„Kivel élek én együtt?” – A krízis alatt ki fog derülni, hogy mennyire van meg az összetartozás érzése

Vannak, akik azt jósolják, hogy a koronavírus okozta járvány végén várandós nők tucatjai lepik el az utcákat. Mások épp az ellenkezőjét vizionáljak; azt, hogy a válások száma az egekbe fog szökni. A vírushelyzet miatt mindenki élettere leszűkült: többet vagyunk otthon, ami azt is jelenti, hogy többet vagyunk a párunkkal, a családdal. Mi lesz ebből otthon: meghittség vagy tányértörésig fajuló veszekedés? Erről beszélgettünk a szakpszichológussal.

A járványügyi intézkedéseknek köszönhetően sokan otthonról dolgoznak, illetve nincs lehetőség a kocsmázásra, mozizásra, konditermezésre stb. Egyszóval az életterünk jelentősen lekorlátozódott. A párok egyre több időt „kénytelenek” egymással tölteni – egy esetleges karanténról nem is beszélve– ez pedig kétségtelenül a kapcsolat, a házasság próbája. Valószínűsíthetően gigakonfliktusok várhatóak és bizonyára sok titkos, szeretői kapcsolat is véget ér. Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk arról, hogyan lehetne a pároknak jobban megérteniük egymást, különös tekintettel a jelen helyzetre: „Kivel is vagyok tulajdonképpen együtt több éve? Ezt a kérdés fog felmerülni, erre fognak sokan rácsodálkozni és az erre való választ hozza meg az összezártság. Azért nem értjük egymást, mert nem is ismerjük egymást mélyebb értelemben! Miért? Tankönyvi megállapítás, hogy amikor két ember összetalálkozik, szerelmesek lesznek, akkor nem lélektanilag ismerik meg egymást, hanem belelátnak bizonyos jellemzőket a másikba. Mire kiderül az, hogy valójában milyen a másik ember, az egy hosszú-hosszú folyamat, több év, évtized. A XX. és XXI. századi életmód pedig még inkább ezt a párkapcsolati dinamikát erősíti. Abban az értelemben, hogy a sok munka miatt a család vajmi keveset találkozik, a házasfelek kevés időt töltenek igazán együtt, ezért még inkább elhúzódik az az időszak, mire rájövünk, kivel is élünk együtt már jó ideje. Ez a megismerési folyamat fog borzasztóan felpörögni azzal, hogy megszűntek a kinti szabadidős tevékenységek, és amennyit tudunk, otthon maradunk. Én azt várom, hogy mindaz, ami a krízis előtt a szőnyeg alá került, az erősödik fel. Ahol repedést találtunk, az most szakadékká mélyül; ahol, harmóniát és egyensúlyt, az még inkább megerősödik ennek az egésznek a végére” – mondja Limpár Imre, A siker tervezhető című könyv szerzője. 

Limpár Imre (Fotó: Lakos Gábor)

A szakember úgy véli, hogy ez a mostani időszak pszichés terhe kicsit a karácsonyhoz is hasonlítható. „Karácsonykor árad mindenhonnan a lózung a szeretetről, de a praxisomban évek óta azt tapasztalom, hogy ilyenkor kerül felszínre az összes probléma és feszültség. A veszekedés jellemzőbb, mint a családi meghittség. Az ünnepekkor pár napot kell úgymond átvészelni az ilyen közösségekben, itt pedig valószínűleg hetekről, ha nem hónapokról lesz szó. Párkapcsolati szempontból mindenképp kemény ügy lesz ez” – folytatja a pszichológus.

