Iskolakezdés egyedülálló anyaként

Egyedülálló anyának lenni nem csupa szivárvány, de azért nem is kizárólag nehézségből áll. Ebben a helyzetben – ha szerencsés az ember – kiegyensúlyozódnak a nehézségek és a pozitívumok, miközben meglepő és váratlan problémák ütik fel időről időre a fejüket. Jelen esetben az iskolakezdés. Egyedülálló anyákat kérdeztünk arról, hogy viselik, hogy első osztályos lesz a gyerek, milyen új megoldandó helyzeteket állít ezzel eléjük az élet.

Az iskolakezdés anyagilag is durva

Iskolakezdés: pénzégetés és idegösszeomlás egyszerre, de igazából az elengedés a legnehezebb

Az anyagi kérdéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor az egyedülálló anyaságról beszélünk, márpedig az iskolakezdés súlyos összegekbe kerülhet, még akkor is, ha minden támogatást, emelt családi pótlékot, önkormányzati utalványokat is igénybe veszünk. Már az is elég, hogy a végösszegnél sokkot kapunk, hogy 50-60 ezer forint elrepül egy elsős gyerek holmijára, ha pedig több gyerek van, akkor az összeg emelkedik. Márpedig manapság a megszokott életszínvonal két teljes keresetből is nehezen tartható fenn egy családban, hát még akkor, ha csak az anya a fő kereső, és válás után megcsappan a bevétel jelentősen. Egy anya mesélt a saját tapasztalatáról, aki a gyerek középsős kora óta neveli egyedül a kisfiát.

„Az óvoda sem volt ingyen, kellett tisztasági csomag, gyümölcsnap, ágynemű, váltócipő… de mindezeket a jelenlegi iskolakezdős kiadáshoz képest szinte meg sem érezte a havi büdzsé. Most viszont majdnem leültem meglepetésemben, amikor megkaptam a tanszerlistát és elmentem bevásárolni hozzá. Hát, nem adják olcsón a beiskolázást, maradjunk annyiban. A fizetésem csúnyán lefeleződött tőle augusztusban, de tanultam az esetből, legközelebb nem hagyom ilyen utolsó pillanatra a vásárlást.”

Az anya hozzátette azt is, hogy nemcsak az árak miatt volt extrán stresszes számára az iskolakezdésre felkészülés, hanem maga a vásárlás is megviselte az idegrendszerét. Nincs, akivel megossza a felelősséget, egyedül kellett ezerfelé szaladnia, mert az egyik helyen nincs tornacipő, a másik helyen meg pont olyan ecsetet nem kapni, ami a listán van, hogy a kicsi, de pontos méretekkel ellátott babzsák lelőhelyének felderítéséről már ne is beszéljünk. Végül négy boltból sikerült beszereznie mindent, és úgy érezte a végére, hogy kimerült mentálisan és fizikailag is. Mindezt úgy vitte véghez, hogy nincs kocsija, úgyhogy elmondása szerint a lelkét is kibuszozta, mire minden tételt megvásárolt. Az volt a szerencséje, hogy a gyereket nem kellett magával vinni, mert a nagyi szívesen vigyázott rá addig, amíg anya vadászott. De levonta a tanulságokat, jövőre már biztos, hogy mindent online fog megrendelni és nem személyesen vásárol az iskolakezdésre.

Egyedülálló anyaként rázós az iskolakezdés (Fotó: Getty Images)

Az ovi ehhez képest laza volt

Az ovi lazaságát fogja hiányolni leginkább a másik egyedülálló anyuka, akinek idén lesz elsős a kislánya. Nem könnyű elengedni azt a szabadságot, amit az ovi jelentett az iskolához képest. Persze főleg azoknak jelent ez nagyobb váltást, akik otthonról dolgozhatnak és a reggelek felett szabadon rendelkeznek.

„Számomra a reggelek lesznek a legnehezebbek, mert az oviba csak kilencig kellett beérni, aludhattunk nyugodtan nyolcig, most pedig 7:40-re már ott kell lenni majd a suliban minden reggel, ami azt jelenti, hogy 6:30-kor kelés lesz. Nem is tudom, ezt hogyan hozom majd össze, vagyis muszáj lesz, de az biztos, hogy nagyon fog fájni. A pontosság sem az erősségem, eddig ez nem volt probléma az ovinál, most a sulinál viszont már komoly gond is lehet abból, ha elkésünk.

