Család

Családbarát munkahely csak a nőknek jár?

A nők még mindig nem egyenlőek a férfiakkal a munkaerőpiacon. De ez fordítva is igaz, ha egy férfi több időt szeretne a családjával tölteni, rögtön értéktelenebbé válhat.

Géza kislánya három éve született. A férfi korábban a főnöke minta-alkalmazottja volt. Nem csak a hivatalos nyolc munkaórát töltötte a munkahelyén, feladattól függően képes volt órákkal előbb bemenni az irodába, vagy órákkal tovább bennmaradni. Nem volt ritka az sem, hogy olyan sokáig bent maradt, hogy már nem volt érdemes hazamennie, és a reggel a cég kanapéján találta négyórányi alvás után.

Az apának nem tűnt fel, hogy a szintén sok órát bent töltő idősebb kollégái egészen más munkatempóban dolgoznak, mint ő. Negyvenes, ötvenes munkatársai ugyanis napközben sok időt töltöttek a közösségi hálón, vagy filmeket néztek munkaidőben, esetleg sétálva tették meg a öt villamosmegállónyi távot a két iroda között. Ők is elvégezték a munkájukat, de nem nyolc óra alatt, hanem tíz, néha tizenkettő alatt.

Mindenki meg is lepődött, amikor megszületett a kislánya, és a munkahelyi kanapé helyett inkább a kiságy melletti fotelt választotta volna, esetleg a hitvesi ágyat.
 
„Akkoriban nem tűnt fel, hogy direkt nem sietnek, így akarják elkerülni azt, hogy ötkor haza kelljen menni. Rossz volt a házasságuk, unták a feleségüket, a gyerekeiket, az otthoni rutint, és inkább úgy tettek, mintha bent kellene gályázni. Csakhogy én szeretem a feleségem, és a lehető legtöbb időt szeretnék a gyerekemmel tölteni!”

apa, apaság, gyereknevelés, munka

Sok munkáltató úgy gondolja, a gyerek csak az anya gondja (Fotó: Cleyder Duque, Pexels) 

A gondok akkor kezdődtek igazán, amikor Gézának megszületett a kislánya, és igényt tartott az alapszabadságán felül a születés után járó napokra is. A kollégái megdöbbenve kérdezték, hogy elment-e az esze. Szerintük pont ilyenkor egyik normális férfi sincs otthon, mert semmi szükség egy hormonvezérelt asszony és egy folyamatosan síró csecsemő társaságára. Végül elmehetett szabadságra, de tudtára adták, hogy bolondnak nézik, és majd meg fogja bánni ezt az egészet.

„Ezen a viselkedésen meglepődtem. Előtte fel se tűnt, hogy mit gondolnak a kollégáim a nőkről, a családról vagy az apaságról. Csupa tizenkilencedik századi figurával dolgoztam együtt, pedig a legtöbbjük alig tíz évvel volt idősebb nálam. Ugyanazokkal a sztereotípiákkal kellett megküzdenem napról napra, mint amikkel a nőknek kell. Megértették, hogy én ilyen – szerintük csodabogár – vagyok, aki teljes mértékben részt kíván venni a gyereke életének a legkisebb pillanatában is, és onnantól úgy is kezeltek, mint egy szülési szabadságról visszatért nőt. Amikor új projektekbe kezdtünk, kaptam a megjegyzéseket, hogy ha nem lesz beteg a gyerek, akkor talán rám is lehet majd számítani. Pedig soha, egyetlen napot sem hiányoztam a kislányom betegsége miatt, de ők előre rettegtek tőlem. Mocskos poénok céltáblája lettem, amiben ők boldog pornófogyasztó férfiak voltak, én pedig egy pelenkamosó kislány. Egyre feszültebb lett a helyzetem.”
 
Géza úgy döntött, hogy az ugratásokkal nem foglalkozik, de a munkaidő végén feláll, és elmegy haza.  A lelkiismerete tiszta volt, a munkáját rendesen és tökéletesen elvégezte, bent volt a munkahelyén annyit, amennyit a munkaszerződése alapján bent kellett lennie, és ha valami nagy gond volt, akkor még este otthon is leült a gép elé, és megoldotta.

De a családja mégis fontosabb volt a munkájánál.

