öröklünk. Olivier egy igazi jó munkásember, aki nemcsak a gyárban áll helyt, hanem a szakszervezetben is, van egy felesége és két gyereke, és ezt a mintát a szülei példájából látta, maga is azt próbálja lemásolni.

A húga szinte mindenben más utat választott, mint ő: úgy döntött, hogy nem követi a szülei példáját. 34 évesen még nincs családja, a fővárosban él és művészként dolgozik. Még felnőtt fejjel is lázad a szülői példa ellen. Ugyanakkor ahogy a bátyja bajba kerül, ő az első, aki rohan segíteni neki és a gyerekeknek, szóval a lázadása nem azt jelenti, hogy ne szeretné a családját.

Érdekes volt rajtuk keresztül megmutatni egy testvérek közti dinamikát, azt, ahogy időnként fél szavakból, vagy akár szavak nélkül is megértik egymást. Csúnyán összeveszhetnek, de egy perccel utána már egy nagy öleléssel mutatják ki, mennyire szeretik egymást.

Nos batailles - Fotó: Profimedia

Nos batailles – Fotó: Profimedia

A filmed kissé emlékeztetett engem a Kramer kontra Kramer című klasszikusra. Valóban inspirált a film, vagy csak én láttam ezt bele?

Nem tagadhatom, hatással volt rám, de az a film egy másik korszakban játszódott, az elmúlt évtizedek során a férfi-női szerepek sokat változtak a társadalmunkban. Az igazat megvallva a Kramer kontra Kramernél sokkal érdekesebbnek találtam a DVD-jén látható Így készült werkfilmet. Izgalmas volt látni, hogy Dustin Hoffman eleinte el sem akarta játszani ezt a szerepet, mert abban az időben épp válófélben volt, és akkoriban az Egyesült Államokban egy sztár válása még nagyon komoly viharokat vert, és pont ezért Hoffmant sokáig tartott rábeszélni, hogy épp egy hasonló témájú filmen kezdjen dolgozni. Ez a werkfilm nagy hatással volt rám, többször is megnéztem.

Címlap

top