A karantén jó oldala

Tavaly márciusban a maihoz képest még teljesen más lelkiállapotban vágtunk neki a karanténnak. A helyzet új volt és ismeretlen, a vírustól való félelmünkben pedig másképpen reagáltunk, mint 2021 március elején, amikor ismét bejelentették, hogy zárunk. Rutinosan vágtunk bele az akkor még csak két hétre ígért állapotba, ami végül közel másfél hónapig tartott.

Magyarországon tavaly március óta tart a koronavírus-járvány, és idén indult az oltási kampány, sőt: az első oltást már több mint 3,5 millió állampolgár megkapta. Az ország nyit, eközben általában arról beszélnek a külföldi szakemberek, hogy a világ 2021 végére visszatérhet a pandémia előtti életébe. A pandémia és a karantén rengeteg szokásunkat változtatta meg. Körbekérdeztünk az ismerőseink körében, hogy mégis mik azok.

Sport, sport, sport, vagy épp felkúszó kilók

Kiemelkedően sokan kezdtek el sportolni, főképp futni vagy tornázni, vagy óránként fekvőtámaszokat nyomni. A sport sokaknak egyszerre hobbi és stresszoldás: legtöbben nemcsak a testi, hanem a mentális egészségük miatt is fontosnak tartották, hogy kimozduljanak a négy fal közül. A rendszeresség szinte biztosan megmarad az újranyitást követően is, mivel szemmel láthatóak a mozgás hosszú távú előnyei. Egyesekre viszont éppen ellenkezőleg hatott a karantén: a bezárt edzőtermek és uszodák számlájára írhatók, hogy kevesebbet mozogtak, mint korábban.

Balett helyett sakk

A gyerekeseknél külön szervezést igényelt (vagy még most is igényel) a napi feladatok ellátása, az iskolai és a munkahelyi teendők összehangolása. Sokan kreatív megoldásokhoz nyúltak: Nóra három gyereket nevel, leginkább örökmozgó, hatéves lányát kellett lefoglalja. Azt mondja, ő a legaktívabb a három gyermeke közül. „Úgy kezdődött, hogy a hatéves lányomnak, Verának, aki egy energiabomba, megszűntek a balett órái még novemberben a vírushelyzet miatt. Viszont úgy éreztük, valamivel le kell kötni a figyelmét. A sakk szakkört engedélyezték az utolsó pillanatig is. Így elkezdtünk sakkozni. Ettől a nagyfiam, Lukács is lelkes lett, és elkezdett ő is játszani. De később a Covid miatt ez a szakkör is megszűnt. Úgyhogy itthon sakkoztunk tovább. Én ezer éve nem játszottam, még a lépéseket is újra kellett tanulnom. Szerencsére a férjemnek élesebb emlékei maradtak e téren.” A sakkozásba végül mindenki becsatlakozott, még a legkisebb, a 2 és fél éves is lelkesen részt vett a játékban. „Az vettük észre, ha nagyon nagy a csend, akkor biztosan a kicsi incselkedik valamit. Ezekben a pillanatokban épp szisztematikusan leszedegette az összes szép, míves sakkfigura aljáról a filc anyagot.”

A kép illusztráció, forrás: Getty Images

A játék annyira népszerű lett a családban, hogy online is folytatták a chess.com-on keresztül a londoni nagybácsival. „Ezen a felületen az is jó, hogy időt is be lehet állítani, és közben csetelni is lehet, tehát a nagybácsi egyben tanítani is tudja a lépéseket, hogy mit miért csinál. Kezdetekben eléggé elkapott minket a sakk-láz, még hétvégén is sakkoztunk, de amikor bezártak az iskolák az online oktatás óta kevesebb idő jutott rá.” Nórának két gyermeket kellett az iskolai teendőkkel nyomon követnie, míg a 2 és fél évesét is le kellett kötni napközben.

Programozás, ami csak egy kalandnak indult

Volt, aki viszont a szabadidejét egy teljesen új szakma elsajátítására fordította. Ádám kódolni tanult amellett, hogy angliai forgatásokon dolgozott. „Már két éve tanulom a javascriptet és társait. Intellektuális kalandnak indult, de most már oda jutottam, hogy állásokra pályázok. Teljesen egyedül tanultam idáig, online kurzusokból és a YouTube-ról. Elég lassan haladok, mert munka mellett szinte lehetetlen eleget foglalkozni vele. Majdnem feladtam az egészet tavaly februárban, aztán jött a lockdown, engem fizetett szabadságra küldött a cég, a kormány fizette a fizetésem 80 százalékát 3 hónapig, és azalatt nem dolgozhattam, ekkor folytattam a tanulást. Júliustól már újra dolgoztam, így azóta ismét belassultam, de magasabb szinten álltam meg, év végén és év elején pedig megint megnyomtam a tanulást. Így jutottam el odáig, hogy most már állasokra is tudok pályázni. Egy ilyen munkát azonban csak főállásban lehet rendesen csinálni, hobbiként szinte semmi értelme mert nem, tudod elég jól megtanulni ahhoz, hogy ne legyél állandóan frusztrált.”

