Biztonságérzet a járvány alatt

Már jó ideje, ha kilépünk az ajtón, mindenkin maszk van, így nagyon nehéz látni és értelmezni mások arckifejezését, ami tudományos kutatások szerint igencsak aláaknázza a biztonságérzetünket, még akkor is, ha tudatosan tisztában vagyunk vele, hogy a maszkviselés épp a biztonságunkat szolgálja. Ugyanígy hosszú hónapok óta leginkább csak a digitális térben találkozunk családtagjainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal, ami viszont ellehetetleníti a valódi szemkontaktust, hiszen hiába nézünk a másik szemére a képernyőn, még sincs meg a kölcsönös visszajelzés, amely a biztonságérzetünk másik fontos eleme. A szociális távolságtartás ellehetetleníti, hogy nyugodtak és kapcsolódóak legyünk. Önmagában az, hogy nem tudunk kapcsolódni, elmenni egy koncertre, beülni egy kávéra, stresszel minket, a bizonytalanság érzetét adja. Mindemellett elvesztettük azokat a fogódzókat is, amelyek a biztonságérzetünk szerves elemei voltak. Az anyagi, egészségünkkel kapcsolatos biztonságérzetünk mellett a rutinjaink sérültek a leginkább: az utóbbi egy évben elmaradtak legfontosabb ünnepeink, szokásos találkozóink, és sokkal elővigyázatosabbaknak kellett lennünk mindennapi rutinjaink terén is. Pedig az ismétlődő cselekvések, bejáratott dolgok kiszámíthatóságot, ezzel együtt érzelmi biztonságot is adnak.

A járványügyi helyzet bizonytalanságai és a közösségi távolságtartás alatt azonban sokan elkezdték átgondolni és újraértékelni azt, mi jelenti számukra a biztonságot. Egy felmérés eredményei alapján a vagyoni helyzetnél és státusznál sokkal fontosabbá váltak a kapcsolatok, amelyek ebben a speciális időszakban is képesek erősödni. A válaszadók többsége felismerte, hogy a társas kapcsolatoknak milyen fontos hatása van a jóllétükre, sokak több minőségi időt szánnak azokra, akik fontosak a számukra.

Az nlc is végzett egy mini közvélemény-kutatást, amelyben szintén arra voltunk kíváncsiak, mi jelenti a legnagyobb biztonságot az emberek számára ezekben a bizonytalan időkben. Sokak kapcsolataikban, mások saját magukban találták meg a biztonságot, de voltak olyanok is, akiknek éppen a biztoshoz való ragaszkodás elengedése hozta meg végül a belső biztonságérzetet: 

A meghitt családi pillanatok

Bár a kialakult helyzet sok esetben a családi konfliktusok melegágya is lehet, az általunk megkérdezettek többnyire azt vallották, a családjuk jelenti azt a biztos pontot, ahol megnyugodhatnak, biztonságra lelhetnek. „Hogy miben találom meg a biztonságot? Rögtön rávágnám, hogy semmiben – kezdi Anita. – Bizonytalan egészség, bizonytalan az egzisztencia, félelem a családdal való találkozástól, félek emberek közé, utcára menni… De mégis ott vannak azok a pillanatok, amikor reggel csattognak a pici talpak és tudom, hogy érkezik a 3 éves, majd bebújik kuckózni mellém. Amikor hallom, hogy a párom két csészében kevergeti a kávét, ebből az egyik csakis az enyém lehet. Vagy, amikor először kilépek az előszobába és tudom, hogy a macska ott ül az ablakban. Illetve, ha bármi aggaszt, a húgaimmal mindig megbeszélhetem, mert igen, nekik még van idejük beszélgetni. Mert fontos számukra… és nem azért, mert semmi dolguk az életben, sőt… Elalvás előtt meditációt hallgatok, hogy kikapcsoljam a cikázó gondolatokat… Szeretem, amikor először nyitom ki reggel az ajtót, és beszívom a friss levegőt, érzem az illatokat, hallom a körülöttünk élő állatok hangját, kutya, madár, macska… Ekkor biztonságban érzem magam. Tudom, ezek apró dolgok, de én már csak ezekbe tudok kapaszkodni.”

