Szingli szülő társat keres – nem lehetetlen küldetés

Egy kapcsolat lezárásakor, az elválás után gyakran bátorítják a barátok és a közeli hozzátartozók a magára maradt szülőt, hogy ismerkedjen, ne zárkózzon be, egyáltalán nem biztos azonban, hogy az illető készen áll a randizásra. „Az erre a kérdésre adott válasz attól függ, hogy sikerült-e már elgyászolni a lezárt kapcsolatba tett érzelmi befektetést. Van, akinél ez már akkor elkezdődik, amikor még a zátonyra futott kapcsolatban él, míg sokan még a válás után is kötődnek érzelmileg a partnerükhöz” – mondja Weinecker Andrea párkapcsolati coach, aki szerint a válás akkor tekinthető lezártnak, ha az egyedül maradt feleknek sikerül stabil életvitelt és identitást kialakítaniuk.

Itt az idő?

A szakértő azt javasolja, hogy mielőtt egy szingli szülő belevetné magát a társkeresésbe, az alábbi négy dolgot gondolja át:

• Az érzések vezessenek, ne a naptár. Nem az a lényeg, hogy mennyi ideje vagy egyedülálló szülő, hanem az, hogy mikor állsz készen az újra. Nem kell rohanni, add meg a szükséges időt magadnak.
• Az EX-helyzet. Ha azon kapod magad, hogy még mindig az exed körül járnak a gondolataid (vajon mit csinál, kivel találkozik stb.), akkor még nem vagy nyitott az ismerkedésre, az új kapcsolatra.
• Készen állsz az új élményekre? Ha már elkezdtél új dolgokat bevezetni az életedbe, például sportolni, új barátaid lettek, esetleg új frizurát csináltattál magadnak, akkor nagy valószínűséggel izgalommal tölt el a randizás, az ismerkedés gondolata.
• Fogadd el magad egyedülállóként! A korábbi párkapcsolati MI-t felváltja az egyedülálló ÉN. Ezt időbe telik megszokni. Ahelyett, hogy túl korán ugornál fejest egy új kapcsolatba, fedezd fel az életet saját igényeid szerint!

Soha többé párkapcsolat!

7 tipp válás után randizáshoz – egyedülálló anyák tapasztalatai

Válás után, az új élet kezdetén sok egyedülálló szülő komfortosnak éli meg az új helyzetet. Különösen a nők érzik magukat felszabadultan, hiszen az új felállásban az apás napokon több a szabadidejük, úgy érzik, jobban tudnak a munkájukra és a gyerek(ek)re koncentrálni, és az idejüket is jobban tudják beosztani.

Vannak, akik előre eldöntik, hogy túl magasak az elvárásaik, és azoknak úgysem fog senki megfelelni. Akadnak olyanok, akik kijelentik, hogy nincs idejük az ismerkedésre, mások pedig úgy vélik, hogy ráérnek majd akkor ismerkedni, ha a gyerekük nagyobb lesz. Szép számmal találkozhatunk olyanokkal is, akik szentül hisznek abban, hogy nekik nincs szükségük a randizásra. Andrea szerint ezek a szülők még nem nyitottak egy új kapcsolatra, később azonban még azzá válhatnak.

Rosszabb a helyzet, ha valaki azt mondja, hogy soha többé nem akar párkapcsolatot, mert minden figyelmét a gyerekének akarja szentelni. „Az anyai vagy apai mártírszerep felesleges magatartás. A gyermek számára az a fontos, hogy az anyukája és az apukája megmaradjon a saját szerepében, egyikük se akarjon a másik helyébe lépni. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekünk számára mindig példaként szolgálunk: tőlünk tanulja meg, hogy milyen egy párkapcsolat, és hogy hogyan kell viselkedni egy házasságban. Ha azt látja, hogy megbecsüljük a párunkat, és felé is figyelemmel fordulunk, akkor szeretve és biztonságban fogja érezni magát.”

Weinecker Andrea párkapcsolati coach (Fotó: Facebook)

Ahogy a szakértő is mondja, egyénfüggő, hogy ki mennyi idő után teszi magát túl a szakításon, illetve hogy mennyire gyorsan gyógyulnak be a lelki sebek. Ezt a folyamatot semmiképpen sem szabad siettetni, a környezetünkben élők kedvéért pedig pláne nem tanácsos úgy tenni, mintha kihevertük volna a válást, ha nincs így.

Ha ilyen helyzetben erőltetünk magunkra egy új kapcsolatot, abból nem sok jó sül ki, vagyis a randizásba tényleg csak akkor érdemes belevágni, ha őszintén vágyunk rá. Ha úgy érezzük, hogy a lezárt kapcsolatunk vagy a félresikerült társkeresési próbálkozások miatt egyedülálló szülőként vagyunk boldogabbak, akkor ezt az utat kövessük, és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni! Egészen biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekünk boldognak akar látni bennünket, és nem okoz neki álmatlan éjszakákat az, ha a szakítást követően akkor érezzük teljesnek az életünket, ha pihentetjük az ismerkedés kérdését.