Együtt kis helyen – nem klassz

A harmincas éveik végét taposó Péter és Zsófi otthonról dolgoznak, és a harminc négyzetméteres pesti bérlakásuk a civakodásuktól hangos, mióta kitört a járvány. Péter szerint egymást kerülgetik otthon állandóan, ami alapvetően idegőrlő. „A legjobb, mikor előszedi a jógamatracot és átrendezi az egész szobát. Másfél óráig kell kerülgetnem. De amúgy is ezt csináljuk egész nap. Nincs két íróasztal, ezért az egyikünk a konyhában dolgozik a laptoppal, a másik a nappaliban. Mindig útban van valaki. Egymás agyára fogunk menni, az biztos. Nem elég a vírus miatti pánik, még tetézzük ezt egy gyomorgörcsös hangulattal minden nap” – mondja Péter.

Karanténnapló három gyerekkel – Amikor csakis egy alsógatya a megoldás…

A negyvenhárom éves Anna kétgyerekes családanya, és a férjével együtt arra kényszerültek, hogy mindketten a lakásban legyenek. Jelenleg nem dolgoznak, így ez egy különösen nehéz időszak, Anna így számol be félelmeiről: „A váláson töprengek már évek óta, de nem mertem meglépni az anyagi bizonytalanságtól félve. Hát tessék. Ha ennek vége, mi vagy elválunk, vagy rendbe tesszük a házasságunk. Egész nap, nulla-huszonnégyben együtt vagyunk egy kétszobás lakásban; viharfelhőként úsznak felettünk a rég ki nem mondott problémák.”

A pszichológus rávilágít arra, hogy nem csupán hiszti, ha az emberek azt érzik, nem épp csodálatos érzés a másikkal kis térben együtt lenni, főleg nem ennyi ideig. Mint kiderült, valóban valid az az érzésünk, hogy a másik az agyunkra megy, ugyanis kis térben a feszültség még jobban kijön. A szakember szerint elég egyszerű ezt belátni, ugyanis nincs meg a felek megfelelő szabadsága, élettere. Egy gyakori probléma lehet, ha a pár egyik tagja introvertált, a másik pedig nem. Ugyanis, ha az, aki szeret egyedül lenni és nem lesz erre a jövőben lehetősége, akkor egy hatalmas ingerültség keletkezik a párkapcsolatban. Tehát a lakhatási körülmények igenis indukálhatják a gyakori nézeteltéréseket.  A szakember azt tanácsolja, hogy legyen a párnak, családnak napirendje, mindenkinek egy saját „kuckója” (akár a kanapé sarka), valamint beszéljék meg az igényeiket és azt, hogyan lehet megtalálni a mindenki számára legoptimálisabb megoldást: „Szögezzük le, senki nem gondolatolvasó! Ne várjuk meg, míg csak üvöltve tudunk kommunikálni. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ennek a mondatnak az igazságára nagy szükség lesz a következő hetekben, hónapokban.”

Pánik és WC-papír – nem ismerjük a párunkat igazán  

A pánikhangulattal felszínre jött egy újabb párkapcsolati nehézség is. Márpedig az, hogy a másiknak azt az oldalát nem ismerjük – valószínűleg ő maga sem–, hogy mit tesz akkor, ha egy világméretű krízisben találja magát. Lehet, hogy mindenki ellamentált a zombitematikájú sorozatok nézése közben, hogy ki és mit csinálna a túlélés reményében, de ez most sokat nem segít.

A szakember elmagyarázta, hogy ebben a krízis-szituációban a régi minták, a „családi narratívák” újra erőre kapnak, és felülírják a saját működési mechanizmusunkat. Mindenkinek hirtelen bekattan, hogy mit mesélt a dédnagyapa a háborúról, a nagyi milyen tanácsokat adott a teletömött spájzra vonatkozóan, és felsejlenek a régi közhelyek is, hogy „az a biztos, amit megeszünk; ki tudja, mit hoz a holnap”. A felhalmozás egy olyan régi családi minta, ami most életre kel a családtagokban, a fiatalabbakban is. A pszichológus szerint talán az legnagyobb kihívás családon belül, hogy kit, mennyire kap el a pánikhangulat és a felhalmozási igény: „A feleség azt mondja, elég két kiló liszt is, a férj szerint húsz kiló lenne ideális. Már itt elindul egy kiabálás, egymás meg nem értése. Ráadásul nem voltunk ilyen helyzetben, nem tudjuk, a másik hogyan reagál, nem ismerjük a másiknak ezt az énjét. Például nem igazán jó, ha kinevetjük a párunkat azért, mert száz guriga WC-papírt szeretne venni.  Értsük meg, ő már egy pánikállapotban van, s mindez rég nem a WC-papírról szól, az csak egy cselekvéses tünet. Ugyanis nincs rosszabb annál, ha passzivitásba, elszenvedő pozícióba kényszerít bennünket az élet, ahol nincs ráhatásunk a dolgok alakulására. Ezért valami tenni kell, és a cselekvés valamelyest megnyugtatja a tudatot. A WC-papír ilyen: kézzelfogható, szükséges, nincs lejárati ideje.  A WC-papír beszerzése az életünk feletti kontroll illúzióját adja jelen állapotban ezreknek, még ha ilyen kifacsart módon is. Borzasztó sok együttérzésre lenne szükség egymás iránt egy párkapcsolaton, egy közösségen belül ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, megértsük és ne dühvel forduljunk a másik felé. A kérdés az, hogy mennyire tudunk megértőek lenni a párunkkal? Ha nem, abból nyilvánvalóan hatalmas konfliktusok lesznek.” 

Mindenünk megvan?

A pszichológus tapasztalata azt mutatja, hogy a párkapcsolatokban standard gond az alapvető fogalmak tisztázásának hiánya; nincsen pontosan kimondva, hogy ki, miben hisz. Nincs egy közös értékrend, közös nevező, vagyis az alap nem jól felépített, nem biztos. Ezt pedig a mostani helyzet teljesen kikezdi.

„Teszem azt, egyetért a feleség, férj, hogy a család egy érték. Na de itt jön a gonosz pszichológus, én ugyebár, és kérdezem, »Na, de melyik család?« A nő makrocsaládja, ahol az unokatesó, rokonok is beletartoznak a belső körbe? Vagy a pasi mikrocsaládja, akinél a család azt jelenti, hogy a férj, a feleség, a gyerek és slussz. Ez most elég kardinális téma, hiszen krízishelyzetben a családot védjük. Nem mindegy, hogy abba az unokatestvér is beletartozik, avagy sem.”

A szakember úgy véli, érdemes átvenni az elinflálódott szavakat – ha már úgyis össze vagyunk zárva – és eltöprengeni azon, hogy kinek mit jelent: „Ott van a boldogság szó. Honnan tudjuk, hogy boldogok vagyunk? Honnan tudjuk, hogy ez egy boldog vagy boldogtalan házasság? Illetve ebből kiindulva meghatározhatjuk azt is, hogy öt év múlva hogyan képzeljük el a boldog házaséletünket, így már lépeseket is tehetünk a megoldás irányába. A család, boldogság szavak mellé bevehetjük a listára a siker fogalmát is, valamint azt is érdemes megnézni a párnak, hogy számukra mit jelent az, hogy »mindenünk megvan«. Ez most különösen aktuális és eléggé létfontosságú kérdés, hiszen nagyon nem mindegy, kinek hol vannak a határai a megelégedettségben. És persze azt is pontosan tudom, hogy aki ezt olvassa majd, és már valamennyire eluralkodott rajta a pánik, akkor az érzelem dominál nála, és úgy érzi majd, hogy nem a szavak boncolgatásával szeretné tölteni az idejét. Csakhogy a krízisre jellemző beszűkült állapot beszűkültségét lenne érdemes oldanunk bármi áron, ugyanis akkor nem lesz akkora lélektani baj.”