Az első figyelmeztetés év végén érkezett, amikor nem kapott jutalmat. Jutalom minden évben „járt” a cégnél, miután összesítették az éves forgalmat, mindenki kapott valamennyit a fizetése alapján. Ez általában egyáltalán nem kis összeg volt, hanem valamivel több, mint a havi fizetés, így Géza is nagyon számított rá.
 
„Mindenki megkapta, a takarítónő és a hat hónapnál régebben a cégnél dolgozó kolléga is, csak én nem. Bementem a főnökömhöz, és kérdőre vontam. Azt mondta, hogy nem vagyok csapatjátékos, nem lehet rám számítani, ezért nem érdemlem meg. A takarítónő csapatjátékos, én nem. Nem volt értelme vitatkozni, mondtam, hogy felmondok. Azonnal nyomtatta a papírjaimat. Tulajdonképpen már ki voltam rúgva, csak rám várt a bejelentéssel.”
 
Az apa hamar talált új munkahelyet, ahol egyáltalán nem elvárás a munkahelyen élés a magánélet totális ignorálása, mégis egy tüskét hordoz magában azóta is.

Fotó: Josh Willink, Pexels

Gábor, aki 45 éves mérnök egy budapesti cégnél, teljesen megérti Gézát. Azt mondja, hogy sok, főleg jellemzően férfiakat alkalmazó cégnél elvárás a család elhanyagolása. Ezt a rossz házasságban vagy magányosan élő idősebb kollégák erőltetik, és nagyon hamar a céges kultúra része tud lenni, ha nem figyelnek oda rá.
 
„Ez tipikusan nem multis viselkedés, hanem inkább a kis cégek jellemzője. Nem arról van szó, hogy egy multi nem várja el a munkavállalójától, hogy mindig rendelkezésre álljon, de őket jobban kötik a munkavállalók jogai, mint a kis cégeket. Érdekes egyébként, hogy vannak viszont olyan kis cégek, ahol pont az ellenkezője igaz, és szinte bármikor lehet home office-ból dolgozni csak azért, hogy az ember nehogy lemaradjon a gyereke első lépéséről vagy szaváról.”
 
Tamás is belefutott hasonlóba, de ő még időben kapcsolt, és a próbaideje lejárta előtt elment. Még nem volt családos ember, de furcsállotta, hogy a kollégái minden este hosszú, közös sörözéssel lazítanak, ami alól csak a „papucsok” a kivételek. Egyáltalán nem gondolta, hogy munkaidő után is a munkatársaival kellene barátkoznia, pont elég volt velük eltölteni a nyolc órát. „Hímsoviniszta, megkeseredett férfiak voltak, akik soha ki nem hagytak volna egy nőgyalázó poént, és ha nem röhögtél hangosan, akkor kaptad az ívet te is. Kicsit olyan volt, mint egy kőműves brigád, csak nem láttunk nőket az irodából. Soha nem gondolnád azokról a férfiakról, ha találkozol velük az utcán, hogy van egy másik életük is a munkahelyükön, és soha nem a családjukat választják, hanem a munkát. A legijesztőbb egyébként az, hogy ez a családelkerülő munka tulajdonképpen rabszolgamunka, mert plusz pénz nem nagyon jár érte.”
 
Érdemes figyelni a jelekre, és szétválasztani a magánéletet a munkától. Ha pedig gond van a magánélettel, a családdal, akkor inkább azt megoldani valahogy, és nem a munkahely rabszolgájává válni.

Mitől családbarát egy munkahely?

Nem extra stressz a vakáció!
Természetesen nem minden munkahelyre lehet gyerekeket bevinni, de a családbarát munkahelyek igyekeznek segíteni a munkavállalóiknak a megoldásban. Vagy gyerekfelügyeletet, napközis táborokat szerveznek, vagy támogatják az home office-t, esetleg örülnek a gyerekeknek az irodában.
 
Kapcsolatban maradnak a szülési szabadság alatt is a kismamákkal/kispapákkal
Nem könnyű visszatérni a munka világába jó pár év kihagyás után. A gyes-en lévő szülőkkel való aktív kapcsolattartás nem hagyja eltávolodni szülőket a munka világától.
 
Az apa is ugyanolyan szülő!  
A családok nagy részében még mindig az apa a családfenntartó, ő keres többet. Szerencsére egyre több munkaadó veszi figyelembe az apa igényét a családra. Ők nemcsak az anyák  számára teszik lehetővé a rugalmas munkavégzést, hanem az apának is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése