nlc.hu
Család

Kapcsolattartás korlátozása a magyar börtönökben

A rab bűne nem a család bűne, mégsem kímélik a hozzátartozókat

Mintegy 100 ezer hozzátartozó, köztük 40 ezer gyerek joga is sérül ma Magyarországon, amikor nem engedik vagy korlátozzák, hogy fogvatartott családtagjukkal kapcsolatot tartsanak. A FECSKE Otthon várunk! programja az ő helyzetükre hívja fel a társadalom figyelmét.

A börtönbüntetéssel nemcsak a fogvatartott kerül szorult helyzetbe, hanem a családja is. Bár az igazságszolgáltatás elvileg csak a bűnöst bünteti, az ártatlan családtagok, szülők, gyerekek, házastársak is megszenvedik a börtönt. Most is mintegy 100 ezren lehetnek ilyenek, akár ismerőseink, rokonaink, szomszédaink között. Egy partner bebörtönzése érzelmileg pusztító, együtt járhat a jövedelem elvesztésével vagy nagyarányú kiesésével, a társadalmi elszigeteltséggel, a kapcsolattartás nehézségeivel, a családi kapcsolatok megromlásával és a gyermekneveléssel járó többletterhekkel, mindez pedig a veszteség és a kilátástalanság érzését fokozhatják a fogvatartottakban és partnereikben egyaránt. A jelenlegi büntetés-végrehajtás korlátozza a fogvatartottak és családtagjaik kapcsolattartását.

A helyzet elég súlyos: jelenleg 19 ezer embert tartanak fogva ma Magyarországon, ami az európai átlag másfélszerese. „Ez egymillió lakosra számítva Európában 1240, Magyarországon 1840 fogvatartottat jelent. A kontinens tagállamai közül Finnországban a legalacsonyabb a fogvatartottak száma, ennek a számnak négyszeresét tartják fogva Magyarországon. Azt láthatjuk, hogy az állam itthon valamit nagyon másképp gondol és csinál, mint a nyugat-európai, uniós országokban – mondta el Zádori Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság sajtóreferense a FECSKE, a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport online sajtóvetítésén és beszélgetésén. A FECSKE most induló Otthon várunk című projektje arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberséges börtönkörülmények fontos része, hogy a fogvatartottak minőségi kapcsolatot tudjanak tartani kint élő szeretteikkel, hiszen ez nem csupán benti életükre, mentális egészségükre van jó hatással, de megkönnyíti sikeres visszailleszkedésüket is a társadalomba a börtönbüntetés letöltése után. A kampány arra is ráirányítja a közvélemény figyelmét, hogy a rendszerszintű problémákra igenis vannak megoldások, az érintettek pedig nincsenek egyedül.

Márianosztrai börtön

Márianosztra (Fotó: Neményi Márton)

De hogy milyen rendszerszintű problémáknak köszönhető a fogvatartottak ilyen kiugróan magas, évről évre gyors ütemben növekvő aránya Magyarországon? Az nlc kérdésére Zádori Zsolt elmondta, a számokat nyilvánvalóan nem magyarázza, hogy Magyarország a „bűn fertője” lenne, különösen azért sem, mert

az erőszakos és az élet elleni bűncselekményeknek a száma egyáltalán nem magas Magyarországon, a hatóságok által regisztrált bűncselekmények száma is csökkent.

Mégis 2019-től és a Covid alatt is növekedni kezdett az előzetes letartóztatottak száma, miközben Európában az a gyakorlat alakult ki, hogy még jobban megnézték, kit küldenek börtönbe ítélet nélkül. Valószínűleg a letartóztatások száma, idejük is közrejátszik abban, hogy ilyen nagy a börtönpopuláció hazánkban.

Szigorodik a büntetőpolitika Magyarországon, miközben az alternatív szankciók, például a pénzbüntetés, jóvátételi munka kiszabása nagyon csekély mértékű, a szabadságvesztés jelenik meg fő büntetési formaként – tette hozzá Kovács Petra, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának munkatársa. – A szabálysértési elzárást ugyancsak a büntető-végrehajtási intézetekben hajtják végre, vagyis ha valaki szabálysértési bírságot kap, és nem fizeti be vagy dolgozza le a büntetést, szintén elzárást kap, ezek az emberek is megjelennek a börtönpopulációban. Mindezek mellett például koronavírus-intézkedések megszegése miatt is tömegszámmal kaptak bírságokat az emberek, amit nem tudtak kifizetni. Az egyik hajléktalan ügyfelünk például tortát evett a születésnapján, ezért 50 ezer forintra bírságolták, amit nem tudott megfizetni, amiért el akarták zárni. A szigorodó büntetőpolitika tehát biztosan hozzájárul a magas börtönnépességhez. Lazán, de kapcsolódik ide, hogy tapasztalatok szerint a férőhelybővítés is azzal jár, hogy ezek a helyek mindig fel lesznek töltve, vagyis ha több hely van, több bűnelkövetőt fog elzárni az állam.”

„Probléma még, hogy a büntetés-végrehajtás kiválthat olyan intézményeket, amelyekre nagy szüksége lenne az országnak: hajléktalanok, pszichiátriai kezelésre szoruló emberek, prostituáltak kerülnek börtönbe, mikor ezeknek a problémáknak a nagy részét egészségügyi vagy szociális intézményeknek kellene kezelniük. Mivel ezek nincsenek vagy nem működnek jól, mindig a legdurvább »megoldás«, a bebörtönzés következik”

 – fűzte hozzá Zádori Zsolt.

A rab bűne nem lehet a család bűne

Becslések szerint a fogvatartottak 100 ezer hozzátartozójából 40 ezer gyerek. A szakirodalom őket az „igazságszolgáltatás árváiként”, a bűnözés „elfelejtett áldozataiként” és a „büntetésügy Hamupipőkéiként” is emlegeti.

A kutatások szerint a gyermekek számos problémával szembesülhetnek a szüleik bebörtönzése alatt, például depresszióval, hiperaktivitásal, agresszív viselkedéssel, visszahúzódással, regresszióval, ragaszkodással, alvási és étkezési problémákkal, iskolakerüléssel és rossz iskolai eredményekkel.

Ezek a kutatások azt sugallják, hogy a szülői szabadságvesztés kockázati tényező a gyermekek mentális egészségügyi problémáinak szempontjából. Gyakran hangzik el az is, hogy a fogvatartottak gyermekei hatszor nagyobb valószínűséggel kerülnek börtönbe, mint társaik, úgy tűnik azonban, hogy nincs dokumentált bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az állítást. Az viszont biztos, hogy ha a fogvatartottat nem segítik abban, hogy a családjával kapcsolatot tartson, azzal a gyerekek jogát is csorbítják. 

Kovács Petra szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szabadságvesztés büntetését emberséges börtönkörülmények között töltse, aminek része az is, hogy minőségi kapcsolatot tudjanak a fogvatartottak tartani a szeretteikkel. Egy jól működő szociális, támogató rendszer segíthet abban, hogy a fogvatartottak sikeresen tudjanak visszailleszkedni a társadalomba. Ezt egyébként kutatások is alátámasztják, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a családok fontos befolyást gyakorolnak a fogvatartottak életének számos vonatkozására. A külső kapcsolatok elvesztését tartják a fogvatartottak bezártságának legfájdalmasabb aspektusának, míg a rendszeres családi kapcsolat az önkárosító magatartás alacsonyabb arányával jár a börtönben. Azt is kimutatták, hogy a család az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja a fogvatartottak szabadulás utáni rehabilitációját.

Márianosztrai börtön

Fotó: Neményi Márton

„Fontos látni azt, hogy a társadalomnak is az az érdeke, hogy az a 19 ezer ember és az ő családtagjaik is egy olyan rendszernek lehessenek a részei, ahol a fogvatartottak emberséges körülmények között minőségi kapcsolatot tudnak tartani a szeretteikkel. A fogvatartás témájáról kevés szó esik a közvéleményben, ezért hangot kell adni azoknak az érintetteknek is, akik sokszor láthatatlanok ebben a rendszerben. Rájuk nemcsak jelentős anyagi terhet ró az, hogy az egyik családtagjuk börtönben van, de nagyon erős stigmatizáció is övezi a témát, nagy lelki megterhelést okoz az, ha valakinek a rokona börtönben van. A FECSKE arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ez a probléma a társadalom egy igen jelentős részét érinti. Mindenkinek az az érdeke, hogy ha egy börtönviselt ember szabadul, akkor vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, hiszen könnyen lehet az, hogy ez az ember lesz a szomszédunk vagy a szülői értekezleten az egyik gyermek apukája. A rab bűne nem lehet a család bűne” – emelte ki Kovács Petra.

És te hogy vagy, hogy a férjed börtönbe került?

„Az ítélet szabadságvesztés, de ez nem egyenlő azzal, hogy a méltóságodat is el kell, hogy vegyék. Ez a kettő nagyon sokszor összekeveredik odabent. Úgy alakult, hogy a születésnapját is bent ünnepelte a hozzátartozóm. Készítettünk egy kis füzetet, teletettük fényképpel, sok mindent írtunk bele, és nem olvashatta el, nem kaphatta kézhez, nem nézhette meg, hanem behívatták és megmutatták neki, hogy kapott egy ilyet, de nem vihette magával, tarthatta meg. Ezek annyira fölösleges dolgok, és mély sebeket okoznak. Itt értem a különbséget büntetés és büntetés között. Nagyon nem mindegy, hogy ott kell lenned és nem találkozhatsz a szeretteiddel, vagy pedig a bent töltött időszakot még sokkal jobban megnehezítik. A hatalom az ő kezükben van, azt csinálnak, amit akarnak” – mesélte az Otthon várunk! egyik kampányvideójában Luca, akinek egy közeli hozzátartozója kapott két év letöltendő börtönbüntetést. Luca szerint nagyon megnyugtató, hogy van egy olyan program, ami nem hagyja egyedül a fogvatartottak hozzátartozóit, hiszen tőlük általában senki sem kérdezi meg, hogy vannak, miután a férjük/feleségük börtönbe került.

Korlátozott számú kutatás azt sugallja, hogy a fogvatartottak házastársára gyakorolt ​​hatás általában súlyosabb, mint a szülőkre, bár a szülők és más családtagok gyakorlati és pszichológiai nehézségekkel is szembesülhetnek. A fogvatartottak feleségeiről messze a legátfogóbb vizsgálatot Pauline Morris végezte, aki 825 bebörtönzött férfival és 469 feleséggel készített interjút Angliában 1965-ben. Morris úgy találta, hogy a férj bebörtönzését általában a család feldarabolásának válságaként élték meg, de a megbélyegzést szinte kizárólag azok a feleségek tapasztalták, akiknek férje először került börtönbe, és csak az elválás kezdeti szakaszában. A feleségek 63 százaléka nyilatkozott úgy, hogy anyagi helyzete romlott; 81 százalékuk érzékelt valamilyen romlást a munkájában; 46 százalékuk számolt be arról, hogy a házassághoz és a jövőbeli tervekhez való jelenlegi hozzáállás sérült. A feleségek 65 százaléka tapasztalta a szociális aktivitás hanyatlását; 60 százalék a sógorokhoz fűződő viszonyban; 57 százalék pedig a barátokkal és szomszédokkal való kapcsolatokban bekövetkező romlásról számolt be.  

A fogvatartottak partnerei ebben a sérülékeny időszakban szembesülnek az egyedülálló szülőség kihívásaival, de szenvedhetnek a bebörtönzéssel, a látogatással és a kapcsolat-felvételi eljárások rossz gyakorlatai, az információk hiánya miatt is. A problémákat súlyosbítja, hogy a börtönök nyilvánvalóan nem családbarát helyek. A rossz látogatási lehetőségek és a személyzet ellenséges hozzáállása visszatarthatja a családokat a látogatástól, vagy akár el is lehetetleníti azt. Luca is kitért a kapcsolattartás nehézségeire:

Ebben az időszakban tanult meg a kisfiam járni, és iszonyú jó érzés volt, hogy felsétáltunk a Duna-parttól az otthonunkig, és fogom a kezét. Tudom mennyit jelentett volna neki, ha azonnal elmesélhetjük, de erre nem volt lehetőség. Ezt vagy leírod levélben, vagy megvárod, míg hív.