Nikinek szintén a család nyújtja a biztonságot: „A 4,5 éves gyermekem. Ő ad erőt és motivációt minden nap. A »kötelező« teendők pedig elterelik a figyelmem és inkább az ő jólétére összpontosítok. Hogy ő minél kevesebbet érzékeljen ebből az egész őrületből.”

Olga is hasonlóan látja, számára a család a biztonság, hiszen: 

Fotó: Getty Images

Konkrét dolgok, amelyeket a biztonságomért tehetek

A megkérdezettek közül voltak, akik a konkrétabb, kézzelfogható dolgokban találták meg a biztonságérzetüket. Ági például a szabályok betartásának erejében hisz az online torna, a kertészkedés, a kirándulás és az online kapcsolattartás mellett. „Járvány idején nekem a távolságtartás, a maszkviselés ad biztonságot. A vitaminok és az egészséges étkezés járvány nélkül is alap. Amióta pedig beoltottak, sokat javult a biztonságérzetem” – mondja. Többen is arról vallottak, ha lehetőségük volt rá, sokkal jobban vigyáztak a pénzükre, így még egy keveset meg is tudtak takarítani. A bizonytalanság arra késztette őket, hogy jobban átgondolják, mire költenek, és így számos felesleges dolog megvásárlásától tudták megkíméli magukat. „Öröm az ürömben, hogy a korlátozások miatt kevesebb lehetőségem maradt a boltokban lődörögni, és olyan tárgyakra kiadni pénzt, amelyekre – jobban belegondolva – nincs is szükségem. Az önkontroll számomra adott egyfajta biztonságérzetet, ahogy az is, hogy félretettem valamennyit. Hiszen ahogy a járvány is bebizonyította, sosem lehet tudni…” – magyarázza Kati.

Így van ezzel János is. „Nekem a koronavírus hozta el, hogy kilépjek a tagadásból, és belássam, én sem vagyok sérthetetlen. Több ismerősömet is érte sajnos veszteség. Ötvenéves vagyok, van egy fiam és egy feleségem, ha bármi is beüt, akármennyire is elővigyázatos vagyok, legalább az anyagi biztonság legyen megteremtve a környezetem számára. Úgyhogy rászántam magam, és távolról, az otthonom kényelméből, kontakt nélkül, így teljesen biztonságosan kötöttem egy életbiztosítást – meséli János, aki úgy véli, életbiztosítása és a mellé kötött kockázati fedezetek, amelyek olyan eseményeknél nyújtanak anyagi segítséget, mint például egy csontrepedés és -törés, kórházi ellátás, baleseti rokkantság, haláleset, a mai világban elengedhetetlenek. „Nekem nagyon fontos a családom lelki támogatása, de szükségem volt egy ilyen kézzelfogható segítségre is, hiszen baj esetén nem szeretném a szeretteimet terhelni. Tavaly év elején előre még nem láttuk, hogy a világunk fenekestül felfordul, de az élet már csak ilyen, kiszámíthatatlan. Mindez persze nem jelenti azt, hogy semmiféle kontroll nincs a kezünkben. Én abban hiszek, hogy jobb felkészülni a váratlan eseményekre, így nem is lesznek annyira sokkolók és váratlanok. Azt hiszem, Machiavelli mondta, »a cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat kiszámításában és a határozott cselekvésben«.  Én ebben hiszek.”

Tér és állandóság a fák között

Aki sokat jár a természetbe, maga is tapasztalhatja, mennyivel nyugodtabb, ellazultabb lesz egy-egy kiadós séta, túra után. A természet menedék, ahol könnyen felismerhetővé válik, hogy nem különálló lények, hanem a nagy egésznek a részei vagyunk. A túrázás, természetjárás nemcsak azért lett felkapottabb a járvány alatt, mert „úgysem tudunk mást csinálni”, hanem azért is, mert kutatások is bizonyítják, a természet elemi biztonságérzetet ad, az ingergazdag városi környezethez képest sokkal pihentetőbb terep elménk számára. Nem véletlen, hogy Dóri, aki az egészségügyben dolgozik, az erdőben, a fák között keresi a nyugalmat a mindennapi feszült küzdelmek elől. „Ott nyugalom van, állandóság és tér” – mondja. Niki számára szintén fontos a természet nyugalmat hozó ereje: „Minden biztonságot ad, ami a Földdel, természettel való kapcsolódás. Séta olyan helyeken, ahol nincs tömeg, balkon kertészkedés és az építkezés körüli teendők. Jóformán minden, ami lefoglalja az elmém, hogy ne agyaljak.” Judit rengeteget sétál kutyájával a természetben, és biciklizik is, Évi pedig erdőfürdőzik. A japánból származó módszer bizonyítottan stresszcsökkentő tulajdonságokkal bír. Egy-egy ilyen „megmerítkezés” során nemcsak túrázunk a természetben, hanem minden érzékszervünkkel jelen is vagyunk benne. „Az ember ötmillió évig erdőben lakott, a városi környezet stresszforrást jelent számunkra” – véli a módszer kidolgozója, Yoshifumi Miyazaki professzor. – „Ezért, ha visszatérünk az erdőbe, testünk újra a számára természetes környezetbe kerül.”