Ádám büszke, mert sose gondolta volna, hogy idáig eljut, most már teljes weboldalakat programoz. „Érdemes belevágni, ha az embernek van ideje, de sokkal nehezebb folyamat, mint amilyennek elsőre látszik. Mindig kicsit csalódott vagyok és bizonytalan, hogy nem tudtam többet foglalkozni vele. Programozni érdekes munka, de nem szabad kicsiben csinálni, egy idő után úgy semmi értelme. Próbálok munkát találni programozóként, mert a média kiszámíthatatlan iparág annak, aki fő kenyérkereső egy családban és nem a BBC-nél vagy egy nagy TV-nél van státuszban. A programozói iparág jelentősen nő. Van kereslet új emberekre, de kezdőként nehéz elindulni. Az első munkahelyért pedig nagyon meg kell dolgozni és már a belépő szint is elég magas.”

Társas és geocaching

András és felesége Ágnes három gyereket nevelnek. Még az egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg, és már akkor rákaptak a társasozásra. Németországi ösztöndíjas éveik alatt könyvtárakból kölcsönöztek társasokat. „Aztán ahogy a nyugati dolgok egy része, idővel a minőségi társasok kultúrája is begyűrűzött Magyarországra. Most pedig kifejezetten aranykorát éli még úgy is, hogy elég erős konkurenciát jelentenek – nálunk is – a számítógépes játékok. A pandémia alatt három gyerekkel homeschoolingozva homeofficolni – főleg, hogy újabban be kell járni hébe-hóba a szülők valamelyikének is, az kérem tisztelettel az egy kínkeserves, fárasztó, leterhelő munka.”

András azt mondja, az időszak logisztikailag és emberileg is tejesen kimerítette a családot. „Koordinálni a tanulást, a házikészítést, és közben folyamatosan ellenőrizni a gyereket, hogy csinálja-e rendesen a feladatát. Mindemellett dolgozni, házimunkát végezni az a szülők energiáit is leszívja. A kicentizett munka utáni rekreáció pedig elég sokszor elmarad. Ha mégsem, akkor azt a kevés szabadidőt megpróbáljuk minél értelmesebben eltölteni. Elsősorban kimenni a levegőre, ez három eleven gyerek esetén eleve muszáj, de a geocaching is előkerülhet, aztán ha nem olyan az idő, akkor marad a társasozás. Az első hullám alatt mintha több szabadidőnk lett volna, még az akkori bezártság ellenére is jobban viseltük, most pedig örülünk, ha utolérjük magunkat és tudunk egyet szusszanni két rohanás között. De a fáradtságnál az sokkal fontosabb, hogy egyikünk se essen ki se egészségügyileg, se munkaügyileg a rendszerből.”

Zöldülés, túrázás, mantra

Edit két fiú anyukája, és a karanténban döntötte el, hogy életében először hagyja, hogy megnőjön a haja. Persze nem is nagyon volt választása, de mégsem küzdött ellene. Ma meg már nem tudja elképzelni, hogy visszatérjen a rövid hajhoz. A másik nagy fordulat a zöldebb életmódra való áttérés volt. „Nagyon sok dolgot tudtam le és kicserélni, több idő maradt a tudatos vásárlásra is, egy profi komposztálót is beszereztem. Közben elkezdtem kacatmentesíteni is az otthonunkat.”

Orsi is a túrázás szerelmese lett. „Először csak óvatosan, aztán bátrabban is neki kerekedtem egy-egy hosszabb túrának. Mostanában pedig már minden második hétvégén tudatosan megyek. Illetve szinte mindenhova biciklivel járok. Előtte is sokat bicikliztem, de most már szinte mindenhova.”

Fotó: Neményi Márton

Vera a reggeli megnyugtató mondatokra esküszik. Nagyon fontosnak tartja és a karantén hatására vezette be, hogy reggelente vagy legalábbis majdnem minden reggel leír hét mondatot arról, ami egyben tartja, megnyugtatja, és belső erőt biztosítja. „Olyasmi ez nekem, amitől rendben érzem magam. Ráadásul az online nyelvtanuláshoz is megjött a kedvem. Az egyik nyelvtanuló applikációval már 100 napja folyamatosan minden nap haladok a spanyol nyelvvel.”

Madármegfigyelés profi szinten

Rubintka és családja olyan helyet kerestek Debrecen környékén ahová kevés család jár. A jó idő miatt a városi és város közeli parkok, kiránduló helyek telítve voltak. „A férjem olvasta a neten még tavaly tavasszal, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park halastavi tanösvénye ingyenesen látogatható, de a kisvasút nem jár. Sejtettük, hogy ott nem kell tömegre számítani. Így is lett, a későbbiekben is legfeljebb néhány családdal találkoztunk. Már az első alkalommal megdöbbentünk a madárvilág változatosságán. Annyi méretű, színű, fajtájú madár volt, teljesen elámultunk. Rádöbbentünk, hogy szégyenszemre alig tudjuk néhánynak a nevét. Egyszer csak, apuka jóvoltából, érkezett a postával egy madárhatározó. Később még egy, majd egy speciális, megfigyelésre alkalmas állítható távcső (spektív). Legközelebb már ezzel a felszereléssel mentünk kirándulni, hetente többször is, ha tehettük.”

Rubintka azt mondja, kicsit lelassult az életük, de megtanultak együtt madarat azonosítani. „Nagy öröm volt mindig mikor hosszas böngészés után kiderült, hogy batlát, üstökös gémet vagy éppen vércsét látunk. Később már direkt azért kerekedtünk fel, hogy jégmadarat, parlagi sast, vagy függő cinegefészket figyelhessünk meg. Minden korosztálynak izgalmas program volt. Apa és a tíz éves fiunk percek alatt megtanulták beazonosítani a különböző fajokat, egy gyors képből, hangból, méretből. A 12 éves nagylányunk a ritkaságokat vadászta, a kisebbek örültek, ha felismertek egy-egy jellegzetes fajt. Közben gyorsabban és jóízűen fogyott az uzsonna is. Azóta családi szokássá vált a madármegfigyelés: akár esőben, hidegben-melegben, vagy naplementekor. Amikor a fiókák születnek, vagy érkeznek és távoznak a vonuló madarak. Más kisebb, eldugodttabb tanösvényeket is felfedeztünk azóta. Tudjuk hová érdemes menni, ha gyurgyalagot szeretnénk látni és hová, ha mezei nyulat. Nagyon kedveljük ezeket az általában néhány kilométeres, jól kiépített, ismertetőkkel ellátott utakat, mert a kicsik és nagyok számára is klassz élményt nyújtanak.”

Teljes életmód-váltás: magántanulás és külföldre költözés

Hát ha van, akinek tényleg teljesen felforgatta az életét a járvány, az Andreáé és családjáé. Megszokott életüket korábban egy a külvilágtól viszonylag elzárt világra cserélték, mindezt azért, hogy a lehető legkisebb kockázatot vállalják. „Ráálltam a kenyérsütésre és a rendszeres, tervezhető életmódra, mivel ez nekem egyfajta biztonságot is jelentett. Idén augusztusban elkezdett ismét nőni az esetszám, és én állandóan figyeltem a közösségi és a klasszikus médiát. De azt vettem észre, hogy senki sem félt még akkor. Kérdezgettem a szülőket is, hogy náluk mi a terv, de nem reagáltak. A kormány sem lépett semmit. Augusztus végén kiderült, hogy semmi szigorú korlátozás nem lesz. Megkerestük a lányom francia magániskoláját, ahol korábban voltak normális karanténintézkedések, de ott is csak annyit mondtak, hogy jobban fertőtlenítenek. Budapest összes kerültéből, minden korosztály egy busszal érkezik az iskolába, ráadásul az udvaron is keverednek és a délutáni közös csoportfoglalkozások alkalmával is. Az igazgatóhoz is értetlenül nézett rám, amikor a szigorítások kapcsán kérdeztem. Szerintük nem volt rossz a rendszer.”

Ekkor Andreáék döntöttek: magántanuló lesz a nagylány „Tavaly tavasszal sem volt nagy online oktatás, csak a házit osztották ki. Akkor úgy döntöttünk, hogy hivatalos francia magántanulói státuszt választjuk, amit el is fogadtak. Ebben a rendszerben nyolc modul van, amit teljesíteni kell. Négy hét egy modul és minden negyedik héten vizsgák vannak. Írás, olvasás környezetismeret, angol nyelv, rajz, ének, testnevelés mellé van még a magyar nyelv is, amit mi választottunk. Férjem viszi a francia nyelvet én pedig minden mást. Ez naponta nagyjából 4-5 óra a gyerekkel, kivéve pénteken, de akkor magyarozunk. Ki kellett tapasztalnunk, hogy bírja a gyerek. Szocializációra azt találtuk ki, hogy hetente egyszer találkozunk egy osztálytársával, de a szomszéd kissráccal is szoktak beszélgetni. Az egyik nagynénivel online beszélget és a kishúgával is érthetően összenőttek. Nekünk szülőknek van ezzel sok munka. Vettem sokféle pedagógia füzetet, és rengeteg együtt töltött időnk van a gyerekeinkkel, aminek nagy előnye, hogy látjuk, hogy fejlődnek.”

