Ha a párkapcsolatokról és a randevúzásról van szó, akkor szinte hetente bukkan fel újabb kifejezés, nemrég írtunk például az orbitingről, amikor egy illető ugyan nem akar velünk találkozni, de szemmel láthatóan nagyon érdekli, hogy éppen milyen tartalmakat osztunk meg a közösségi oldalakon.
Persze vannak jelenségek, amik ennél ismertebbek, ilyen a ghosting, vagyis amikor valaki minden előjel és kommunikáció nélkül tűnik el, ami nemcsak a párkeresés világában fordulhat elő.
A ghostingot pedig “népszerűségben” valószínűleg hamarosan utoléri a situationship, a TikTok például sorra dobálja fel azokat a videókat, amikben az ilyen se veled, se nélküled kapcsolataikról beszélnek, a #situationship címkével ellátott videók már több százmilliós megtekintést hoztak össze, és megénekelték népszerű popsztárok is.
Maga a kifejezés a situation (helyzet) és relationship (kapcsolat) szavak összeolvasztásából született, és az Urban Dictionary ugyan nem egy hivatalos, tudományos forrás, de azért lehet rajta hasznos és rövid definíciókat találni, ami a situationshipet illeti, az egyik legtöbb pozitív visszajelzést kapott meghatározás szerint
ez egy olyan kapcsolat, amelyet nem lehet bekategorizálni, ami valahol a barátság és a párkapcsolat között van.
Amit fontos leszögezni, hogy ez más jellegű kapcsolat, mint egy barátság extrákkal, utóbbinál elvileg nincsen romantikus érdeklődés, de a felek nem alkalmi szexpartnerként kezelik egymást, annál azért többek, bár van úgy, hogy a szex az alapja egy ilyen kapcsolatnak. Természetesen előfordulhat az, hogy egy ilyen barátságból később igazi párkapcsolat lesz, ahogyan az is, hogy az egyik fél elkezd komolyabb érzelmeket táplálni a másik iránt, amit ő nem viszonoz, mert neki a lazább kötődés sokkal jobban megfelel, és az is lehet, hogy valaki már eleve többet szeretne ebből a kapcsolatból.
Nem egyszerű, na.
Már megint ezek a Z-generációsok
Ha megkérdeznénk, hogy kinek vannak tapasztalattal arról, milyen situationshipben lenni valakivel, valószínűleg minden korosztályból akadna valaki, aki tudna mesélni róla, de talán a Z-generációsok közül jelentkeznének a legtöbben. A BBC cikke szerint legalábbis ők azok, akik nem feltétlenül akarják keretek – vagy ha valakinek úgy tetszik – korlátok közé szorítani kapcsolataikat, ők sokkal pragmatikusabban közelítik meg a szerelmet és a szexet. Ami persze nem jelenti azt, hogy a romantika és az intimitás ne lenne fontos a számukra, csak nem olyan formában, ahogyan a korábbi generációknál.
Elizabeth Armstrong szociológus szerint a mostani fiatalok nem feltétlen hisznek abban, hogy egy kapcsolatnak lineárisan kell haladnia előre, hogy az ismerkedés, majd a randizás kezdeti szakasza után – amennyiben nem intenek búcsút a felek egymásnak – folyamatosan komolyabbra és komolyabbra fordulnak a dolgok, és a párok egy idő után megkezdik közös életüket.
Azt sem hiszik, hogy kész időpocsékolás olyasvalakivel találkozgatni, akivel nem tudjuk elképzelni a jövőnket, mivel előnye is van: így nem kell aggódni amiatt, hogy mi lesz majd később, hanem élvezik azt, hogy ami most van, az éppen működik és jó, és nem baj az, hogyha nem feltétlenül lehet meghatározni mi ez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a párkeresésnek mindig megvoltak a maga kihívásai, de tény, hogy a Z-generáció nincs könnyű helyzetben, és ez nemcsak azzal magyarázható, hogy az online társkeresés buktatókkal van tele, hanem azzal is, hogy egy nagyon bizonytalan világban élünk, amire az elmúlt évek eseményei csak ráerősítettek.
Bár ez alapján persze azt gondolhatnánk, egy biztos, stabil párkapcsolat fontos cél lehet, állítólag a fiatalok úgy érzik, jobb, ha más célokat priorizálnak, és ami a romantikus és szexuális kapcsolatokat illeti, inkább kerülik a túlzott elköteleződést, szeretnék inkább szabadon felfedezni nemi és szexuális identitásukat, erre meg a lazább kapcsolatok nagyobb lehetőséget biztosítanak.
És itt persze vissza lehet kanyarodni a társkereső oldalakhoz és alkalmazásokhoz, amik elhitetik velünk, hogy megannyi hal van a tengerben, és nyilván könnyebb kapcsolatból kapcsolatba ugrani, ha nem vesszük túl komolyan ezeket.
