Hotzi Mátyás csellóművész az elnyert Junior Prima Díjról: „Óriási megtiszteltetés, de emellett egy fajta motiváció, bizalom is” (x)

Hotzi Mátyás

Régre nyúlik vissza a hangszerhez való kötődésed?

Óvodában kezdtem csellózni. Mivel édesanyám is csellista volt, ez szinte már családi hagyomány nálunk, ő választotta a hangszert is. Körülbelül öt-hat évesen fogtam először a kezembe a hangszert. Egy-másfél év után kihagytam egy kis időt, majd az általános iskola második osztályában kezdtem bele megint. Lényegében azóta már szüntelenül foglalkozom vele.

Sosem bizonytalanodtál el?

Az általános iskola végén egy időre megint megtorpantam egy kicsit, nem voltam benne biztos, hogy valóban az előadó-művészeti pályát válasszam. Nehezen tudtam akkor még rávenni magam, hogy kimondjam: biztosan ezzel szeretnék foglalkozni. Az általános iskola után konzervatórium vagy művészeti szakközépiskola helyett gimnáziumba mentem továbbtanulni.

Hol volt a fordulópont?

Körülbelül tizenhat évesen egy olyan közegbe csöppentem, ahol a konzervatóriumból is voltak néhányan. Nagyon megtetszett az a légkör, akkor már úgy éreztem, hogy én is beleillek, akkor határoztam el magam végleg. Ez még Szombathelyen volt, onnan származom. Végül ott jártam konzervatóriumba, majd 2014-ben felkerültem Pestre a Zeneakadémiára, ahol 2019-ben végeztem. 2018 szeptemberétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja vagyok.

Fotó: Lugosi Péter

Tizenhat évesen is komoly elhatározás egy ilyen lépés.

Hallani olyan gyermekekről, akik már egészen kis korban teljes lelkesedéssel és szerelemmel fordulnak egy hangszer felé, de nálam nem így volt, sőt, voltak mélypontok is. Egy ötéves gyermeknek nagyon nehéz és megterhelő naponta több órán át gyakorolni, főleg egy vonós hangszernél, amely rendkívüli odafigyelést igényel. A zongorát könnyebb megszólaltatni, hiszen csak lenyomod a billentyűt – a gyermeknek így azonnal van sikerélménye. Egy vonós hangszert sokkal nehezebb megszólaltatni, pengetni ugyan lehet, de vonóval már sokkal körülményesebb: nehezebben szólal meg, nem szól szépen, recseg-ropog. Nagyobb türelmet igényel mind a tanártól, mind attól, aki tanulja, és nagyon nehéz megtalálni azt a középutat, hogy élvezetes legyen a tanulási folyamat. Az első két-három év után, miután a gyermek elsajátította az egész mechanikát, már nagyobb sikerélménye lesz.

Hogy kerültél be a Nemzeti Filharmonikus Zenekarba?

Akkor töltöttem be a huszonnégyet. Úgy kell elképzelni, mint egy állásinterjút, csak nekünk játszanunk kell. Én úgy mentem oda, miután láttam, hogy próbajátékot hirdetnek, hogy csak szerencsét próbálok. Természetesen azért keményen és tudatosan készültem rá: az azt megelőző hetekben, hónapokban sok, akár nyolcórás gyakorlás, egész napos felkészülés volt a hátam mögött, de mégsem voltak határozott elképzeléseim, hiszen ez egy nagynevű zenekar.

 Mesélj egy kicsit magáról a hangszerről!

Ezt a hangszert szokták mindig bőgőnek hinni, ha állok a buszmegállóban. A cselló a kisebbik fajta, ezen ülve játszunk. Azt szokták mondani, hogy ennek a hangszernek van az emberi hanghoz legközelebb álló hangja. A hangmagassága és a hangszín skálája is nagyon kellemes. A kezdetekkor először mindig pengetjük, mivel az egyszerűbb és könnyebb megszólaltatni. A helyes vonófogást külön meg kell tanulni, ami egy időigényes folyamat. A hegedűvel és a bőgővel hasonlítanak ugyan egymásra, de egyik sem tudja helyettesíteni a másikat. Megvan mindegyiknek a saját feladata egy zenekarban, teljes mértékben kiegészítik egymást, mintha mindegyiknek saját karaktere lenne. A vonó a mai napig lószőrből készül – de persze egyetlen lónak sem esik bántódása ilyenkor. A lószőrre visszük fel a gyantát, amivel jobban tapad a vonó a húrra.

Mesélj pár szót a Junior Prima Díj elnyeréséről!

Minden évben tíz fiatal tehetségnek jár a díj. Mások jelölik az embert, pontosan emiatt én semmit nem tudtam erről, teljesen váratlanul ért. Nyilván az évek során figyelik az ember fejlődését, zenei pályafutását, valószínűleg ez alapján gondolták úgy, hogy méltónak tekintenek a többi kilenc díjazott mellett. E-mailben érkezett az értesítés, hogy részesültem ebben, nagyon nagy meglepetés volt – főleg úgy, hogy a kialakult járványhelyzet miatt az elmúlt időszak a zenei előadó-művészetet és a zeneipart tekintve is mélypont volt.

Fotó: Seiner Krisztián

Mivel jár a díj?

Bízom benne, hogy több koncertlehetőséget tud majd adni, többször tudnám megmutatni magam és jobban bevonulhatok a magyar zenei koncertélet központjába. Pénzjutalommal is jár, ami rendkívül sok módon tud lehetőséget biztosítani egy fiatal zenésznek: akár hangszert vásárolni, akár próbatermet vagy koncerthelyiséget bérelni.

Hogy érezted magad, mikor megtudtad, hogy díjazott lettél?

Zavarban voltam. Nem gondoltam volna, hogy engem is érdemesnek találnak rá egyszer. Óriási meglepetés és óriási megtiszteltetés volt, de emellett egy fajta motiváció, bizalom is. Bizalom a jövőben, hogy