Digitális távoktatásban részt vevő kislány Nyíregyházán (fotó: MTI/Balázs Attila)

Andreáék úgy tudják megoldani ezt a helyzetet, hogy ő jelenleg épp gyesen van. Saját bevallásuk szerint nincsenek anyagi gondjaik, így viszonylag szerencsésnek mondja magát, hogy ez így kivitelezhető, de hozzáteszi, hogy az otthon tanulás sok lemondással és kényelmetlenséggel jár. „De azt el kell mondanom, hogy sokat is adott nekünk, mert olyan témákról tudunk együtt beszélni, mint szavazati rendszer, a szabad vallásgyakorlás, hogy mit jelent az, hogy valaki hisz valamiben. Félek a Covidtól, ráment az életem a stresszre. Egyedül a nagylány lógott ki a családi rendszerünkből. Mert a picit még itthon tudtam tartani az intézményből, a férjem home officeban volt, így csak a nagyobbik ment iskolába. Először féltünk beleugrani a magántanulói státuszba, de októberre világossá vált, hogy működik a rendszer, meg tudja csinálni a vizsga feladatokat. Lelkileg is jól bírja, családdal is találkozunk néha. Nem ideális az állapot, várjuk mi is, hogy változzon a jelenlegi helyzet. Ha minden jóra fordul, jövőre megy mind a kettő oviba és iskolába is.”

Andrea rádöbbent, hogy ha ő nincs jól, akkor a család sincs jól. „Még az első karantén alatt jöttem rá, hogy nekem akkor van szabadidőm, ha fix programom van a naptáramban.” A feltöltődést workshopok, online művészeti terápiaás foglalkozások segítették, sok podcastot hallgatott. A férjével sem voltak sehol már jó ideje, felnőtt társaságuk sem volt. „Az első karantén idején belevágtam egy hathetes, anyukákra szabott workshopba, ami sokat segített átállítani a fejemben a dolgokat. Azóta próbálok jobban tervezni, és ha valami működik, akkor azt beépítem. A heti menütervezés is ilyen, hogy előre kitalálom mi legyen az ebéd. Így rengeteg mindent meg tudok tervezni.”

A közös családi eseményeket is szabadtéren rendezik meg, amit először nehezebben, később már könnyebben vett a tágabb családjuk is. A régóta dédelgetett külföldre költözési terv is konkrétummá vált, nyáron esedékes, és irány Németország. „A férjem családjának van ott egy háza egy vidéki városkában. A válság közepi költözés bevállalós, de eldöntöttük, hogy nekivágunk. Lakókocsival szeretnénk költözni. Lelkesek a gyerekek is, bár a nagyobb lányunk volt, hogy elsiratta az itteni életét. Három évre kapjuk meg a lakást, ennyi idő alatt kiforr, hogy működik-e a kinti életünk, vagy sem. Én korábban fotósként dolgoztam, vállalkoztam, kint is ezt folytatnám. Az apósom is támogat, neki kiterjed a kapcsolatrendszere van abban a faluban, ahová költözünk. A kinti magyar-német közösséggel és az angol nyelvű expat csoporttal is felvettem a kapcsolatot. Többféle tervem van, amiben a hazautazás is szerepel. Ebben elég magabiztos vagyok.”

Andrea azt mondja, télen, a koronavírussal kapcsolatos hírdömping idején szüksége volt egy távlati célra. „Ekkor kezdtem el tervezni a költözést, már a gondolat terápiás jelleggel hatott rám. Ma már listát írunk arról, hogy minek kell megvalósulni ahhoz, hogy el tudjunk indulni: egészségügyi dolgok, vállalkozás elindítása, a lakásunk felmondása. Összeraktunk egy időfolyamot és felragasztottuk a falra, beillesztettük, mire mennyi idő kell, és mi mit követ. A védőoltások beadásán is múlt a tervezés. Követjük, hogy hetente milyen feladatok vannak és látjuk, hogy mennyi mindent csináltunk már eddig. Ezt a folyamatot rendesen meg kell tervezni a gyerekek miatt. Nekem a tervezés megnyugtató dolog, mert úgy érzem, kézben vannak a dolgok.”

Mozdulj!

• Otthoni torna: 3+1 gyakorlat a feszes formákért
• Az amerikai apa így edzi otthon a fiait
• Ez a legjobb mozgásforma a tűz jegyűeknek