„Az első randi után tíz nappal már összeköltöztünk”

Azt hittem, én extra hamar költöztem össze a férjemmel, amikor a találkozásunk után három hónappal már együtt is éltünk. De a következő történetből kiderült számomra, hogy kispályás vagyok Dianához képest, aki tíz nappal az első randevú után már összebútorozott a párjával, majd kilenc év együttélés után megtartották az esküvőt is.

„Nem egészen így terveztük, de a főbérlőm úgy döntött, kell neki a lakás, így szinte egyik napról a másikra albérlet nélkül maradtam – kezdi a történetét a nő. – Ezért alakult úgy, hogy a pasimhoz költöztem ilyen hamar.” Persze nem ment minden olyan egyszerűen, például sokkal hamarabb be kellett mutatni a másikat a családnak, mint azt szerették volna, de végül sikerült a nehézségeken átlendülniük. Diana szerint azért is volt jó, hogy ilyen gyorsan összeköltöztek, mert így lekerült a vállukról az a környezeti nyomás, hogy mikor lépnek már a következő szintre a kapcsolatban – ők rögtön a következő szinten kezdtek. „Olyan sok embert látok, akik siettetik az esküvőt, többek között azért is, mert ezt várja el tőlük a környezetük, és közben elfelejtik, hogy egy párkapcsolat arról szól, hogy mindennap együtt vagyunk bőven a nászút után is. Ebben segít a korai összeköltözés.”

Több konfliktusra lehet számítani

Dr. Alexandra Solomon pszichológus, a Loving Bravely című könyv szerzője szerint az Y generáció (vagy angolul: millenials) tagjai számára már természetes, hogy gyorsan összeköltöznek, majd sok év együttélés után döntenek csak úgy, hogy házasodnak – vagy nem. Ugyanakkor, bár nem tabutéma már a házasság előtti együttélés, a társadalom részéről gyakran találkoznak előítéletekkel azok, akik hamar összeköltöznek. Pedig nincs ebben erkölcsi töltet, a szakember szerint legtöbbször csupán anyagi okai vannak az együttélésnek: egyszerűen olcsóbb egy lakást bérelni, mint kettőt.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

A szülők részéről a negatív visszhang leginkább annak tudható be, hogy aggódnak, nehogy ezzel a lépéssel egy rossz párkapcsolatba börtönözze be magát a gyerekük, hiszen az összeköltözés már elköteleződést jelent: sokkal nehezebb szakítani és kilépni a kapcsolatból, ha már együtt élünk valakivel, mint ha csak randizgatunk. Ez a félelem érthető is, de a szakember azért óva int attól minden szülőt, hogy harcoljon a gyerekével emiatt, ugyanis akár életre szóló sérelmeket is okozhatnak egymásnak.

„Túlélheti a kapcsolat, ha a korai, idealizált szakaszban történik az összeköltözés? Persze – mondja Solomon. – Több lesz miatta a stressz a párkapcsolaton, több konfliktusra lehet számítani, hiszen új szerepekkel és felelősséggel találkoznak a felek az összeköltözés után, és még a szekrényeket is meg kell osztani egy majdnem idegen emberrel, de nem lehetetlen, hogy jó kapcsolat alakuljon ki ezek után.”

A pszichológus négy tanácsa az összeköltözéshez

1. Adj időt magatoknak!

Ha gyorsan fejest ugrasz az együttélésbe, akkor számíts arra, hogy lesz pár bukkanó az úton, de ettől még nem kell rögtön szakítani. „Ez egy átalakulás, idő kell hozzá. Nagyjából hat hónap együttélés után fogod azt érezni, hogy egy pár vagytok. A konfliktusok, viták nem azt jelentik, hogy rosszul döntöttél.”

2. Ne csak ússz az árral!

Markman és Stanley modellje alapján úgy kellene indítani az összeköltözést, hogy a párok nyíltan és őszintén megbeszélik, milyen elvárásaik vannak az együttéléssel kapcsolatban. Mit jelent számodra az, hogy megosztjátok egymással az életet? Például lehet, hogy az egyik azt feltételezi, hogy ezután jön a házasság, míg a másiknak esze ágában sincs házasodni. Legyen tudatos döntés az összeköltözés, amit közösen hoztok meg.

3. A kompromisszumok félrevezetnek

Bár azt hallhatjuk lépten-nyomon, hogy egy párkapcsolat tele van kompromisszumokkal, Solomon szerint ez egy elég káros felfogás, mert kompromisszumok helyett megegyezésre van szükség a két ember között, olyanra, amivel mindkét fél győztesnek érezheti magát. A kompromisszumban mindig sérül az egyik fél autonómiája, ami nem tesz jót a párkapcsolat egyensúlyának.

4. Legyen a szakításra is terved

Dr. Solomon persze nem arra buzdít, hogy eleve úgy költözz össze a pároddal, hogy már a szakítást tervezgeted, de mindenképp legyen a fejedben egy stratégia a szakítás esetére, mert egy együttélésből nehezebb kilépni. „Az elköteleződésnek két végkimenetele lehet: azért vagyok itt, mert jól érzem magam, vagy azért, mert nehéz elmenni innen. Ezért kell a szakítás utáni életet átgondolni még az összeköltözés előtt, hogy aztán ne ragadjunk bele egy párkapcsolati csapdába.”

Elizabeth története épp ezt támasztja alá, mert a korai összeköltözés után bántalmazásba fulladt a kapcsolat. „Amikor már együtt élsz valakivel, jönnek a számlák és a kiadások, sokkal inkább elkezdesz függni a párodtól, és ez nehezebbé teszi a szakítást, ha szükséged lenne rá. Rendkívül fájdalmas ez a tehetetlenség. Amikor kiderült számomra, hogy félreismertem a páromat, és egy bántalmazó áldozata lettem, nagyon nehezen léptem ki a kapcsolatból, mert nem voltam felkészülve a szakításra sem anyagilag, sem érzelmileg. Csak azt tudom tanácsolni, hogy dönts okosan, ha összeköltözésről van szó.”