Fotó: Getty Images

„A munka és a boldogság egy úton jár”

Egy felmérés szerint a járvány a dolgozók 41 százalékát érintette munkavégzésükben valamilyen módon – és ez az arány természetesen folyamatosan változhat. A vállalatok, szervezetek, intézmények rákényszerültek a rövidített munkaidő, fizetés nélküli szabadság bevezetésére, sőt az elbocsátásokra is. A dolgozók egy részét szabadságra küldték, sokakat közülük fizetés nélküli szabadságra. A munka elvesztése – főleg akkor, ha nincsenek megtakarításai az adott háztartásnak – az egyik legfontosabb eleme a kiszolgáltatottság növekedésének – állapította meg a felmérés. A jelen helyzetben egyértelműen kiszolgáltatottá váltak a dolgozók, kénytelenek elfogadni a csökkentett munkaidőt és esetenként jelentősen csökkentett munkabért, kénytelenek kivenni szabadságukat és mindezek jelentős félelmet gerjesztenek. Az általunk megkérdezettek közül azok, akiknek megmaradt az állása, sokan épp a munkába, a megmaradt feladatokba kapaszkodnak, hogy csökkentsék anyagi és lelki kiszolgáltatottságukat.

„A munka jelenti a biztonságérzetemet – kezdi Ági. – Ez egy fix pont. A boltnak van webshopja. Ez ad egy napi rendszert. Fel kell kelni, le kell menni a boltba, a webshopos rendeléseket el kell intézni. És kell, hogy legyen egy cél. Fel kelljen kelni, felöltözni, elindulni. Olyan, amit nem halogathatsz. Például amikor jöttem ki a depresszióból pszichológus segítségével, akkor a rutin és a célok volt az egyik legjobb »gyógyszer«. Olyan kötelezettséget vállalni, amit nem mondok le és előnyömre fog válni. Így találkákat szerveztem, hogy legyen célom/feladatom. A webshopnál is, nincs mese, a csomagokat el kell küldeni. 1-1 nap kimaradhat, de heti ötször le kell mennem. Ha meg már elindul a nap, akkor könnyebb. Ez nekem egy biztos pont és sokat segít.” Ágihoz hasonlóan Magdi számára is a munka, a feladatok jelentik a biztonságot adó rutint: „Vannak rendszeres maszek angolóráim, és egy ingyenes OKJ-s okosítóra is járok, jazzéneket és -elméletet tanulok, és zongorázni, ami nagyon nehéz.”

Zsuzsa tovább megy, neki karrier- és teljes életmódváltást hozott a járvány. Úgy véli, biztonságérzet ide vagy oda, néha érdemes inkább a bizonytalant választani, mert lehet, hogy végül az hozza meg az igazi belső biztonságot: „A Covid előtt, 2019 nyarán már éreztem valamit – otthagytam a jól fizető állásomat (egészségügyben intenzív osztályon dolgoztam). Ez jelentette 25 évig a teljes egzisztenciális biztonságomat, és mindent, amiben hittem. Önerő nélkül jógaoktató vállalkozásba kezdtem, úgy éreztem, végre a prevencióban fogok tudni hatni a környezetemre. A Covid kezdetekor felszántottam a kertem, ami előtte 10 évig gyep volt, és őstermelő lettem. Most vásároltam egy szőlős birtokot présházzal, se víz, se villany, és teljesen nomád életet akarok ott kezdeni. A biztonságot számomra a természet és az autonómia jelenti” – árulja el Zsuzsa.