A nyári szünet réme is felsejlik már év elején, hiszen az óvodában általában csak három hét volt a szünet, a többi időben járhatott a gyerek ügyeletben oviba – de még azt a három hetet is el lehetett intézni az összevont ügyeletben, ha nagyon kellett –, míg az iskolában ez rögtön 12 hét lesz minden segítség nélkül. A gyerek pedig még csak egy évvel lett idősebb, ugyanúgy nem hagyható otthon egyedül, amíg anya dolgozik, és ha nincs nagyszülő, barát, szomszéd néni, aki segítene és vigyázna rá, maradnak a táborok, amire viszont a világ összes pénze sem elég – és máris visszaugrottunk az első pontra, hogy az egyedülálló anyaság azt is jelenti, hogy egy ember fizetéséből kell élni két jövedelem helyett. A helyzet tehát nem túl rózsás, ha nincs segítség. Szembe kell nézni azokkal a helyzetekkel, hogy mindig a mi gyerekünk lesz az első a suliban és jó eséllyel őt hozzuk el utoljára is az osztálytársak közül, ha kötött munkaidőnk van. Egyszerűen azért, mert nincs, aki helyettünk elvinné vagy érte menne, nem tudjuk senkivel megosztani ezt a felelősséget és feladatot.

Érzelmi házimunka és felelősség

„Könnyű neked, a gyerektartás egy egész fizetés” – Tévhitek az egyedülálló anyákról

Ha pedig a feladatoknál tartunk, akkor ne felejtsük el azt sem, hogy milyen egyedülálló anyaként az a rengeteg újdonság, amit észben kell tartanunk. És aminek a felelőssége szintén csak a mi vállunkat nyomja. Bár tisztában vagyok vele, hogy az érzelmi házimunka a kétszülős családokban is sok esetben inkább az anyára hárul, de ott legalább lehet bosszankodni, morogni a férjnek, hogy igazán segíthetne, az egyedülálló anya maximum a család háziállatával veszekedhet ez ügyben, csak minek. Ha szerencsések vagyunk, akkor a különélő apa segít, de ez általában minimális terhet vesz csak le a mindennapokat irányító anya válláról.

Az érzelmi házimunkához tartoznak az olyan feladatok például, mint kitalálni, hogy mit adjunk a gyereknek reggelire, tízóraira, vacsorára minden este; emlékezni a családi szülinapokra, beszerezni az ajándékokat, megszervezni a bulikat; vezetni az iskolai dátumokat, intézni a gyerekkel kapcsolatos hivatalos teendőket, különös tekintettel a menzán az ebédbefizetésre; észben tartani, mit és mikor ehet a gyerek; egyedül vezetni a bevásárlólistát vagy épp tudni mindennek a helyét otthon, mert úgyis nekünk fog kiabálni a gyerek, hogy hol van az az apró játék, amit két héttel ezelőtt bedugott a matrac és az ágytámla közé.

„A felelősség egyszemélyes vállalása adott esetben nehéz teher vagy felszabadító lehetőség is lehet az egyedül nevelő szülő életében. Jellemzően a rossz párkapcsolatból kilépők, a házasságban is magányt megélők azok, akiknek könnyebb egyedüli döntéshozóként jelen lenni a család életében, és felszabadultan vállalni az egyszemélyes döntés felelősségét. Sokaknak ez több lehetőséget, nagyobb magabiztosságot ad, mint az állandó egyezkedés a partnerrel.

Ilyen esetekben a társas támogató közegnek, családnak, barátoknak sokkal nagyobb szerepük van az egyedül nevelő szülő életében. Richards és Schmiege (1993) egyedül gyereket nevelő anyákat és apákat vizsgált nehézségeik és erősségeik szerint. Az anyák esetében az anyagi problémák felülírtak minden mást, viszont a folyamatos egyszemélyes felelősségvállalást a feladatok és a szülői szerepek tekintetében az anyák és az apák is hasonlóan megterhelőnek élték meg” – írja a Bátki Anna és M. Ribiczey Nóra szerkesztésében megjelent Családhatározó című könyv az egyedülálló szülőség – kívülről sokszor láthatatlan – nehézségeiről.

A beszámolók és a saját egyedülálló anyaságom tapasztalatai alapján is azt kell mondanom, hogy a fenti idézet minden mondatával egyetértek. Bár a könyv általánosságban ír a felelősségről, nagy váltás történik ebben is, amikor a gyerek oviból iskolába megy, hiszen megsokszorozódnak a feladatok, megszaporodnak az új információk, amiket észben kell tartani, és még a gyerek tanulása felett is kell őrködni, főleg az első időkben. Őrült nehéz minden reggel úgy felkelni, hogy ma vajon mit fogunk elfelejteni, amiért a környezetünktől persze megkapjuk a lesajnáló pillantásokat – vélt vagy valós, az nagyjából mindegy –, és ostorozhatjuk magunkat, hogy miért nem bírunk mindent fejben tartani. Egyszerre lenni apának és anyának kimerítő feladat, aminek ráadásul nem nagyon van vége, csak egy hangyányit enyhül a nyomás idővel, ahogy egyre gyakorlottabban zsonglőrködünk az időnkkel és már csípőből oldunk meg olyan problémákat, amikről azt sem tudtuk, hogy létezhetnek.