Nem feltétlenül magányos, aki egyedül él

Nem kellene egyenlőségjelet tenni az egyedüllét és a magány közé Elyakim Kislev szociológus szerint, ugyanis a valóságban a szinglik gyakran kevésbé magányosak, mint a házasságban élő emberek.

A szociológus egy 300 000 résztvevőt felölelő kutatásban vett részt, melyből kiderült, hogy a megözvegyült, elvált és párkapcsolat nélkül élő emberek 45 százalékkal többet találkoznak a barátaikkal, mint a házasok. Ezt a jelenséget annak tulajdonítja, hogy sok esetben a házasodással elvágják magukat az emberek a régi életüktől teljesen, amibe beleesnek a barátok is. Úgyhogy emiatt a párban élők gyakran magányosabbak, mint a szinglik.

Kislev nem vitatja, hogy a magány nagy probléma a mai társadalmakban, de el kell választanunk a szingliségtől, és ez utóbbiról le kellene venni végre a stigmát, hiszen egy szingliként boldog ember pont ugyanannyira normális, mint házasságban élő társai. Ha egyedül él valaki, azt általában kiterjedtebb támogató rendszer veszi körül ismerősökből és barátokból, erősebbek ezek a kapcsolatok, olyan családként működnek számára, amit ő választott magának.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Happy Singlehood című könyvéhez a szociológus számtalan szingli alanyt interjúvolt meg, és arra jutott, hogy a szociális háló körülöttük olyan erős, hogy a mindennapi életben pont annyira nincsenek egyedül, mint a párkapcsolatban élők. Gyakori, hogy épp ez a szociális háló az oka annak, hogy a szingli nem akar együtt élni senkivel, mert feltöltődik annyira a barátai között, hogy otthon már csak egy kis csendre és egyedüllétre vágyik.

A könyvben a 44 éves egyedülálló Sarah azt mesélte a szingliségről, hogy számára inkább békét hozott, nem magányt: „Egyszer 17 napot töltöttem Skóciában. Egyedül, de nem magányosan. Voltak napok, amikor tudtam kihez szólni, de nem kerestem alapvetően az emberek társaságát, csak élveztem, hogy magammal lehetek.”

Megvan annak az oka, hogy világszerte növekszik az egyedülállók száma, és nem azért, mert nem kellenek senkinek, hanem mert

úgy döntenek, szingliként akarnak élni.

A felmérések szerint Amerikában például nagyjából a felnőttek negyede nem akar házasodni, Európában pedig ez a szám majdnem eléri az 50 százalékot. Nem magányosak, sőt általában pont azért szinglik, mert úgy érzik, így élhetnek teljesebb életet. Lehet, hogy épp a szingliség a megoldás a társadalmi elmagányosodásra, úgyhogy itt az ideje, hogy leszámoljunk az előítéletekkel, és elfelejtsük végre azt a

tévhitet, hogy csak párban lehet boldog az ember.