A közösségek ereje

Nemrég írtunk róla, mennyire trendi lett a jóga a járvány alatt. Ugyan ez a mozgásforma nem 2020-ban lett népszerű, de tény, hogy nagyot lökött rajta a koronavírus-járványt kísérő kijárási korlátozás. A korábbi statisztikák szerint 2016 volt a jóga éve, a Yoga Journal akkori jelentése szerint ekkor 36,7 millió ember gyakorolta a mozgásformát, sőt, a jóga volt a Google egyik legkeresettebb szava az USA-ban. Azóta még többen vagyunk, akik reggelenként és/vagy esténként leterítik a jógamatracot. Egy friss statisztika szerint 2020-ban 55 millió ember gyakorolt jógát a világon – derült ki cikkünkből. Adél is a járvány kitörésével húzott bele jobban saját jógagyakorlásába, amit egyébként már évek óta űz. „Ahogy kitört a járvány, és mindenki az online térbe vonult, szinte mániákusan keresni kezdtem azokat a lehetőségeket, amelyek megadják egy élő jógaóra hangulatát. Szerencsére Dunát lehetett rekeszteni ezekkel, néhány tanfolyamra, gyakorlásra fel is iratkoztam – meséli, és hozzáteszi: – ez egyrészt a rutinok miatt volt fontos, másrészt a közösségi élmény miatt is. Ugyan nem lehet összehasonlítani az online és offline jógaórákat, az, hogy ki-ki a saját otthonában, mégis egyszerre, együtt jógázik másokkal, megadja azt a közösségi élményt, ami számomra a biztonságérzet egyik alapja.”

Fotó: Getty Images

Már kutatások is bebizonyították, hogy az erős közösségeknek jelentős hatása van a biztonságérzetre, nem véletlen, hogy közösségi összetartozás – még ha csak online is – sokkal hangsúlyosabb lett a pandémia alatt. Az emberek ugyanis társas lények. Úgy fejlődtünk, hogy egymástól függő közösségekben élünk, ezért mindenképpen rosszul járunk, ha megfosztjuk magunkat az interperszonális kapcsolatoktól. Ebben persze mindenkinek más az igénye, de szinte mindannyian hajlamosak vagyunk szorongani, ha elzárkózunk vagy elzárnak minket másoktól.

Judit is úgy véli, a közösségekhez tartozás elengedhetetlen eleme a biztonságérzetnek. Ő a közös (online) táncban találta meg ezt. „Hogy mi jelenti a biztonságot? A tánc, a tánc, ja és a tánc! És az az egyetlen egy szál mantra, hogy »az egész élet könnyedén, örömmel és ragyogva árad felém«. Közben igyekszem sokat szívni a friss levegőt a gyerekekkel a játszón/udvaron meg az illóolajomat. Ölelgetem a családot, amennyit csak lehet, és beszélgetek a barátaimmal, akik szeretnek, és akiket szeretek – még ha csak telefonon is, de az érzés így is megvan. Továbbá bízom abban, hogy ezek az apokalipszis-szerű idők is értünk vannak, és nem ellenünk…” – mondja.

Adél a gyógyító kapcsolatok fontosságát is kiemeli: „Azt tapasztaltam magamon és a környezetemen is, hogy a krízis sok mindent előhozott, amit eddig, a mindennapok megszokott rutinjában könnyen a szőnyeg alá söpörtünk. Engem ez arra késztetett, hogy többet foglalkozzak magammal, és azokat a lelki ügyeimet, amelyeket egyedül nem megy megoldanom, szakemberek segítségével tárjam fel és gyógyítsam meg. A járvány hozta megállj üzenete számomra ez: zárjam le a konfliktusaimat, hogy a pandémia végeztével sokkal boldogabban folytathassam az életemet. Úgy gondolom, hogy ehhez nagyon fontos egy támogató kapcsolat, hiszen a mondás is úgy tartja: »ami kapcsolatban sérült, az kapcsolatban gyógyulhat meg«.”

Ezekkel a pszichés kihívásokkal nézünk még szembe a járvány idején

• A koronavírus-helyzet hirtelen jött, ezért idegrendszerünk számára roppant megterhelő
• Vírusszorongás: gyerekeknél akár testi tünetek formájában is jelentkezhet a félelem
• Segíts a kamasznak, ő is szorong a koronavírus miatt