Forrás: Getty Images

Ideje hidat építeni egymás között

Limpár Imre rámutatott arra, hogy azért is lehet sok veszekedés otthon ebben az időszakban, mert kiderül, mennyire nem értjük egymást. Ennek a fő oka, hogy nem mondjuk el az érzéseinket: „Egy párkapcsolatban az, hogy »szarul vagyok; jól vagyok«, nem válasz arra a kérdésre, hogy »hogy vagy?«. Meg kellene tudni fogalmazni pontosabban az érzéseket: félek emiatt, szorongok amiatt, jókedvem van stb. Van egy ősi technika, amit minden párnak tudok ajánlani, ez a: beszéd. Beszélgessünk arról, ami lényeges, ne csupán a felszínes, mindennapi dolgokról és arról, mit hallottunk a vírus kapcsán. És nem kell nekünk mindent rögtön, azonnal megoldani! Alapvető hiba, hogy például egy racionális gondolkodású férfi hazaállít, megoldja a vészhelyzetet családon belül. A to-do lista előkerül a napi teendőkkel, átkapcsol egy probléma-elhárító üzemmódba, míg a feleségének arra van szüksége, hogy meghallgassák. Ettől pedig pattanásig feszült lesz az otthoni hangulat. Holott ez megoldható lenne azzal, hogy elmondjuk, mire van szükségünk. Ez az időszak remek lehetőség arra, hogy két ember érzelmi hidat építsen egymás között. Kapcsolódjanak egymással, és ne csak elbeszéljenek egymás mellett! Most tétje lesz annak, hogy egy pár visszatalál-e a párkapcsolati gyökerekhez. Nézzék végig, melyek az alapok, amire építettek, vagy amire most lehet. Az tanácsolom, hogy tervezzünk! Ha a házastársak mernek együtt tervezni, akkor az megerősítheti a szövetségüket, ráadásul egy kontrollillúziót is ad, hogy uralunk valamit a jövőnkkel kapcsolatban. Ha vannak gyerekek, velük kapcsolatban is lehet gondolkodni a következő iskola, óvoda választás tekintetében. Ebben a válságszituációban muszáj szorosabban védeni egymást a párkapcsolatban. Sajnos ki fog derülni, hogy mennyire van meg az összetartozás érzése. Van-e náluk Mi érzés? Ugyanis most olyan döntéseket kell hozni, ami lehet, hogy rossz az Én-nek, a Te-nek, de a Mi-nek nem.” 

Erre nincs forgatókönyv

Azt már mindannyian tapasztaltuk, hogy a jelenlegi szituációra nincs megoldási scriptünk lélektani értelemben. Egyikünk sem élt át ilyet. Limpár Imre hiszi, hogy abban igenis van a választási szabadságunk, hogy hogyan jövünk ki ebből a krízisből: „Ez egy lehetőség is lehet, hogy ránézzünk az életünkre. Lehetőség arra, hogy végig gondoljuk mire elég az életünk, miért vagyunk, mire akarjuk felhasználni a jövőnket, mi a célja a létezésünknek? Ezt úgy tudjuk megtenni, ha kicsit befelé figyelünk, elcsendesülünk. Gondoljunk bele, ha saját magunkat se ismerjük, hogyan tudnánk elmondani a párunknak, hogy mi zajlik bennünk? Hogyan érthetnénk meg jobban egymást, ha magunkat sem tudjuk megérteni? Hiszem, hogy pszichésen meg lehet erősödni ebben a válságban, és erősebbé is válhat egy házasság, párkapcsolat, de ez csak rajtunk múlik. Én Nietzschének hittem: »A sötét horizontra azért van szükség, hogy az élet lángja a maga teljes fényében felragyogjon.« Ehhez színt kell persze vallani saját magunk és a párunk előtt is, hogy milyenek vagyunk. A mostani szituáció lehet az igazság pillanata.”

Koronavírus és család:

• Drága apa, az a helyzet, hogy a koronavírus pont leszarja, hiszel-e benne, vagy sem
• Erőszak a négy fal között – Hogyan tudnak segítséget kérni a karanténban a családon belüli erőszak áldozatai?