A nagy találkozás

Minden szülő gyomra összeszorul, amikor a választottját bemutatja a gyereknek: vajon mennyire fogadja majd el az új szerelmét? Sok múlik a felnőttek kommunikációján, a gyerekek ugyanis általában kedvesek azokkal, akik velük is kedvesek, mindamellett, hogy nagyon kritikusak tudnak lenni. „Akkor érdemes bemutatni az új partnert, amikor már komoly a kapcsolat, a szülő érzelmileg kötődik, és bizalmat szavazott, így az új társ a gyerek életének is részévé válhat. Amikor még nem biztos a közös jövő, csak alakulóban van a kapcsolat, nem érdemes a gyereket bevonni.”

A párkapcsolati coach szerint nem szabad sértésnek venni, ha a gyereknek nem szimpatikus az anyuka vagy az apuka új társa. „Fontos tudni, hogy a gyerekben mindig megmarad a vágy, hogy a szüleit összehozza. Előfordulhat az is, hogy a gyerek »tesztelni« akarja, kit szeret jobban a szülő: őt vagy az új társát. Legyünk felkészültek és türelmesek, ne várjunk el többet a gyerektől annál, hogy az alapvető emberi viselkedési normákat betartsa az új partnerünkkel szemben. Nem szabad a szeretetet kikényszeríteni, a közös programmal érdemes megvárni, amíg a gyerek is rábólint, vagy szemmel láthatóan készen áll rá.”

Nem szabad a szeretetet kikényszeríteni. Legyünk felkészültek és türelmesek. (Fotó: iStock)

Színre lépnek Szeleburdiék

Tündi öt évig alkotott egy párt az óvodás Toncsi apukájával, amikor kapcsolatuk zátonyra futott, csendben, harag nélkül váltak külön egymástól.

„Én egészen biztos voltam benne, hogy nem találok majd párt magamnak a szakítás után, így nem is vágytam arra, hogy legyen egy új párkapcsolatom. Ehelyett inkább csak amolyan barátság extrákkal típusú kapcsolatban gondolkodtam. Ahhoz, hogy egymásra találjunk a potenciális jelöltekkel, egy társkereső alkalmazást használtam, ez egyszerű és gyors volt, néhány nagyon klassz, és jó pár csapnivaló randit köszönhetek neki” – emlékszik vissza Tündi, aki ma már boldogabb új párja mellett, mint valaha.

A társkeresőn futott bele Tomiba is, akiről már az első pár mondat után érezte, hogy egészen más, mint a többi jelentkező. „Hihetetlen, de minden szava olyan volt, mintha én magam írtam volna, rögtön levett a lábamról. Az első randira egy kávézóban kerítettünk sort, ahol zárásig beszélgettünk, mindent tudni akartunk egymásról. Ez a nyitottság és érdeklődés a másik iránt a mai napig megmaradt, egyetlen veszekedésünk sem volt, pedig már fél éve együtt élünk.”

Tündi és Tomi hétköznapjai egyáltalán nem unalmasak, összesen ugyanis öt gyereknek viselik gondját, hol egyszerre, hol részletekben – a láthatások miatt. „Ez időnként komoly logisztikát és szervezőmunkát igényel, újabb és újabb megoldandó problémákkal, cserébe viszont rengeteg szeretetet és nevetést kapunk. Hála az égnek, Toncsi egyből megszerette Tomit, ahogy az ő gyerekei is engem, sőt Tomi fiainak az anyukájával kimondottan baráti a viszonyunk.”

Tündi azt mondja, sokszor csak „a szeleburdi család”-ként emlegetik magukat, kívülről nézve ugyanis sokan furcsállják ezt a felállást.„Túlságosan idillinek, sőt sokan inkább lehetetlennek tartják ezt a kapcsolatot, pedig tényleg minden hihetetlenül egyszerűen működik közöttünk az első pillanattól fogva.”

Tündi előző párja is elfogadta Tomit, sőt kifejezetten örül neki, hogy ilyen társat talált magának, hiszen egyáltalán nem mindegy neki, hogy ki viseli gondját a kislányának, amikor ő nincs vele. „Tomi megbízható, gyerekszerető és türelmes, ezek mind olyan pozitív tulajdonságok, amik a kislányom apukájának is fontosak, hiszen Tomi velem együtt neveli Toncsit. Álmomban sem gondoltam volna, hogy találhatok ilyen férfit, azt pedig pláne nem, hogy én is megdobogtatom a szívét, mégis így történt.”

Ahogy Tündi visszagondol a társkeresős időszakára, azt mondja, a randizásban az volt a legnehezebb, hogy fiatal kora ellenére nem szeretne több gyereket szülni, ezért azok a randipartnerek, akiknek még nincs gyerekük, rögtön a körön kívülre kerültek. A frissen elváltak többségével pedig az volt a legnagyobb gond, hogy – amúgy teljesen érthetően – még nem dolgozták fel, hogy külön kell élniük a gyereküktől. „Tomi 2 éve vált külön a fiai anyukájától, hozzám hasonlóan háborúskodás nélkül. Szerencsére nem csinál ügyet abból, hogy a közös gyermekünk érdekében napi kapcsolatban vagyunk, és békés hangnemben beszélgetünk egymással Toncsi apukájával.”