Márianosztrai börtön

Fotó: Neményi Márton

Indokolatlan szigorítások

Bár március hetedike óta a legtöbb járványügyi korlátozást feloldották, még mindig nem lehet személyesen látogatni a fogvatartottak (és ez május elsejéig biztosan így is marad, akkor állítólag feloldják a koronavírus-korlátozást). Az elmúlt 25 hónapban összesen 4 hónap volt, amikor a fogvatartottak látogatót fogadhattak, ilyen szintű tiltás Zádori Zsolt szerint a Rákosi-rendszerben, legfeljebb a politikai foglyoknál fordult elő.

Egy másik érintett hozzátartozó szerint már a járvány előtt is nehézkes volt a személyes kapcsolattartás, hiszen Baracskára a látogatás is elég körülményes autó nélkül, a vasútállomástól hat és fél kilométert kell megtenni gyalog az autóúton, de a hangzavar miatt maga a beszélgetés is „élvezhetetlen” volt az asszony szerint. Amikor azonban a plexifalakat felszerelték a koronavírus miatt, a testi érintkezés, egy kézfogás, egy búcsúölelés lehetősége is teljesen megszűnt. Elmondása szerint a csomagok, amelyeket postán küldött, másfél hét után jutottak el a férjéhez, a mobilos kapcsolattartás nehézkes és drága volt. Az asszony Lucához hasonlóan azt fogalmazta meg, az ehhez hasonló incidensekről sokan azt gondolják, a büntetés részét képezik, miközben 

a büntetés része csak maga az elzárás, hogy korlátozzák a szabadságát az embernek.

A Szegedi Csillag börtön

A szegedi Csillag (Fotó: Neményi Márton)

Kovács Petra szerint Covidtól függetlenül jelentős probléma, hogy nagyon drága a telefonálás percdíja (jelenleg 69 forint), ami sokak számára még mindig megfizethetetlen. A látogatási korlátozás kiterjed bármiféle más kapcsolattartási formára is, ami megkívánná az intézmény elhagyását – se eltávra, se kimaradásra, se temetésre nem mehetnek ki a fogvatartottak. A szabadulás időpontjának közeledtével enyhülő szabályok (pl. hazalátogatás havi kétszer két napra) mind elmaradtak, hasonlóképp a büntetés-félbeszakítást sem engedték meghatározó családi körülmények miatt. „A Helsinki Bizottságnak is van két olyan ügyfele, akinek hozzátartozója elhunyt, és egyiküket sem engedték ki a temetésre. Ilyen esetekben sokszor nem is indokolják, miért nem engedélyezték a kiszállításukat” – mondja Petra.

Egy levél is az életet jelentheti

Száz olyan fogvatartottal leveleznek heti rendszerességgel a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság önkéntesei, akik teljesen magukra maradtak, nincsenek hozzátartozóik. Van olyan önkéntesük, aki már 20 éve rendszeresen levélváltásban áll egy fogvatartottal. Tarján Gabriella, a Társaság elnöke elmondta, átlagosan hét év, amíg a családtagok kitartanak a hosszúítéletes rabok mellett; kivételt képeznek az édesanyák, akik életük végéig bírják. Az önkéntesek azt vállalják, hogy lesznek valakije ezeknek az embereknek, anonim levelezésben, Skype-on tartják a kapcsolatot a fogvatartottakkal. „Látjuk azt, mennyire kilátástalan és reménytelen a magukra maradottsága ezeknek az embereknek. Ha megkérdezzük, mit jelent nekik a levelezés, azt válaszolják, mindent, amiért élni érdemes, még egy levél is az életet jelentheti akár még egy számukra vadidegen, anonim embertől is” – mondja Tarján Gabriella, aki szerint a hozzátartozókat is minél tovább támogatni és megerősíteni kell ebben a helyzetben, ami nemcsak a börtönbüntetésről szól, hanem a visszailleszkedésről is. Gabriella maga is tapasztalta a kapcsolattartás nehézségeit, hiszen ahány börtön, annyiféle szabályozás van arra vonatkozóan, mit küldhetnek be a fogvatartottaknak. „Valahova csomagot nem küldhetünk, valahol nem skype-olhatunk, csak levelezhetünk. Ilyen körülmények között próbáljuk meg tartani a lelket a fogvatartottakban.”

Személyes történetek: Fogvatartas.hu 

Felhasznált forrás: Research Gate 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top