Egyes szakértők szerint egyébként éppen itt az ideje, hogy a fiatalok megtanulják, kötődni nem rossz dolog, és ugyan nem kell átesni a ló másik oldalára, ami a társfüggőség lenne, de ne számítson cikinek az, ha valaki – természetesen egészséges mértékben – kapcsolódik valakihez. „Hogy ne tűnjenek úgy, hogy túlzottan ragaszkodók, sokan nem vállalják önmagukat egy kapcsolatban. Elnyomják, eltitkolják az érzéseiket. Ez nem jó, mert a végén egy olyan kapcsolatban végzik, amely hamis, szemben egy olyan kapcsolattal, amely a nyitottságra és arra épül, hogy a másik embert olyannak szeresd, amilyen” – nyilatkozta a Vogue-nak Rachel Wright pszichoterapeuta.
fotó: getty images
Kötődni tudni kell
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyanok, akik komfortosan érzik magukat a lazább keretek között, akiknek adott élethelyzetben ez a leginkább megfelelő, és ezen nincs mit szégyellni, amíg minderről őszintén kommunikálnak, nyíltan beszélnek a felek.
Ez az én döntésem volt, boldog vagyok, nekem bevált. Amíg jól érzed így magad, úgy gondolod, ez az, amire szükséged van, ne aggódj amiatt, hogy mások mit gondolnak
-nyilatkozta a 26 éves Amanda Huhman, aki – akárcsak sok barátja – már megtapasztalta, milyen egy lazább párkapcsolatban élni.
Persze ez is, ahogyan akár a barátság extrákkal, csak akkor igazán működőképes, ha mindkét félnek megfelel az a felállás, egyikük sem akar kevesebbet, vagy inkább többet egy ilyen viszonytól.
„Két-három hónapig randiztunk, mielőtt komolyra fordult volna a dolog. Megismertem az összes barátját, a legtöbb este nálam aludt, és szóba került az is, hogy majd egyszer együtt is fogunk élni. Amikor bevezették a koronavírus-járvány miatti lezárásokat, azt javasoltam, költözzön hozzám, így kipróbálhatjuk, tudnánk-e egy fedél alatt élni. Ő azonban nem akar elköltözni a lakásából, és egy kicsit kínos telefonbeszélgetés után közölte, hogy hivatalosan nem vagyunk együtt, azt mondta, hogy nem a barátnőjeként tekint rám”
– mesélt a Vice-nak a a 24 éves Sarah arról, hogyan szembesült azzal, hogy párkapcsolata valójában situationship.
De – ahogyan Amanda példája is mutatja – vannak, akik úgy érzik, érdemes a szürke zónában mozogni. Ahogyan a Mindset Pszichológia egyik cikkében írják, az átmeneti állapot lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy kiélvezhetik kapcsolatszerűségük előnyeit – például, hogy igenis kellenek valakinek -, anélkül, hogy döntéseiknek a jövőre nézve komoly súlya lenne, hogy a párkapcsolat nehéz részeit is magunkra vállalnák.
Mások számára viszont önértékelési gondokat okozhat, lelkileg megterhelő lehet egy olyan viszony, amiben megvan minden eleme egy igazi kapcsolatnak, sok közösen töltött idő, találkozás a barátokkal, a családdal, csak éppen a jövőt illetően minden bizonytalan, és akár még annyira rövid távú tervek is hiányoznak, hogy mikor legyen a következő randi, arról nem is beszélve, hogy nincsen kimondva, hogy igen, mi egy pár vagyunk. És ez főleg azok számára lehet kellemetlen, akik csak egy idő után jönnek rá, egy stituationshipbe csöppentek.
Ha valaki olyan mint Sarah, annak érdemes önvizsgálatot tartania, mert megismerheti vágyait, igényeit, hogy milyen emberekkel akar együtt lenni. „Ha sikerült megállapítani a kötődési stílusunk, akkor az gyakran segíthet azonosítani azt is, hogy miért esünk sokszor ugyanabba a hibába” – tanácsolja Kate Moyle párterapeuta.
Ugyan a kötődéselmélettel eleinte a szülő-gyerek viszonyt írták le, később ezt ráhúzták a felnőttkori párkapcsolatokra. A felnőtteknél négy kötődési stílusról beszélnek, és ha sorrendet kellene felállítani, a biztonságos kötődés garantálhatja a leginkább kiegyensúlyozott kapcsolatot:: a biztonságosan kötődő embereknek sem az intimitás, sem pedig a függetlenség nem okoz gondot, ezeket biztosítja a partnere számára is annak megfelelően, mire van szüksége. Azok, akikre a szorongó–aggodalmaskodó kötődés jellemző, annyira fontos az intimitás, hogy nem igazán érzik jól magukat szoros kapcsolat nélkül, függővé válhatnak a partnerüktől, azt, hogy magukat mennyire tartják értékes embernek, azt nagyban befolyásolja a másik fél viszonyulása hozzájuk.
A skála másik végén találhatóak az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkező emberek, számukra a függetlenség, az önállóság a fontos, kényelmetlenül érzik magukat, ha érzelmileg túl közel kerülnek másokhoz, és vannak, akik aktívan is tesznek ellene, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki másokkal. Hasonló, de nem teljesen ugyanez a helyzet, ha valakire a bizalmatlan–elkerülő kötődés a jellemző, ők ugyan vágynak a szoros kapcsolatra, de mivel félnek attól, hogy megbántják őket, ezért ez is elkerülő magatartáshoz vezethet, ők is letagadhatják érzéseiket, küzdhetnek ellenük.
